Bánhidi Lilla: Légy a hangom

Bezárok! Judit hallja kollégája távolodó hangját, de nem reagál rá. Minden figyelmét leköti Miss Lilanna legújabb dalának felvétele. A stúdióban sötét van, csak a keverőpult és a számítógép kijelzőjének halvány fénye világít. Betölti az énekhangot. Fátyolos és lágy, mint egy látomás, a kedvenc stílusa.

A stúdió csendje

Oké, mondja maga elé, észre se veszi, hogy a kollégája már rég elhagyta a stúdiót. Fejhallgatót vesz és hátradől. Este moziba ment volna, de a barátnője lemondta, nincs kedve egyedül otthon tölteni az estét, inkább bent marad. Rendelt egy baconos pizzát és elhatározta, egész este dolgozik, hogy mielőbb végezzen Miss Lilanna új dalával. A gyakornoka előkésztette a munkát, külön sávon a dob, a zongora és az ének. Az utóbbival kezdi. Nem náluk készült a felvétel, szeretné elkapni a dal hangulatát, majd csak azután kezd bele a tisztításba és a keverésbe, ha végighallgatta.

Becsukja a szemét. Lilanna hangja éppúgy, mint az első két dalnál, most sem tökéletes. Mélyebb altból indul, néhol vékony és remegős, mint akinek sírás előtt elmegy a hangja. Mégis, az első szó, ami Judit eszébe jut róla, hogy felejthetetlen. A refrén alulintonált, mintha csúszna a hang.

Zárva az ajtó, nincs már fény, lélegezném a holnapot. Légy a hangom, a csendben mindig ott vagyok.

A háttérben sercegést hall, nulla huszonötnél, ezt majd ki kell szedni, jegyzi meg automatikusan, aztán furcsa érzése támad, megállítja a felvételt és visszatekeri. Újrahallgatja. Lekapja a fejéről a fejhallgatót.

A másik hang

A homloka verítékezik. Felkapcsolja a villanyt és kinyitja a szoba ajtaját. Hallgatózik. Körbejárja a stúdiót. Üres. Ne már, próbálja nyugtatni magát, csak képzelődöm. Biztos az éhség miatt. Vagy Lilanna hangja beindította a képzeletem. Visszaül és elindítja a felvételt. Újrahallgatja a refrént.

Zárva az ajtó, nincs már fény, lélegezném a holnapot. Légy a hangom, a csendben… a háttérben alig hallhatóan egy másik női hang. Judit megállítja a felvételt, széthúzza a hangsávot. Milliméternyi rezdülések, de ott van. Felerősíti. Újraindítja. Ismeretlen női hang. Suttogó könyörgést hall: segíts!

Csengetnek. Judit összerezzen, a szíve gyorsan ver, lekapja a fejhallgatót. Ránéz a telefonjára. Két nem fogadott hívás. Biztos a futár. Kimegy a pizzáért. A dobozból tömi magába. Megnyugszik. Talán a mikrofon elcsípett valami külső zajt, ez lehet a magyarázat, győzködi magát.

Előveszi a dalhoz kapott instrukciókat. Intim hatást szeretnénk. Maradjanak benne a levegővételek, csúszások, remegések, ne clean legyen. Az e-mailben semmi utalás a suttogó hangra. Talán megkérdezhetné az énekest. Miss Lilanna. Egy email címe van, sosem beszéltek telefonon és személyesen sem találkoztak. Rákeres az interneten, de semmit sem talál. E-mailt küld, de a torokszorító érzés nem múlik.

Kidobja a pizzás dobozt. Az énekes harmadik dalát keverik, de egyiket sem náluk vették fel. Kikeresi a másik két felvételt. A kevert verziókkal kezdi, azok tiszták, betölti az eredeti hangfájlokat. Az első énekhang alatt semmi furcsát nem hall. A második végéhez közeledve, az utolsó refrén közepén meghallja a suttogást. Libabőrös lesz. Felerősíti a háttérzajokat és újraindítja a dal végét. A suttogás után fémes nyikorgást is hall.

Az órára néz. Tíz múlt nyolc perccel. Hezitál. Kikeresi Dénes számát. A stúdiótechnikusok is dolgoznak éjjel, győzi meg magát és elindítja a hívást. Ismered Miss Lilannát, kérdezi. Dénesnek fogalma sincs, kiről van szó. Judit végül kivágja a nyikorgó hangot a felvételből és átküldi. A suttogásról nem szól, talán majd később. Dénes egy illegális stúdiót említ, feketén szokták bérbe adni. Súlyos fémajtón keresztül lehet bejutni, magyarázza, az lehet a nyikorgás. Ásít. Judit elkéri a címet.

Az ajtó mögött

Reggel beteget jelent és a józsefvárosi stúdióba megy. A pince a Magdolna utcáról nyílik. Az épület elhagyatott, bontásra vár, Judit meglátja a vasajtót és megijed. Talán haza kellene mennie, megreggelizni, bemenni a munkahelyére, átadni másnak Lilanna dalát és elfelejteni ezt az egészet. Azt se tudja, hol van, és mi vár rá a pincében. Visszafordul, de a léptei lassulnak. Eszébe jut az a lehetőség is, hogy valakinek tényleg segítség kell. Mi van, ha valaki élete múlik rajta, hogy bemegy-e a pincébe. Ez meggyőzi.

Visszamegy. Lenyomja a kilincset. Nyitva. Hátranéz. Az utca üres, csak pár fiatal beszélget két házzal távolabb. Nem látja senki. Az ajtó nyikorogva záródik mögötte, ismerős hang, pont, mint a felvételen. A gondolattól megborzong. Lefelé indul, hűvös van, dohos szagot érez. A telefonjával világít. Egy szobába ér. A falakon szakadt hangszigetelő hab, régi poszterek lógnak félrecsúszva. A sarokban keverőpult porosodik. Középen mikrofon és egy szék. Judit óvatosan körbejárja a helyiséget. Üres. Leül a székre. Kattanást hall.

Meg akar fordulni, de érzi, valaki áll mögötte. A szíve egy pillanatra kihagy, aztán őrült ritmusra vált. Remeg. Próbál megszólalni, de csak ziháló dadogást tud kipréselni magából.

– Ny...ny…nyitva volt-mondja.

Érdes férfihang szólal meg mögötte.

– De már zárva van. Szóval nyugodtan elmondhatod, ki küldött és miért ólálkodsz itt. El akarsz lopni valamit?

Judit forróságot érez, izzadni kezd.

– Hangmérnök vagyok, segítség kell. Dénes azt mondta, ide jöjjek.

A férfi megenyhül. Judit előveszi a telefonját és lejátssza a felvételt.

– Ez tényleg ez az ajtó, mondja a férfi vonakodva. De a zenekari felvétel nem itt volt, ez biztos. Emlékeznék rá. Mit mondtál: Lilanna? Nem hallottam róla. De volt itt pár éve egy furcsa eset. Akkor még egy szórakozóhely volt a pince. Egy halott nőt találtak egy hátsó, használaton kívüli raktárban. Állítólag beszorult, és senki sem hallotta a segélykiáltásait. Utána be is zárták a helyet.

– Hogy hívták a helyet?

– Secreto.

Judit előveszi a telefonját, az alagsorban nincs térerő. Elköszön, és alig várja, hogy kiérjen az utcára. Még mindig remeg a lába, mikor a villamoson rákeres a hely nevére. A Google-ben szinte kizárólag a botrányról és a bezárásról van találat. A cikkek szerint az áldozat egy ismert zenei producer felesége volt, aki hónapokkal korábban tűnt el. Judit hazaér, a nőre keres, néhány videót talál. Elindítja az elsőt. Jótékonysági rendezvény. A nő beszédet mond. A második mondat után Judit lélegzete elakad. A suttogó hang, amit a felvételen hall, a halott nőé.

Nyomok a múltból

Rákeres a producerre, a munkáira, néhány bulvároldalon talál cikkeket, hol egyik, hol másik énekesnővel hozzák hírbe. A férfi facebook profiljára megy. Négyezer kilencszáz ismerős. Háromezernél jár, besötétedik. Villanyt kapcsol. De legalább tudnám, mit keresek, gondolja, felkel a kanapéról, megmozgatja a lábát, megnyújtja a derekát és a konyhaasztalhoz ül. A producer ismerősei után a posztjait görgeti, hosszan. Unalmas fickó, jegyzi meg.

Három évet visszateker. Egy fotón megakad a szeme. A háttérben egy nő áll. Ismerősnek érzi. A kép címe Lili. Bingó, kiált fel Judit és felugrik a székről. Lili, ő lesz Lilanna. Aztán rögtön hangos jajgatásra vált, a teste fájdalmasan mozdult a hosszas ülésből.

Lili nevű nőre keres. Megtalálja a producer ismerősei között. Kép nélkül, cirill betűkkel, de a dal refrénjének szövegét felismeri a háttérképén. Két közös ismerős. Egyikük a gyakornoka a stúdióból. Harmincas, halk szavú hangmérnök férfi. Sosem néz a szemébe. Már többször rajtakapta, hogy hallgatózik. Közös képük is van az énekesnővel, egy sötét bárban, képaláírás: kedvenc kollégámmal.

Különös, töpreng Judit. Nemrég került a hangmérnöki szakmába, hogyan ismerhet máris olyan énekeseket, akiket ő nem. Kikeresi a férfi önéletrajzát, amit a jelentkezésekor küldött. Nem akarja elhinni, amit lát. A férfi egyik korábbi munkahelye a Secreto. Juditot kirázza a hideg. A férfi facebook profilján közös fotót talál Lilivel.

Most már be kellene avatni a rendőrséget, vagy legalább egy kollégát, gondolkodik. De kit? A rendőrségen órákat várakozhatna, a kollégái meg mind mamlaszok. Nem is hinnének neki. Eszébe jut, hogy a gyakornokának van a stúdióban egy szekrénye, mindig abba pakol. A zár a benti szekrényeken gyenge, talán ki tudja nyitni.

A titkos felvétel

Bemegy a stúdióba. Beköszön a kollégájának, és a szekrényekhez siet. Az egyiket kifeszíti. Tele van, de csak egy jegyzetfüzetet talál használhatónak és egy pendrive-ot. Visszahelyezi a szekrény ajtaját, a füzettel a mosdóba zárkózik. Az első lapokon számok, email címek, később több, elkezdett levél. Előbb szépen kerekített betűk, majd alig kivehető, firkált szöveg, áthúzva. Semmi. Már csak a pendrive-ban bízhatok, gondolja lemondóan.

A kollégája már befejezte a munkát, a szoba üres. Bemegy, a gépbe helyezi a pendrive-ot, és megnyitja. Egyetlen hangfájl van rajta. Elindítja. A felvételen fémajtó nyikorgása hallatszik, majd egy nő fájdalmas nyögései. Judit felismeri, a producer felesége az. Aztán egy másik női hang, itt nem hall senki, hiába kiabálsz, ordítja, itt fogsz megdögleni, a férjed végre az enyém lesz. Gúnyos kacagás. Újabb ajtózaj, aztán csend. Végül egy elfojtott suttogó hang. Segíts. Segíts. Segíts. Judit arcán könnycsepp gördül végig. Kiveszi a pendrive-ot és a rendőrségre siet.

A gyakornok nem megy többé dolgozni. Pár nap múlva vesz egy napilapot. Ott látja utoljára, fotón, egy rendőrségi hír alatt. Hangfelvételt készített a gyilkosságról, éveken át azzal zsarolta a gyilkost. A cikk hosszan taglalja, hogy a férfi szerelmes volt Miss Lilannába, ő készítette a hangfelvételt a gyilkosság estéjén. A felvételből részeket belecsempészett az énekesnő dalaiba, élő lelkiismeretként emlékeztetve őt arra, mit tett.