Lelki megtisztulással és spiritualitással csábít a dzsungelbe az ayahuasca-retreat, de az út veszélyesebb, mint hinnéd

Az ayahuascát az Amazonas menti törzsek évszázadok óta használják a természettel való kapcsolódásra, gyógyításra és úgynevezett beavatási célokra, az elmúlt években pedig az egyik legfelkapottabb utazási trend bontakozott ki körülötte. A főzet, ami a Banisteriopsis caapi nevű indából és különböző hallucinogén növényekből készül, a „lélek italaként” ismet, de a „fake saman culture” alapeleme is.

Az őslakosok számára az ayahuasca, vagyis a lélek indája (’aya’ = lélek, ’huasca’ = inda) nem kábítószer, hanem egyfajta szakrális eszköz. Manapság, amikor egyre többen keresik saját spiritualitásukat a „nyugati” emberek közül, az ayahuasca a gyors megvilágosodás pszichedelikus élményével kecsegtet, és mindez persze a social médiában is jól mutat. Talán ezért is olyan népszerűek manapság az ayahuasca retreatek – de milyen veszélyeket tartogathatnak ezek?

Nem ma kezdődött

Az 1960-as évek beatnemzedékének írói – köztük William S. Burroughs és Allen Ginsberg – hozták be a köztudatba az ayahuasca fogalmát, yagé néven emlegetve azt (kulturális környezettől függően az ayahuascának eltérő elnevezései terjedtek el). Burroughs a The Yage Letters című könyvében így írt róla: „A yage olyan, mintha utaznál a térben és az időben: a világ megremeg körülötted, minden mozog és átalakul, miközben különböző kultúrák és emberi tapasztalatok lüktetnek át rajtad, mintha az egész emberiség története haladna keresztül a testedben.”

A romantizált kép azonban hamar összefonódott a „nyugati” spirituális turizmus logikájával. Kelly Hearn a The Dark Side of Ayahuasca című riportja szerint naponta újabb és újabb „ayahuasca turisták” landolnak az amazóniai Iquitos repülőtéren – abban a hitben érkeznek, hogy a dzsungel mélyén megtalálják önmagukat. A perui város mára a „lélekital bisznisz” központja lett: sámán lodge-ok tömkelege hirdet „tudatmegnyitó” utakat és taxik visznek a spirituális tanítókhoz.

Ízek, imák, szemétdomb és patkányok - Bali az Instagramon túl

A spirituális turizmus sötét oldala

A kereslet olyan gyorsan nőtt az ayahuasca iránt, hogy megjelent egy új, kifejezetten a retreatekre érkezők igényeit kielégíteni próbáló „sámántípus”. Ők általában nem mélyednek el igazán az ősi tanításokban, nincs megfelelő kulturális hátterük, mindössze egy-egy párhetes képzés után hirdetik magukat spirituális gyógyítóként, majd több ezer dollárért fogadják a turistacsoportokat. Hearn riportja szerint az ayahuasca-turizmus ma éppoly kiszámíthatatlan, mint maga az esőerdő: gyakran előfordul, hogy az élmény valóban felemelő és gyógyító hatású, de sajnos a tragédiák sem ritkák.

A legismertebb eset Kyle Nolan nevéhez fűződik, aki 2011-ben, 18 évesen utazott Kaliforniából Peruba, hogy részt vegyen egy tíznapos ceremónián a Shimbre Shamanic Centerben. A központot Roberto Velez, egykori Wall Street-i bróker építette gurujának, a Master Mancoluto néven ismert José Manuel Pineda Vargas-nak, aki egy önjelölt sámán volt. A központ spirituális megtisztulásra vágyók számára készült, és az azt reklámozó dokumentumfilm (Stepping Into the Fire) a kapzsiságot és hatalmi játszmákat elutasító új élet szimbólumaként mutatta be az ayahuasca főzetet.

Kyle Nolan azonban sosem térhetett haza. Meghalt egy ceremónia során, testét pedig Mancoluto elásta a birtokán. A történet világszerte felnyitotta a szemeket: az ayahuasca turizmus kockázatos is lehet, hiszen sokszor a szeánszok során nem érvényesülnek etikai szabályok és nincs orvosi felügyelet sem.

Szabó Gál Bence: A termékeink azért sikeresek, mert tulajdonosként, a termékfejlesztő is én vagyok - nekem ez a hobbim, nem pedig a munkám

A „felturbózott” főzet kockázatai

A pénzéhes, képzetlen sámánok sokszor veszélyes adalékokat kevernek a főzetbe, hogy nagyobb, látványosabb hatást érjenek el. Az egyik ilyen növény a toé (más néven Brugmansia vagy angyaltrombita), ami erősen hallucinogén és mérgező. Tapasztalt sámánok csak mikrodózisban használják, ám Iquitos környékén több lodge-ban emelt adagban adják a látogatóknak.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a csalók általában nem kérdeznek rá a turisták által szedett gyógyszerekre, mentális betegségekre vagy fizikai problémákra.

Az utóbbi években több halálesetet is az okozott, hogy a turisták antidepresszánsokkal kombinálva fogyasztották a toéval kevert italt. 2011-ben egy francia nő, Celine René Margarite Briset szívrohamot kapott egy yurimaguas-i lodge-ban, pár hónappal később pedig honfitársa, Fabrice Champion hunyt el egy másik központban, vélhetően azért, mert az általa szedett gyógyszer kölcsönhatásba lépett a felhígított főzettel.

És nem csak az efféle kockázatokra lenne érdemes figyelni: Hearn és más újságírók több szexuális zaklatásról is felhívták a figyelmet. Egyes női résztvevők az ayahuasca hatása alatt, kiszolgáltatott állapotban váltak áldozattá. Egy seattle-i nő arról számolt be, hogy „sámánja” megérintette a mellét és a nemi szervét, miközben az ital hatása alatt bénultan feküdt. A Wilderutopia cikke szerint egy fiatal német nőt pedig egy másik faluban megerőszakoltak és brutálisan bántalmaztak. A „fake shaman culture” ezért nem pusztán kulturális, hanem mélyen etikai probléma is, miközben az állítólagos spirituális megtisztulás bűncselekmények terepe is lehet.

A sisterhood nem válogat! Vagy mégis? - Elmagyarázzuk, mi az az inkluzív feminizmus

Az ayahuasca valódi ereje

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ayahuasca önmagában veszélyes vagy eredendően rossz lenne. Az ayahuasca eredeti célja a tudás megszerzése és a világ törvényeinek megértése. Ahogy a brazil kutató, Pedro Fernandes Leite da Luz írja: „A caapi (vagyis az ayahuasca) feltárja a dolgok áramlását – megmutatja, miért léteznek, és milyen szerepet töltenek be a nagy kozmikus színdarabban.” Az ital tehát elsősorban nem egy pszichoaktív trip alapkelléke, sokkal inkább tanulási folyamat.