előfizetésem
Hírlevél
A szerelem nem opció, hanem döntés – 72 év boldog házasság titkai
Sokan keresik és kutatják a boldog kapcsolatok, házasságok titkát. Egyre több a válás, emelkedik az egyszülős családok száma – a KSH friss adatai is erről tanúskodnak. Felvetődik a kérdés: vajon a régi idők házasságai tényleg erősebbek voltak, vagy csak a társadalmi elvárások tartották egyben őket? Lehet, hogy volt valami titkos összetevő, amiről mi már lemaradtunk?
Erre a kérdésre kerestük a választ a kilencvenéves Sinay Gáborné Schwendtner Hanna segítségével, aki valóban végigélte a „jóban-rosszban” időszakokat, valamint Nagy Emília szociológussal, hiszen a kérdések aktuálisabbak, mint valaha.
A boldog együttélés három alappillére
„Számtalan barátnőm esküvőjén részt vettem előtte, és nagyon sok esetben nem láttam azt a kicsattanó boldogságot. És tudod, miért nem? Mert nyoma sem volt a szerelemnek. Azért mentek férjhez, mert azt gondolták, valamiről lemaradnak majd” - kezdi a beszélgetést Schwendtner Hanna, akinek férje a hatodik randevú után kérte meg a kezét. „Kilenc év volt közöttünk, és állíthatom, hogy a legfessebb és legkellemesebb úriembert ismerhettem meg a személyében.
A szerelem gyorsan jött, és vele együtt a közös életünk is, amit mi egy albérleti szobában kezdtünk el. A legfontosabb dolog, ami eszembe jut, és amiben nagyon másként működtünk, mint a mai kapcsolatok sokasága, hogy megértettük: a házasság egyfajta összegyúrása lesz annak, amit eddig külön tettünk.”
Digitális gyermekkor: A mesterséges intelligencia és az online világ pszichológiai hatásai
Schwendtner Hanna szerint ma egészen másként élnek a párok. „Ma azt látom, hogy a házasságon belül a férjnek vannak női, és a feleségnek is ellenkező nemű barátai, akikkel elmennek szórakozni, meccset nézni, sportolni. Ez a mi időnkben elképzelhetetlen volt. Az ellenkező nemű barátokat is begyúrtuk a házasságba, és ha találkoztunk velük, azt onnantól kezdve együtt, a férjemmel tettük. Én csak a barátnőimmel mentem külön kávézni, és a férjem is csak a barátaival találkozott külön. Erről sosem beszéltünk, hiszen számunkra egyértelmű volt.
A közös kassza is természetes volt.
Elképzelhetetlen lett volna a külön fizetés vagy a külön vagyon fogalma is. Amit kerestünk, az közös volt, és soha nem volt téma, ki tesz le többet az asztalra.”
Múlt és jelen
A legemlékezetesebb pillanatok közé sorolja azokat, amikor egymásnak vettek ajándékot. „A legjobb pillanatok azok voltak, amikor a kis eldugott pénzünkből vásároltunk egymásnak ajándékot úgy, hogy közben tudtuk, otthonra is megteremtünk közben mindent. Ezt sem egyeztettük sosem, mert magától jött.”
Ami viszont mindig is téma volt: az őszinteség. „Már a mi korunkban sem volt kőbe vésve, hogy a szerelem örökké tart majd, így megbeszéltük, ha bármelyikünk részéről múlnának az érzések vagy jönne az a bizonyos harmadik, akkor nyíltan és őszintén beszélünk róla. Ez szintén nagy biztonságot jelentett számomra, mert úgy éreztem, nem kell résen lennem vagy jeleket figyelnem, mert a férjem, Gábor őszinte lesz velem. Szerencsés életem volt, mert ez a beszélgetés soha nem következett be.”
Schwendtner Hanna szerint a mai nők helyzete jóval nehezebb. „Akkoriban is volt válás, voltak szerelmi csalódások, sőt, a hűtlenség is előfordult, de korántsem tekintettük úgy, hogy ez rendben van és az élet velejárója. Mind a baráti társaságban, mind pedig a saját életemben azt láttam, hogy a döntés komoly, és úgy is kell tekinteni rá. Egyetlen élet, így a miénk sem volt minden pillanatban rózsás. Lehet, mi is dönthettünk volna jó néhányszor úgy, hogy feladjuk a házasságot, de meg sem fordult a fejünkben.
A szerelem nem opció, hanem döntés. El kell dönteni, hogy kitartunk a másik mellett, bármi is történjen, és utána így is kell tenni.
Akkoriban nem volt még mobiltelefon, nem voltak azonnali üzenetküldési lehetőségek. „Ha ígértünk valamit, annak úgy is kellett történnie. Ez acélossá tette az embert, hiszen leszűkítette a választási opciókat. A szerepek is felcserélődtek. Nehéz ma már belehelyezkedni a valódi női szerepbe, hiszen szinte mindenhol helyt kell állni. Egyszerre kell tudni főzni és felismerni, ha kezd meghibásodni az autó vagy cipelni munka és bevásárlás után a négy szatyrot.”
Ilyen izgalmas nőként nagykövetnek lenni egy délkelet-ázsiai országban
Ugyanakkor saját házasságában a férje is kivette a részét. „Közben pedig laborasszisztensként dolgoztam, sokszor este tíz után főztem másnapra, míg a férjem porszívózta a lakást. Mind a ketten munkából értünk haza, mind a ketten fáradtak voltunk, de tudtuk, együtt minden gyorsabban és könnyebben megy majd.
Most, hogy kimondtam ezt a szót, együtt, azt hiszem, valahol itt volt a titok is. Abban a pillanatban, ahogy megkérte a kezem, onnantól kezdve addig a pillanatig, amíg meg nem halt, mindent egymásért tettünk, melyben megvoltak a magunk döntései is, amit mind a ketten tiszteltünk. Ahogy megszűnünk tisztelni a másikat, elhal a kapcsolat is. Ezért azonban mindig tenni kell.” Férje minden reggel, amikor ő munkába indult, az erkélyről elismerően füttyentett utána.
Mert számára én voltam a legszebb.
Schwendtner Hanna üzenete a mai nők számára: „Várják meg a szerelmet, mielőtt igent mondanak. Nem véletlen, hogy a mai házasságok túlnyomó többsége végződik csalódással. Ha az igazi szerelem eljön, nem lesz kérdés, hogy egymás szüleit is tisztelni fogják, nem lesznek viták a gyereknevelésben vagy az anyagi helyzetben.”
Az első magyar szinkrontolmács 28 nyelvvel boldogult: lépj te is a nyomdokaiba
A házasság, mint szövetség
Nagy Emília szociológus szerint „a mai párkapcsolatok a sokismeretlenes egyenletek egyikévé váltak. A házasságok születését megannyi érdek hálózza be. Ezek sokszor tudat alatti érdekek, melyek gondolati szinten meg sem érlelődnek bennünk.” A gazdasági kényszer, a közös lakás vagy albérlet, a közös számlák biztonsága mind olyan tényezők, amelyek egyfajta érdekközösséget teremtenek – nem pedig érzelemalapú kapcsolatot.
Az internet elterjedésével a kapcsolatok dinamizmusa is megváltozott. Az emberek több impulzust kapnak, az igényeik és elvárásaik folyamatosan módosulnak. Egyre ritkább a közös élmény, az egymásra szánt minőségi idő. „Sokan ma is inkább hallgatnak és görgetik a közösségi felületeket, mintsem hogy beszélgessenek” – teszi hozzá a szakértő.
Az élmények, amelyek korábban összekovácsoltak egy párt – mint a közös mozizás, színházlátogatás –, ma már sokszor elmaradnak. Helyettük jön a kanapén, pizsamában nézett film, az együtt megélt pillanatok azonban ezzel együtt el is tűnnek. Hogy mi várható a jövőben? A szakértő szerint előre nem látható. „A legnagyobb szerelemben kötött házasságok is végződhetnek válással, ha nincs bennük az a titkos összetevő, amit leginkább a kitartással jellemezhetnénk.”
Sinay Gáborné Schwendtner Hanna élete egy lassan feledésbe merülő korszak tükre. Története nem arról szól, hogy régen minden jobb volt – hanem arról, hogy a tisztelet, az őszinteség és a közös célok még ma is működhetnek. A szerelem lehet múló érzés – de egy kapcsolat sosem attól tart örökké, hanem attól, hogy döntünk egymás mellett. Nap mint nap. Újra és újra.