Hiába menekültem el a világ legszebb helyére, a mentális nehézségeim itt is utolértek
Az egészségünk megőrzése érdekében nagyon fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk magunkkal a gondolatainkkal, a problémáinkkal. Sokan azonban abba a hibába esnek, hogy elnyomják az érzéseiket, elmenekülnek azok elől. Pedig, aki nem képes testi és szellemi regenerációra, aminek hatására helyre tudja állítani a belső egyensúlyát, az hiába rejtőzködik el. Biztosan mindenki találkozott már olyan emberrel, aki egy külföldi úttal próbált meg megszökni saját maga és a mentális problémái elől.
Minden gondunkat elfelejtjük és az életünk a helyére kerül, ha elutazunk egy távoli országba? A problémák otthon maradnak és még véletlen sem követnek bennünket repülővel? Az utazás lehet jó gondolatelterelő folyamat, azonban sokszor még azt sem kell megvárnunk, hogy hazaérjünk, a mentális terheink már a tengerparton lecsapnak ránk.
Folyamatos túlterheltség
A 21. században szinte mindenki túlterhelt, az emberek testi és lelki kimerültsége ma már nem ismeretlen probléma. Ennek forrása lehet a közösségi média és egyéb online felületek, amelyek különféle ingert váltanak ki bennünk, ezzel együtt kimerítik az erőforrásainkat. Meglehet, hogy egyes tevékenységek hozzájárulhatnak a rekreációs folyamatainkhoz, mint például az utazás, de csak akkor, ha valóban stabil lábakon állunk és nem a menekülés visz minket külföldre.
Számos kutatás bebizonyította, hogy a környezetváltozás pozitív befolyással bír a mentális állapotunkra. A kikapcsolódás ezen formája hozzájárul a lelki egyensúly helyreállításához, ugyanakkor javíthatja az általános közérzetünket, ezzel együtt az életminőségünket. Egy kiruccanás alkalmával azonban számtalan dologgal kell szembenéznünk. A fizikai és a pszichikai felépülésen kívül általában éppen saját magunkkal.
Lehet-e bűntudatom azért, mert utazok?
Ez a fajta szabadság és szabadidő esélyt adhat nekünk arra, hogy megismerjük magunkat egy változó és ismeretlen környezetben. Megszabadulhatunk a hétköznapi terhektől, emellett ezáltal elkezdhetjük jobban értékelni és megbecsülni a saját életünket, kultúránkat. Toleránsabbá válhatunk az embertársaink irányába. De mi van akkor, ha az utazás nem ezt a célt szolgálja?
Az utazás megerősít
Ha bárhova elutazunk, igyekszünk minden kizárni azért, hogy a nehézségek és a gondok otthon maradjanak, még véletlenül se kelljen azokkal a nyaralás alatt foglalkozni. De ez nem ennyire egyszerű. Magamból kiindulva sokszor próbálkoztam már azzal, hogy hosszabb időt külföldön töltök, mert akkor majd minden helyrejön, a pánikbetegség sem fér bele a bőröndömbe a számos egyéb mentális problémáimmal együtt.
Pedig sajnos mindig akad számukra hely. Néha több, néha kevesebb. Mindegy, hogy egyedül utazom vagy táborban veszek részt, állandóan ott leselkednek valamelyik zsebben, hogy amikor nem számítok rájuk, akkor előugorjanak onnan, megnehezítve a feltöltődést. Az teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kizárólag egy hosszabb út képes kellő mértékben kizökkenteni a mindennapi nehézségekből, amikbe sokszor már-már beleőrülök. Amikor külföldön járok, számtalan új inger ér, mindig van hova mennem, van mit csinálnom, így alig van időm az életemen gondolkodni.
Tavaly, amikor másfél hónapot töltöttem Portugáliában, akkor ott is voltak fennakadások. Szinte végig egyedül voltam, folyamatosan jöttem és mentem, úton voltam, majd letelepedtem pár hétre a déli területen, ami rendkívül nyugodt és csendes volt. Itt értek utol a mentális betegségek. Rengeteget dolgoztam, ha nem a gépet püföltem, akkor sportoltam, sétáltam, felfedeztem. Majd Covidos lettem. Ez mindent megváltoztatott bennem.
Olyan lelki hullámvasúton mentem át, mint még soha. Nagyon beteg voltam, rettegtem, hogy mi lesz velem egyedül a világ másik végén. És bár ez a helyzet rendkívüli módon megerősített engem, féltem. Főleg éjszaka, hiszen mi van, ha valami nagy gond adódik, senki sem talál rám, senki nem tudja, hogy mi van velem. Ehhez társult hozzá az is, hogy emiatt nem tudtam aludni, folyamatosan fáradt voltam, majd jöttek a pánikrohamok.
Hiába menekültem el a világ egyik legszebb helyére - ha még nem voltál az Algarve régióban, akkor az legyen a következő állomásod -, a problémák itt sem szűntek meg.
Az viszont tény, hogy megerősítettek, jobbá tettek, sokkal nagyobb önbizalmam és önfegyelmem van, mint előtte. A tűréshatárom megváltozott, de a komfortzónám és a pánikbetegséget kiváltó nehézségek határvonalai is áthelyeződtek. Annak tehát, hogy egy utazással próbálunk meg elmenekülünk a problémáink elől, lehetnek pozitív hozadékai. De talán említeni sem kell, hogy bizony a kérdések továbbra is ott lesznek a fejünkben. Amint újra otthon vagyunk, minden visszatér a régi kerékvágásba.
Saját magad elől nem tudsz elmenekülni, bármennyire is akarod
Azzal semmi gond nincsen, ha pár napra vagy egy hétre eltűnünk a világ szeme elől. Sokat segíthet a lelki állapotunknak az, ha kizökkentjük magunkat a hétköznapokból. De sosem felejthetjük el, hogy a nehézségek bizony egy apró zsebbe is beleférnek, úgyhogy nyugodtan számítsunk rájuk az út során is. Akármennyire vágyunk rá, saját magunk elől nem tudunk elszakadni.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor valaki új országba költözik, attól annak még a problémái ugyanúgy utaznak vele. Az országot, a várost, a lakást, a barátainkat le tudjuk cserélni, önmagunkat viszont nem. Sokaktól hallani, hogy Európában vagy egy másik földrészen próbálnak szerencsét, de amikor az újdonság varázsa elmúlik, akkor a problémákat is kipakolják a bőröndükből, amik aztán egyre nagyobbak lesznek és ismét beterítik az embert.
Egy új hely tehát csak ideig-óráig segíthet, de mire feleszmélünk, addigra mentális problémáink ismét kopogtatnak az ajtón. A világlátás csak akkor lesz élvezetes, akkor fogod tudni igazán jól érezni magad, ha tisztában vagy az érzéseiddel, a gondjaiddal, ha nem arra akarod felhasználni ezt az időt, ezt a lehetőséget, hogy mindent elfelejts. Egy jól megválasztott utazási forma, helyszín - amikor a kikapcsolódás célja egyben egy önismereti kérdés is - lehet pozitív hatással ránk.
Ez persze valahol teljesen érthető, de mégsem egyértelmű, hogy mit is válasszunk. Amikor aktív pihenésről van szó, akkor jó esetben van bennünk egyfajta fizikai értelemben vett lendület. Ilyenkor gyakran feszegetjük a határainkat, nem ritka a napi 20-30 ezer lépés sem, ami megterhelő időszak lehet a testünk számára. Ennek ellenére lelkileg képesek vagyunk feltöltődni. De fontos, hogy a nyaralás alatt is figyeljünk a megfelelő mennyiségű alvásra, enélkül ugyanis könnyen beüthet a baj.
De ott van az is, ha nem tudjuk elfogadni magunkat közben, ha nem vagyunk képesek ráhangolódni az adott országra, városra, kultúrára, akkor az egész plusz terhet és stresszt róhat ránk. Ilyenkor ugyanúgy adjunk időt magunknak, kapcsolódjunk ki a folyamatos rohanásból és szabaduljunk meg a folyamatos ingerektől, hogy minden tekintetben pihenhessünk. Kézenfekvő lehet ilyenkor az olvasás, tengerpart esetén egy hűsítő csobbanás.
A lényeg, hogy a kiruccanást véletlenül se feladatként éljük meg. Én sokszor estem ebbe a hibába. Gyakran túlvállaltam magam, azt gondoltam, hogy bármelyik várost be lehet járni pár nap alatt. Nagyot tévedtem. Azóta máshogy csinálom. Sosem tervezek előre semmit, nap napot követ és meglátom, hogyan érzem magam testileg és lelkileg az adott pillanatban. Mindezt Szöllősi Mátyás magyar író és fotóriporter egy nemrégiben megjelent interjújában egyetlen mondatban össze tudta foglalni:
Végső soron minden utazás egy átalakulási folyamat.