előfizetésem
Hírlevél
Miért vált Thaiföld a digitális nomádok mekkájává? Ott voltam és elmesélem!
Létezik egy trópusi paradicsom, ahol a munkanap egy tál pad thai-jal és tengerparti naplementével zárul. Azoknak, akik csak nyaralni jönnek el a délkelet-ázsiai országba, szinte ugyanúgy érnek véget a napjaik, mint azoknak, akik digitális nomádként élnek Thaiföldön. A különbségek a nap többi részében mutatkoznak meg, hiszen míg egy nyaraló csak élvezi a napsütést, a tengerpartot, a finom ételeket és italokat, addig a digitális nomádként tevékenykedők szinte az egész napot egy kávézóban töltik. Ahogy én is tettem.
Thaiföld évek óta a távmunkában, digitális nomádként dolgozók egyik legkedveltebb célpontja, ami nem véletlen. Mindenekelőtt kedvező ár-érték aránnyal, gyors internettel, barátságos helyiekkel, pezsgő élettel próbálják meg vonzani a nyugati turistákat. Ezek ugyanis mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a távmunkások bárhol otthon érezhessék magukat az országban. De azért nem mindegy, hogy a régió mely részére utazik az ember.
Én Phuketen kezdtem, és tudom, nem ez volt a legjobb indítás, de voltak céljaim az orosz turistákkal teli félszigeten. Bár hozzá kell tenni, hogy szerintem, ha valakinek dolgoznia kell, akkor itt is megtalálja azokat a lehetőségeket, ahol nyugodtan és koncentráltan végezheti el a napi feladatait. A Kata Beach-en a kedvenc spotom például a Cup Sea Coffee volt, amely egy rendkívül hangulatos, változatos ételeket és italokat kínáló kis kávézó. Bár apró, de volt lehetőség kint és bent is leülni, mindig akadt helyem néhány óra munkára.
Meglepő módon - mivel ugye Phuket az egyik legdrágább terület -, rendkívül olcsón tudtam olyan ételeket kipróbálni, amik itthon legalább a duplájába kerültek volna. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy beljebb a városban már nem igen találtam relatíve kedvező áron olyan kávézót, ahol internet is elérhető volt. Coworking helyekről viszont ne is álmodj. Itt ugyanis nem igazán fogsz semmit sem találni.
Megőrült a világ a Fehér Lótuszért – így robbantotta be a sorozat az új turisztikai trendet
Ennek ellenére rengeteg volt errefelé a digitális nomád, több alkalommal beszélgettem olyanokkal, akik csak egy kis nyüzsire és finom gyümölcsökre vágytak, ezért jöttek el egészen Phuketig. Mások viszont azt mondták, hogy Krabi tartományban (ami a félszigettel szemben található) jóval nyugodtabban dolgozhattak, ráadásul még olcsóbb is az élet arrafelé. Talán azért, mert a turisták még nem kapták fel annyira. De ki tudja? Legközelebb majd onnan tudósítok.
A mindennapok valósága
Hogy miért vált Thaiföld a digitális nomádok mekkájává? A megélhetési költségek jelentősen alacsonyabbak, mint a legtöbb nyugati országban. Ha valaki hosszabb időben gondolkodik, akkor Bangkokban például egy modern lakást már havi 100-200 ezer forintért ki tud bérelni. Ezt alá is tudom támasztani, mert meglepetés volt számomra, hogy Phuketen jóval drágábban találtam szállást, mint Bangkok belvárosában. Tény, hogy nem egy modern hotelben hajtottam álomra a fejemet, de mivel amúgy sem sok idő töltök a szálláson, így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mennyire egyedi stílusú a bútor vagy a szőnyeg.
Ami az étkezéseket illeti, ha utcai árusnál vásárol az ember, akkor az ritkán kerül többe, mint 400-800 forint. Legyen szó például gyümölcstálakról, amiket általában kétszerre bírtam megenni, pedig nálam a gyümölcs szó esetében nem létezik az a kifejezés, hogy „túl sok”. Phuketen ezt 500 forint körül tudtam megvásárolni, Bangkokban a piacon ennél valamivel alacsonyabb áron is be lehet szerezni. Hasonlóan a főtt vagy sült ételekhez: egy pad thai még egy drágább helyen sem kerül többe 1200-1300 forintnál, de akkor az már egy éttermi árnak számít.
A kifőzdéknél nagyjából 800-1000 forintnál áll meg a helyi étel ára. Digitális nomádként nem volt más dolgom, mint leugrani a közeli utcai árusokhoz, beszerezni a frissen sült finomságokat, majd megenni azt a helyi lakosokkal együtt, esetleg visszavinni a szállásra, ahol egy jó sorozat társaságában el tudom fogyasztani. Visszatérve a munkára, ha valaki coworking helyet keres magának, akkor havonta nagyjából 28-30.000 forintot szánjon rá.
Bár hozzáteszem, sosem kerestem még fel az utazásaim során ilyen helyeket, nekem tökéletesen megfelel egy kávézó, ahol enni és inni is tudok, van mosdó és internet. Soha nem raktak még ki sehonnan azért, mert ott ültem 2-3 órán keresztül, és a laptopomat bámultam. Végül pedig ejtsünk néhány szót a közlekedésről, és annak árairól. Tulajdonképpen egész Délkelet-Ázsiában nagyon egyszerű eljutni A-ból B-be, legalábbis akkor, ha valaki nem tart a nagyobb dugóktól, és az elsőre talán őrölt vezetési stílustól.
A thai életfilozófiát receptre kellene felírni nekünk, mindig siető magyaroknak
Nekem rossz tapasztalatom nem volt, a motorosok nagy része teljesen normál tempóban vezet, figyel az utasra, sőt, általában végig szoktuk beszélgetni az egész utat. De hívhatsz autót is, nem muszáj motort választanod, ha nem szívleled az efféle utazást. Mondjuk jóval egyszerűbb kétkerekűn közlekedni, ugyanis amellett, hogy gyorsabb, gyakran jóval olcsóbb is. De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
A legtöbb helyen nyugodtan használható a Grab applikációt, ahol nemcsak taxit, hanem ételt is rendelhetünk magunknak. Működőképes továbbá az inDrive és sok helyen a hazánkban szintén ismert Bolt is. Érdemes azonban megnézni, hogy az adott térségben melyik a legkedvezőbb árú szolgáltatás. Én szinte mindenhol a Grab-et használtam, de csak azért, mert azt már megszoktam. Szinte sosem fizettem többet 300-400 forintnál egy 15-20 perces útért. A repülőtér persze mindig drágább, de városon belül szerintem ez a legjobb megoldás.
Több mint egzotikum
Thaiföld további előnye, amit a digitális nomádok is rendesen kihasználnak, az a gazdag kulturális örökség, ami bárkit képes levenni a lábáról. A buddhista templomok, a hagyományos fesztiválok, mint a Songkran vagy a Loy Krathong, illetve természetesen a helyiek vendégszeretete is mind hozzájárulnak a felejthetetlen élményhez. Bárhová megy az ember, mindenhol mosollyal fogadják, míg itthon hiába megyek el egy kávézóba dolgozni, sosem szól hozzám senki.
Ellenben Délkelet-Ázsiával, ahol nem tudok úgy beülni a laptopommal, hogy ne szólítana le valaki azzal, hogy honnan jöttem vagy mivel foglalkozom. De különlegessé teszi a tartózkodást még az üdvözlési formájuk, a gyakori meghajlás is, amit főleg Bangkokban tapasztaltam. Ide tartozik továbbá a cipő levétele a házban, minden zárt térben, sőt,
még a hajókon sem engedélyezik, hogy szandálban vagy papuccsal szállj fel.
Ezek kezdetben szokatlanok lehetnek, azonban elengedhetetlen, hogy elfogadjuk őket, ha be akarunk illeszkedni. Bár mivel én ahol csak lehet, mezítláb vagyok, így nekem egyáltalán nem esett nehezemre ezt betartani.
Akkor is felfedezheted a világot, ha nincs pénzed rá, mutatjuk, hogyan
Közösségi média vs. valóság
Itt sem minden olyan, mint ahogyan azt az Instagramon látjuk. Bár a digitális nomád lét Thaiföldön rengeteg előnnyel jár, bőven akadtak olyan kihívásokkal, amikkel meg kellett küzdenem. A nyelvi akadályok sok esetben nehézséget jelentettek, hiszen bár sokan beszélnek angolul, ennek ellenére nagyjából semmit sem értettem abból, amit mondani akartak. Sajátos akcentusuk van, ami azért sokszor okozott félreértést az ott tartózkodásom alatt, főleg a vidéki területeken.
Aki viszont hosszabb távban gondolkodik, annak tudnia kell, hogy a vízumrendszer nem túl egyszerű. Ha valaki nem csak pár hétre akar az országban maradni, annak sok időre, utánajárásra lesz szüksége, hogy ezt megtehesse. Korábban 30 napig bárki vízum nélkül beléphetett az országba, azonban ezt 2025 tavaszán megszüntették, úgyhogy már itt is előzetes regisztrációra (Thaiföldi Digitális Érkezési Kártya) van szükség. Én még azon szerencsések közé tartoztam, akiknek nem kellett ezzel foglalkozniuk, bár így is végig kellett állnom a viszonylag hosszú útlevél ellenőrző sort, ahol pecsétet helyeztek az okmányomba.
Digitális nomádként Bangkokban
Muszáj külön említést tennem a bangkoki tartózkodásomról. A főváros a startup és tech ökoszisztémája miatt vonzza a nemzetközi vállalkozókat, így itt azért bőven akadt lehetőségem olyan közösségekben, kávézókban dolgozni, ahol álmomban sem gondoltam volna, hogy én a laptopomat fogom nyomkodni. Megírtam a legújabb cikkemet a 8. emeleten elterülő IKEA kávézóból, készítettem közösségi posztokat a Csaophraja folyó melletti étteremből, majd, megittam a délutáni matchámat a szalagos varánuszok között a Lumphini Parkban.
Itt egyébként bárki kipróbálhatja a jógát vagy thai chi-t, hiszen minden nap találkoztam gyakorlókkal, akik cseppet sem bánták, ha turistáknak kell megmutatniuk az ázsiai mozgásformákat. Apropó sportolás. Az aktív kikapcsolódás szerelmesei számára Bangkok mindennek a fellegvára. Annyi lehetőség van arra, hogy profi szakemberektől tanuljunk meg thai boxolni, jógázni, erőemelni vagy szimplán csak erősíteni, hogy fel sem tudnám sorolni.
Vietnám lüktetése arra sarkallt, hogy félretegyem az egocentrikusságot és merjek kapcsolódni másokhoz
Úton-útfélen szembejöttek velem a modern és mindennel felszerelt edzőtermek, ahol pár ezer forintért bárki kipróbálhatja a gépeket vagy a különféle órákat. Bár véleményem szerint éppen elég, ha lesétálunk néhány metrómegállót, garantáltan összejön a napi 20-25 ezer lépés. Thaiföld tehát valóban vonzó célpont a digitális nomádok számára, azonban fontos, hogy reálisan lássuk a képet.
A trópusi környezet, a megfizethető életstílus, valamint a barátságos közösség mellett számtalan kihívással kell szembenézni ebben az országban. Ráadásul az sem mindegy, hogy mikor utazunk, hiszen a régiókban eltérő időpontokban van monszun időszak, tehát nem árt előre tájékozódni arról, hogy mire számíthatunk az időjárással kapcsolatban. Az biztos, hogy április a legforróbb hónap, szinte sehol sem esik, számomra tehát tökéletes volt arra, hogy ne csak egy területet járhassak körbe.
Ha te is nyitott vagy erre az életmódra, új élményekre vágysz, hajlandó vagy alkalmazkodni a helyi lakossághoz, akkor Thaiföld gazdag és inspiráló élményt nyújthat a számodra. Legközelebb talán pont azt a várost fedezem fel, ahol az utóbbi időben rengeteg digitális nomád fordult meg. Csiangmaj egy északi település, amely jóval kisebb, mint Bangkok, ráadásul az árak is kedvezőbbek. Nem beszélve arról, hogy sokkal kevesebb a turista, mint az általam említett területeken. Annyi felfedeznivaló vár még rám Thaiföldön digitális nomádként, hogy hamarosan talán ismét útra indulok egy több héten vagy hónapon át tartó ázsiai körútra.