előfizetésem
Hírlevél
Képtelen vagy kikapcsolni? Ezekért a gyakorlatokért hálás lesz az idegrendszered
Rosszul alszol? Fáradtan ébredsz? Elalvás előtt még a videókat pörgeted a telefonodon? Folyamatos feszültséget érzel a testedben? Könnyen kibillensz a nyugalmi állapotból? Esetleg túlélő üzemmódban működsz évek óta? Ha már testi tünetekkel jelez az idegrendszered, hogy valamin változtatnod kell, akkor jó helyen vagy. Kerecsényi Petra megmutatta a szomatikus gyakorlatok erejét, hogy milyen hatásuk lehet az egészségünkre és hogyan érdemes használni őket. Emellett elárulta, mi az a néhány gyakorlat, amit sosem hagy ki a saját rutinjából.
Az időnk legalább 90%-át a szimpatikus idegrendszeri állapotban töltjük, ami azért felelős, hogy a váratlan, veszélyes, stresszhelyzetekre reagáljon. Erős statisztika, igaz? Azonban kialakíthatunk egy békés, nyugodt környezetet mind az idegrendszerünk, mind önmagunk számára, és ehhez nem is kell más, csak néhány gyakorlat ismerete, elhatározás és felelősségvállalás. A szomatikus, vagyis testfókuszú gyakorlatok alkalmazásával a test, az idegrendszer felől közelítünk a lélek felé, a testen keresztül hatunk a belső világunkra.
A gyakorlatok napi szintű használatával képesek vagyunk megnyugtatni az idegrendszerünket, és a paraszimpatikus (pihenő) állapotba átvinni, ahol a test regeneráló, helyreállító folyamatai teret kapnak és aktiválódnak – ezáltal gyógyulás jön létre. Hiszen mindannyiunknak egy célja van: hogy önazonosan élhessünk a saját testünkben.
Miért töltünk ennyi időt a szimpatikus állapotban?
A mai világ eleve a szimpatikus idegrendszert aktiválja: mindig kell valamit csinálni, haladni előre, rohanunk egyik feladatból a másikba, szabadidőben is telefont nyomkodunk. Minden a cselekvésről, a folyamatos teljesítményről és a készenléti állapotról szól, ezért az idegrendszerünknek nincs ideje pihenni. Ha elmegyek edzésre, akkor is erősen a szimpatikusban vagyok: csinálom, aktív vagyok, odateszem magam; ezután azonban nagyon szépen meg tud nyugodni az idegrendszer, egy csendes állapotba kerülök, kiürül az agy.
De jóga közben is meg tud ez történni, vagy ha megölel egy szerettünk – a társas kapcsolatokban, ahol biztonságot érzünk, erősen aktiválódik a paraszimpatikus idegrendszer. És itt kulcsszó a biztonság: akkor tud az idegrendszerünk pihenni, ha biztonságban érezzük magunkat.
A mentális regeneráció nyomában: ezért van egyre nagyobb szükségünk az elvonulásokra
Mik az idegrendszeri kimerülésének fokozatai?
Van az az állapot, amikor még tevékenyek vagyunk, de nagy a belső feszültség, és ha ez sokáig áll fenn, akkor érkezünk az „üss vagy fuss” állapotába. Ha ebben az állapotban is túl sok időt töltünk azzal, hogy folyamatosan túlhajtjuk magunkat, túl sok inger ér minket, állandóan stresszelünk akkor jön a lefagyás, ami a teljes kimerülés és depresszív állapot. Ekkor a kortizolszint leesik, már nem akarunk felkelni az ágyból és csak néznénk ki a fejünkből.
Milyen tünetekkel, jelekkel jár, ha valakinek szét van bombázva az idegrendszere?
A szorongás (túl sok terhet pakolunk magunkra) miatt mellkasszorítás, állkapocsfeszülés, különböző izomfeszülések, bőrproblémák – nekem erős ekcémám volt –, hormonrendszer megborulása jelentkezhet. A folyamatos stresszelésnél, készenléti állapotnál ugyanaz az életösztön kapcsol be, mint amikor az ősember menekült a mamut elől. És ha menekülünk, akkor nem fontos az, hogy táplálkozzunk, hogy együnk, ezért az emésztésünk is lelassul.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Ha sokáig áll fenn ez az állapot, akkor gyomorproblémák, emésztési zavarok jelentkezhetnek. A pulzus emelkedik ilyenkor, hosszú távon magas vérnyomás lehet a következménye. Gyakran ebben az állapotban jönnek elő a szaporító szervrendszeri problémák: a nőgyógyászati betegségek, fogantatási nehézségek – hiszen nem tud a termékenységbe energiát fektetni a túlélésért küzdő testünk. Túlélő üzemmódban minden másodlagos. De jött már a programomra olyan nő, aki folyamatos migrénnel küzdött vagy rendszeres pánikrohamai voltak.
Mindkét esetben „túlfűtött” az idegrendszer, amit a szomatikus gyakorlatok nagyon szépen tudnak enyhíteni, akár meg is szüntetni. A fontos az, hogy akkor lépjünk a megoldás, változtatás irányába, amikor az első jeleket tapasztaljuk, és ne akkor, amikor már ordító probléma van vagy teljes apátia. De ugye az első, „apró” jelekre nem figyelünk, nem elég hangosak még ahhoz, hogy túlkiabálják a maximalizmust, a teljesítménykényszert, a teendők listáját. A szemtikkelés, az izomrángás ez a kategória, erről senki sem vesz tudomást, mondván, csak fáradt vagyok.
Kávéval nem lehet kipihenni a mentális összeomlást: Az alváshiány lassan tönkretesz – és észre sem veszed
Az életminőséget, a nap rutint tekintve milyen következményei vannak az idegrendszer lemerülésének?
A rossz alvás, hogy fáradtan kelsz, hiába aludtál eleget, nem tudsz jelen lenni a mindennapokban, mert folyamatosan pörög az agyad. De az is az idegrendszer egyensúlyának felborulását jelzi, ha nem tudunk másokhoz kapcsolódni. A női, puha energiák, a szexualitás a paraszimpatikus állapotban képes igazán szabadon előjönni, amikor biztonságot élünk meg. Nagyon sok nő azért nem kívánja a szexet, mert a szimpatikus részen tölti a mindennapjait: folyamatos a belső feszültség, állandó a robbanás veszély. Nincs energia arra, hogy a szexualitás őszintén és élvezetesen kibontakozhasson.
A legtöbb embernek nincs arra eszköze, hogy egészséges módon levezesse a stresszt. Milyen szomatikus gyakorlatokkal tudjuk kezelni? Hogyan nyugtathatjuk meg magunkat?
Én a gyerekem születése után éreztem, hogy szükségem van valamire, ami gyors és hatékony segítség lehet a rajtam elhatalmasodott szorongásra, a belső feszültségem kioldására, a testi tüneteim enyhítésére. A szomatikus gyakorlatokban éppen az a jó, hogy elég akár öt perc is a napodból megcsinálod, és azonnal érezhető a változás, javul a hangulatod, emelkedik a nyugalmi szinted.
Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra átkattint a paraszimpatikus állapotba. Nekem óriási változást hoztak az életembe, és sok ember problémájára eszköz lehet, mert nagy mértékben javítja az életminőséget.
Van egy pszichológiai módszer arra, hogy időben észrevedd, mikor fog elönteni a szorongás
Milyen gyakorlatokat javasolsz, miket végzel nap mint nap?
Reggel testkopogtatással kezdek: ez abban segít, hogy szó szerint megérkezzünk a testünkbe, érezzük a határainkat. Átmasszírozom, megcsipkedem a vagus ideget, ami a nyak körül tapintható ki, lehet stimulálni, illetve a fület, a fül mögötti részt, az arcot is átmasszírozom. Sokaknak már ébredéskor a napi teendők pörögnek a fejükben, és már akkor stresszelnek, mielőtt kinyitnák a szemüket, számukra ez hasznos gyakorlat lehet. Este, lefekvés előtt pedig egy ringatós gyakorlatot végzek: az oldalamra fekszek és ringatom magam ameddig jól esik.
A ringatás élményszinten visszarepít minket az anyaméhbe, amikor megéltük a teljes biztonságot, ezért alvásproblémákra is nagyon jó. Ha napközben van szükségünk önmegnyugtatásra, javaslom, hogy takarjuk le a kezünkkel a szemünket: így az összes információt, ingert elvesszük az idegrendszerünktől néhány percre. Ez csökkenti a stresszt és a túláradást, a telítődést. Ha sokáig közelre nézünk (pl. a laptopunkra), az növeli a stresszt, mert az idegrendszerünk azt hiszi, veszélyben van, ezért időnként törjük meg a rutint és nézzünk ki egy távoli pontot vagy csak nézelődjünk: ez kiszélesíti a látókört és nyugtatja az idegrendszert.
De a séta, a természettel való kapcsolódás, a napfény mind hatásos relaxáló tevékenység. Tedd föl a lábad a falra és csak pihenj csöndben. Vegyél el magadtól minden ingert, és figyelj egy fát, virágot, bármit: a lényeg, hogy az az egy inger érje a rendszeredet. Ezek a gyakorlatok segítik felvenni a kapcsolatot a testünkkel, egyfajta nyugi buborékot vonnak körénk.
Ha akut stressz ér, hogy birkózol meg vele, hogy adod ki?
Arra a rázós gyakorlatot szoktam alkalmazni: egyszerűen kirázom a végtagjaimból, magamból a stresszt, ugrálok is kicsit. Ez nagyon-nagyon hatékony, mert kivezetődik a testből a feszültség és nem ragad bennünk. Mert a fő probléma az, hogy ha megjelenik a stressz, akkor nem engedjük felszínre törni, elnyomjuk, bennragad. Itt viszont mindent kirázol. És igenis meg kell élni ezt a szimpatikus, túlfűtött állapotot, jöjjön felszínre, ami bennünk van, még ha az az érzések kavalkádja is: megengedhetjük, kiengedhetjük, és a gyakorlat után le tudunk csendesedni, megérkezhetünk a paraszimpatikus állapotba.
Ha ezeket elkezdjük bevezetni, idővel halványulni fognak a megszokott reakciók, és új idegpályák létrejöttével beépülnek az új, egészséges módszerek. Ezen gyakorlatokkal küzdünk meg a káosszal. Válogathatunk a gyakorlatok között: most mit kíván a testem? Mi esne jól neki, mi esne jól nekem, hogy jobban érezzem magam? Ha figyelünk és gyakoroljuk őket, egyre hangosabbá válik ez a belső hang.
