előfizetésem
Hírlevél
Az unalom ereje: hihetetlen módon segíti az agyat és a kreativitást a tétlenség
Vajon mi történik az agyunkban, amikor unatkozunk? Miért lehet ez a legjobb dolog, ami történhet velünk? A semmittevésnek sosem volt nagy hírneve, a mai társadalomban pedig, ahol szinte csak a produktivitást és az elfoglaltságot értékelik, pláne nem népszerű tevékenység. Az unalmat ugyanis gyakran a haszontalansággal és a céltalansággal asszociálják, pedig a kutatások pont az ellenkezőjét állítják..
A tanulmányok rámutatnak arra, hogy ez az állapot kulcsfontosságú szerepet játszhat a kreativitás és a mentális egészség fejlődésében. Látszólag tehát jelentéktelen, de annál beszédesebb jelenségről van szó, amit nem csak gyerekként kellene ismernünk.
Az agy csendes forradalma
Több szakember, pszichológus, kutató vizsgálta az unalom és a kreatív gondolkodás közötti kapcsolatot. Rájöttek arra, hogy aki unalmas feladatokat végez, mint például a telefonszámok másolása, az sokkal kreatívabban tudja ellátni az utána következő teendőket. Azok az emberek, akik ilyet tesznek, jóval eredetibb ötletekkel tudnak előállni, mint azok, akik nem végeznek semmilyen, számukra unalmas tevékenységet. Az egyhangú feladatok tehát egyfajta láthatatlan hajtóerőként működnek, aminek köszönhetően sokkal jobban teljesítünk akár a munkahelyen, akár a magánéletünkben.
Az unalom azonban nemcsak a kreativitást serkenti, hanem lehetőséget nyújt az agyunk számára, hogy pihenjen és regenerálódjon. A „default mode network”, avagy az alapértelmezett üzemmód hálózat az agyunk egy olyan állapota, ami csak akkor aktiválódik, ha nem végzünk semmilyen konkrét feladatot. Ekkor az elménk belső gondolatokkal, emlékekkel és jövőbeli tervekkel foglalkozik, ami elősegíti az önreflexiót és a problémamegoldást. A tétlenség trükkös paradoxona tehát, hogy nem csinálunk semmit, ezáltal mégis jóval többre leszünk képesek.
A mentális regeneráció nyomában: ezért van egyre nagyobb szükségünk az elvonulásokra
A természetes környezetben való időtöltés, legyen az egy erdei séta, a fűben fekve a felhők vizsgálata ugyanúgy elősegítheti ezt az állapotot. Ez a helyzet ugyanis helyreállíthatja a figyelmet, csökkentheti a mentális fáradtságot. Ebben az időben a kreativitás szikrája a csendben pattant ki a fejünkből, és tölti be a gondolatainkat. Ezt én magam is gyakran tapasztalom. Gyakran járok sétálni, kutyával, néha egyedül, futok, biciklizem a szabadban. Vagyok olyan szerencsés, hogy ezt a természetben tehetem meg.
Már cseppet sem lepődöm meg azon, ha ilyenkor jönnek a legjobb ötletek. Sokkal kreatívabb vagyok futás közben, mint például a gépem előtt ülve. Gyakran elő kell vennem a telefonomat, hogy feljegyzeteljem azt, ami a fejemben megfordult. Igen, futás közben. De nem hagyhatom elveszni a hasznos gondolataimat és ötleteimet. Nem igaz?
A figyelem korának elfelejtett luxusa
A legnagyobb probléma talán az, hogy aki ma unatkozik, az azonnal előkapja a telefont, a tabletet, a számítógépet, bármilyen eszközt, ami elvonja a figyelmét arról, hogy éppen sorban áll a boltban vagy várakozik a piros lámpánál. Az unalom azonban nem bűn, hanem előny, hiszen ezáltal az elménknek nap közben is van ideje megpihenni. Még akkor is, ha csak néhány percről van szó. Túl az értesítések diktatúráján, muszáj néha a zsebünkben tartani az eszközeinket, ha azt akarjuk, hogy a tudatunk ne terhelődjön túl.
Tudom, a mai digitális világban az unalom elkerülésére számos eszköz rendelkezésünkre áll. Azonban ezek a folyamatos ingerek megakadályoznak bennünket abban, hogy elérjük azt az állapotot, ami elősegíti a kreatív gondolkodást. Fontos tehát, hogy időnként tudatosan tartsunk szünetet a digitális eszközök használatában, és engedjük meg magunknak az unalom megtapasztalását.
Az „ingerszegény” időszakok nemcsak a kreativitásunkat serkentheti, hanem motivációs erőként is működhetnek. Amikor ugyanis unatkozunk, akkor az agyunk arra ösztönöz bennünket, hogy új tevékenységeket keressünk, olyan dolgokra vágyik, amik kielégíthetik a kíváncsiságunkat és az érdeklődésünket. Ez a belső hajtóerő segíthet abban, hogy új hobbikat találjunk, hogy új készségeket tanuljunk meg, de sokszor még a karrierváltás gondolata is megfordul a fejünkben.
Neked is egyre inkább nehezedre esik válaszolni egy üzenetre? Nem vagy egyedül
De ez nem véletlen, az agyunk tudja, hogy mire lenne szükségünk, csak nem hallgatjuk meg. Állandó ingerekkel nyomjuk el, de végül robban, és onnan csak nehezen lehet visszatérni.
Kattintások helyett kontempláció
A mély elmélyülés, szemlélődés és elmélkedés folyamata, amely általában a belső világ felé irányul, hatalmas megkönnyebbülést jelenthet a testünk és a lelkünk számára. A gondolatok sokszor a digitális zaj szünetében érkeznek, olyan ötleteket jelenthet, amik talán sosem jutottak volna eszünkbe. Érdemes tehát naponta időt szánni arra, hogy néhány percig semmit sem csinálunk. Jó lenne ezt napközben, de persze nem minden munkahelyen engedhetjük meg magunknak.
Azt viszont igen, hogy a nap folyamán tegyünk egy rövid sétát, este meditáljunk egy keveset vagy csak üljünk csendben az ágyban. Nem kell azonnal nagy dolgokra gondolni, nincs szükség egy 60 perces jógára, de még meditálásnak sem kell félórásnak lennie. Időnként kapcsoljuk ki az értesítéseket, tegyük félre az okostelefonunkat. Szinte azonnal tapasztalhatjuk, hogy a gondolataink végre teret kaptak, azonnal jönnek a világmegváltó ötletek. De sokszor már az olyan egyszerű és monoton tevékenységek, mint a mosogatás és a kertészkedés is lehetővé teszik az agyunk számára a szabad gondolkodást.
A veteményesben való gazolás, kapálás, a növények ültetése pont azok a tevékenységek, amikkel kapcsolatban évekkel ezelőtt először fedeztem fel, hogy mennyire kikapcsol. Amikor mentálisan teljesen a padlón voltam, akkor az egyetlen tevékenység, amikor jól éreztem magam, amikor nem azon kattogtam, hogy utálom az egész életemet, az az apró gazok kiszedegetése volt a nagyjából 2 cm-es répákból a földben. Ehhez hozzátartozik, hogy világéletemben utáltam a lassú, monoton dolgokat.
A hangokra figyelés paradox módon segítséget kínálhat az egyre zajosabb világunkban
15 évesen el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer ez fogja megmenteni az életemet. Azóta is gyakran alkalmazom, ma már inkább csak szintentartás végett, de nem ritka, hogy a munkából van elegem. Ekkor fogom magam - akár a nap közepén is -, és kimegyek egy fél órára a kertbe rendbetenni valamit.
Az unalom tehát nem ellenség, hanem egy lehetőség.
Egy megoldás arra, hogy lelassítsunk, befelé figyeljünk, hogy új ötleteket fedezzünk fel. Ahelyett, hogy folyamatosan olyan tevékenységeket keresünk, amik elűzik az unalmat, a várakozást, tanuljunk meg együtt élni vele, használjuk ki az általa kínált lehetőségeket. Ray Bradbury amerikai író egyszer azt mondta: „Ne gondolkodj. A gondolkodás a kreativitás ellensége.”
Talán néha tényleg az a legjobb, ha egyszerűen csak hagyjuk, hogy az elménk szabadon fedezze fel a világot, barangoljon be olyan helyeket, ahová korábban sosem jutott el. Én hiszek abban, hogy amit túlgondolunk, az sosem sül el jól. Ha viszont hagyunk teret a szabadságnak, a nyugalomnak, a békének, az unalomnak, akkor könnyedén szárnyra kaphatunk.
