A grófnő, aki nem csupán múzsa volt, hanem a magyar irodalom aktív alakítója

Ady Endre szerelmei közül egyetlen név égett bele a magyar irodalomtörténetbe úgy, hogy szinte önálló költői motívummá vált: Léda. A századforduló Párizsától a budapesti kávéházakig, a szerelmes versek sorain túl ismerjük őt. De vajon ki volt az a nő, akiért Ady majdnem otthagyta Magyarországot, és aki a legemblematikusabb magyar múzsa lett?

Brüll Adél nem csupán egy költő szenvedélyes múzsája volt. Gazdag, művelt, önálló nőként élt, aki a 20. század eleji társadalmi konvenciókkal szemben saját útját járta. És bár történetét sokszor Adyhoz kötve mesélik el, a valóságban ő volt az, aki bevezette a fiatal művészt a párizsi szalonokba és a modern a nyugat világába.

Pletykák tárgya volt

Brüll Adél 1872-ben született egy vagyonos, asszimilált zsidó polgárcsalád lányaként, majd Brüll Vilmossal kötött házasságot, amely társasági rangot és anyagi biztonságot adott neki. Már fiatalon ismert volt műveltségéről, kifinomult ízléséről, utazásairól és arról, hogy bátran feszegette a korabeli női szerepeket. Többek között önálló véleménye volt politikáról, irodalomról, divatról, és ennek hangot is adott, ezzel pedig megbotránkoztatta környezetét. A fiatal nőt azonban nem foglalkoztatták mások véleményei, ellentétben Párizs pezsgésével, amibe beleszeretett.

Könnyedén beilleszkedett a költőkből, festőkből, politikusokból és mecénásokból álló francia környezetbe. Így hamarosan ő lett az, aki elvitte Adyt a Montmartre kávéházaiba, a bohém művészek műtermeibe, és bevezette a francia irodalom új világába. Barátai, ismerősei szerint sokkal inkább társ és partner volt, mintsem puszta múzsa. Mert Léda - ahogy Ady nevezte - nem egyszerűen rajongott a költőért, de formálta is őt. Ez a tény pedig legalább annyira érdekes, mint az idáig vezető út.

Az írófeleségek, szeretők életét gyakran mellékszálként jegyzik a tankönyvek, ez óriási hiba

„Léda asszony a szívemnek”

1903-ban ismerkedtek meg Nagyváradon, ahol Ady újságíróként dolgozott. A kapcsolat viharosnak indult, minekután Léda férjes asszony volt, Ady pedig a helyi lap szókimondó, botrányhős újságírója. Együttlétük kezdetektől tele volt titkokkal, kockázattal és persze szenvedéllyel. Adél ekkor kapta híres nevét. Ady leveleiben előszeretettel nevezte őt „Léda asszonynak”, ezzel utalva a görög mitológiai Lédára, akit Zeusz csábított el.

Ez a név idővel szimbólummá vált, és egyszerre jelentette a végzetes szerelmet, a vágyott szabadságot, valamint a múzsa szerepét, amelyben a nő tündökölt. A költő Új versek című, nagy sikerű kötete már jórészt ennek a kapcsolatnak a gyümölcse volt, benne az olyan ikonikus darabokkal, mint a Héja-nász az avaron vagy a Lédával a bálban, amelyekre mind emlékszünk irodalom óráról.

Párizs, szabadság, szerelem

Léda szerelmet és ezzel együtt tágabb horizontot is adott Adynak. A korabeli magyar irodalmi közeg provinciálisnak számított Párizshoz képest, és a fiatal költőt lenyűgözte a nyugat-európai szellemi élet. Léda révén ismerte meg a francia szimbolistákat, a modern művészetet és azt a kulturális közeget, amely később Nyugat-nemzedékként vált híressé Magyarországon. Ez a hatás olyan erős volt, hogy egy időben komolyan fontolgatták, hogy Párizsban telepednek le.

Ady későbbi írásaiban többször említi, hogy Léda mellett érezte először, hogy a konzervatív világ bilincsei lehullhatnak róla. Csakhogy a szabadságnak megvolt a maga árnyoldala. Ha eddig leányálomként gondoltunk Léda életére, ezután rémálomnak fogjuk látni.

Írónők férfiruhában: George Sand, Szendrey Júlia és Vay Sándor, a nadrág úttörői