előfizetésem
Hírlevél
Másfél órányi Bridgerton-életérzés a pesti belvárosban, ez a Károlyi-Csekonics-palota
Szeretem Budapestet. A városomat. A lakóhelyemet. Azt a nyüzsgést és egyben megnyugtató, megtartó rendezettségét, ami az épületeiből, stílusából és kedvenc városrészeimből tevődik össze. Időről időre rácsodálkozom szépségére, arra a csendes varázsra, ami keresztüllengi az utcákat, és hagyom, hasson rám. Éppen ezért elgondolkodtam: milyen jó lenne turistának lenni a saját városomban! De tényleg: miért ne tennénk?
E cikk megírása előtt nem ismertem az Imagine városi sétákat szervező céget. Már látom, öreg hiba volt. Ugyanis az Imagine csapata olyan alapossággal, részletességgel, érezhetően a város iránt érzett mély szeretettel szervez olyan sétákat és programokat, amelyek kizárólag náluk érhetők el. Ilyen a Csekonics-palotában vezetett sétatúra, amelyen én is részt vettem. És valószínűleg nem az utolsó!
Könnyed időutazás
A másfél órás séta alkalmával a kor egyik legtehetősebb családjának otthonát járhatjuk be. A rezidencia lélegzetelállító fogadótermében, az elképesztő részletességgel kifaragott fa lépcsőben, a bálterem pompájában, vagy bizonyos titkok után eredhetünk a szivarszobában. A szobák hangulata, melegsége és kreatív eleganciája azonnal magával ragadja a vendéget, és játszi könnyedséggel repíti vissza az 1800-as évek végére, ugyanis a felújításoknak köszönhetően pontosan ugyanúgy találjuk a palotát, mint ahogy a kortársak elé tárult egy-egy vendégség alkalmával. De mi is a palota története?
Prostituáltak mellett várta a bécsi vonatot Sisi, a magyarok kedvenc királynéja?
Csekonics Margit férjével, gróf Károlyi Istvánnal építtette a palotát 1881 és 1885 között azon a telken, amelyet Margit kapott örökségeként. Házasságuknak azért is volt nagy jelentősége, mert két főnemesi család egyesüléséről volt szó, akik az évszázadok során komoly politikai befolyással, jelentős vagyonnal és fontos szereppel rendelkeztek. A Csekonics család felfoghatatlan mértékű vagyonnal rendelkezett, innen származnak a mondások: „Fizet, mint egy Csekonics”. „Majdnem olyan gazdag volt, mint egy Csekonics”. „Nem vagyok én Csekonics!” Ebből egyértelműen érezhető az a hatás, amit a család reputációja kiváltott az emberekben és a társadalom egészében.
A sétavezetők nem csak kiváló szakemberek, de olyan történetközpontúság, mesélőkedv és huncutság jellemzi őket, amely azonnal magával ragadja a vendéget.
Egyedülálló kettősség
Az épület furcsa kettősséget mutat a felújítás után (is): a Reviczky utcai szárny modern és letisztult küldőt kapott, míg a Múzeum utcai oldal őrzi az egykori főúri pompát és eleganciát. Ez azért történhetett így, mert a maga korában is egy megosztottság jellemezte az épületet: a palota egyik oldalán a díszes fogadószobák, a családi ebédlő és a könyvtár található, míg a másikon az alkalmazottak szobái. A palotához érve ismerős részletet pillantunk meg, nem véletlen: a palotát az a Ferdinand Fellner és Herman Helmer bécsi építészek tervei szerint alkották meg, akik a Vígszínházat is jegyzik – ugyanaz a kocsifelhajtó.
A belsőépítészet egy francia-osztrák cég munkáját dicséri, azonban a palota fő attrakciója, az aulából az emeletre induló grandiózus falépcső Thék Endre munkája. A kanyargós lépcső motívumai egyszerre talán befogadhatatlanok, a mai, minimalista építészethez szokott szemünk talán nem is tud mit kezdeni ennyi dísszel, faragással, motívummal és pompával. A tölgyből és hársból készült részletgazdag faragások között mindkét család címeréből számos részlet felfedezhető, de az alkotót magát is felfedezhetjük az egyik oszlopon, ugyanis saját arcképét is belealkotta munkájába.
Azt javaslom, húzd végig a kezed a faragáson, érintsd meg e jelentőséggel bíró korlátot, szemléld meg magad a lépcsőfordulóban pihenő tükrökben, és képzeld el, ahogy a bálra érkezve lépkedsz fölfelé a bársonyszőnyegen. A bálteremből leszűrődik a muzsika, cipőkopogások, halk nevetés és pezsgőspoharak koccanása fut végig a korlát oszlopai között.
Képzeletben megemeled – a kimondottan erre az estére készült – lélegzetelállító ruhád szegélyét, és elindulsz felfelé, a hangok irányába, szinte érzed, ahogy hív a 19. századi társasági élet… A díszlépcsőház, az átrium arra szolgál, hogy lenyűgözze az ide érkező vendéget, hogy érezze, milyen kivételes helyzetben lehet, hogy a hintójából kiszállva a Károlyi-Csekonics-palotába léphetett be. És ne legyen kétségünk: ezzel a vendégek minden bizonnyal tisztában is voltak – ahogy mi is. De mielőtt fölérnél, állj meg, és pillants föl: egy felfüggesztett szerkezetű üvegplafon van fölöttünk, ami elképesztő technikai bravúr volt ebben a korban.
Girlbossként állt a világhírű magyar márka mögött, neve mégis eltűnt a történelemből
Titkos csigalépcső a boldog házasságért
István és Margit ekkor a harmincas éveik közepén járó, már jócskán középkorúnak számító házaspár voltak a beköltözéskor, akik kialakult szokásokkal, kiforrt ízléssel, illetve egy 11 éves fiúgyermekkel, Györggyel és egy 10 éves lánykával, Melindával jöttek új otthonukba. Az egész palota ennek a jól bejáratott és végiggondolt életnek tökéletes leképezése volt: a földszinten, az átrium egyik oldalán helyezkedett el Istvánnak, a ház urának három szobából álló lakosztálya fürdőszobával és az alaprajzon csak „szolgának” nevezett, valószínűleg személyes inasának szobájával.
Vele szemben találjuk fiának, Györgynek szintén három szobából álló lakosztályát fürdőszobával és az ő szolgának feltüntetett inasával. Bizony, Margitnak a lakosztálya nem a férje mellett helyezkedett el, hanem közvetlenül fölötte, az első emeleten. De ne aggódjunk, a két lakosztályt egy kellemes belső csigalépcső intimen összekötötte. Lányuk, a kis Melinda szintén a felső szinten, az édesanyja melletti lakosztályban rendezkedett be, így mindketten nagyon közel voltak a társasági élet helyszíneihez, a szalonokhoz, a bálteremhez és az ebédlőhöz.
Uradalom a belvárosban?
Érdekesség, hogy a palota nem csak a család hétköznapjainak és társasági eseményeinek adott otthont, a lószerető Károlyi a kocsiszín mellett tizenegy boxos istállót is tartott itt, lószerszám kamrával, tisztító kamrával, kocsimosóval – tényleg egy egész uradalmat zsúfoltak egy belvárosi telekre és ebben az épületszárnyban lakott a háztartási alkalmazottak nagy része is.
Komornyik, inas, szobalány és nevelő, szakács, konyhalány, mosónő és fűtő, kulcsárnő, lovász, kocsis és kertész, és persze minél nagyobb egy háztartás, minél több a gyermek, minél reprezentatívabb a család, annál több emberre van szükség akár egy munkakörben is. Hogy pontosan hogyan vezényeltek le egy bált, mire használták a szivarszobát és milyen titkok hangzottak ott el, milyen étkezési szokásokat követtek a családtagok? Erre már csak a sétán derül fény, sok-sok családi történettel egyetemben, amelyeket korabeli újságcikkekből és személyes visszaemlékezésekből ismerünk. Hintót előhívni, báli ruhát fel, és irány a Csekonics-palota!
