előfizetésem
Hírlevél
Így adott leckét a lelassulásról Kelet-Szicília
Év elején egy hirtelen ötlettől vezérelve repjegyeket foglaltam Cataniába. Aztán az Etna lábánál fekvő szicíliai város jellegzetes utcáin sétálva csakhamar rájöttem: minél több időt töltök ezen a környéken, annál felszabadultabb és nyugodtabb vagyok. Mintha ez karakteres város és vonzáskörzete szépen lassan lefejtette volna rólam a megfelelési kényszert, ami tudat alatt ismét bekúszott az életembe az elmúlt hónapokban.
2026 elején, ahogy az minden évben lenni szokott, tele voltam tervekkel és magammal szembeni elvárásokkal, amikhez természetesen szoros határidőket is szabtam. Azt éreztem azonban, hogy ez mind szép jó, csak épp nem abban az életszakaszban vagyok, amikor 100 fokon égek. Épp ellenkezőleg, rendre szükségem a szusszanásra és a levegőváltozásra. Úgy voltam vele, hogy Kelet-Szicília és egy utazás tökéletes választás lesz ehhez – ott valahogy úgy is folynak a dolgok a maguk sajátos medrében, hogy az emberek nem görcsölnek túlzottan rájuk.
Ez a fajta attitűd már-már kívül esik a komfortzónámon a hétköznapokban, de talán pont erre volt szükségem. Catania és környéke ráadásul nem egy hagyományos értelemben vett steril, idillikus közeg: gazdaságilag érzékelhetően rétegzett, olykor kaotikusnak tűnik, és nem is (mindenhol) tiszta. Jó volt látni ugyanakkor, hogy többféle nemzetiség él egymás mellett – békében és nyugalomban, ahogy én láttam.
Mozgalmas, mégis nyugodt
Egy hetet töltöttem Cataniában február végén, közben ellátogattam a közeli Taorminába és Szirakúzába, valamint az Etnát is megjártam. Persze, Kelet-Szicília ennél jóval több élményt tartogat, én azonban nem egy rohanós, kicentizett utazást terveztem. Szerettem volna időt és teret adni annak, hogy lassan, finoman „folyassam át magamon” a látottakat, tapasztaltakat. Ez azért is volt lehetséges, mert az előszezonban mentem, és így teljesen más arcát mutatta a környék. A főszezonon kívüli utazás nemcsak kedvezőbb árú szállást és repjegyeket jelent, de sokkal kevesebb turistát is – ezáltal mélyebben magamba szívhattam a város igazi atmoszféráját.
Magyarországon sosem éreztem magam igazán otthon, Ázsiában viszont végre önmagam lehetek
A Piazza del Duomo és a Fontana dell'Elefante környéke jó kiindulópontot ad mindehhez – innen bármelyik irányba haladva érdekes látnivalók várnak. A Szent Ágota székesegyház után érdemes végigsétálni a Via Etneán – ez a város „főutcája”, aminek csaknem minden szegletéből kilátás nyílik az Etnára. A Via Crociferi barokk épületei kicsit csendesebb, letisztultabb arculatot adnak a városnak, a La Pescheria halpiac pedig – túlzás nélkül – Catania legelevenebb és legőszintébb része. Nem érdemes kihagyni a botanikus kertet, illetve a görög-római színházat és az amfiteátrumot sem.
Az a bizonyos ékszerdoboz – Taormina
Taormina régóta a listámon volt, és nem csalódtam benne, bár helyenként már-már túl szépnek is tűntek a látottak. A várost Kr. e. 4. században alapították görög telepesek, majd a rómaiak is fontos településként tartották számon. Legikonikusabb látnivalója a görög-római színház, ahonnan ókori romokon keresztülnézve csodálhatjuk meg a tenger és az Etna panorámáját. A középkorban arab, majd normann uralom alá került, ami az építészetében és szerkezetében is nyomot hagyott.
A buszról leszállva a Corso Umberto-n át vezetett az utam, aminek a végén a Piazza IX Aprile festői látképe fogadott. A görög-római színház bejárása után, egy mennyei pizzával a gyomromban, a Giardini della Villa Comunale zöldebb, szellősebb közösségi kertjébe mentem chillezni. Itt a korábbi pusztító vihar látleletei, a szubmediterrán növényzet és a pazar kilátás nyújtott elérzékenyítő pillanatokat. Végül az Isola Bella sziluettje méltó lezárása volt a napnak.
Cicero kedvence, Szirakúza
Cicero szerint Szirakúza a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”. És valóban Szicília egyik legjelentősebb ókori településéről van szó, amit a Kr. e. 8. században alapítottak, és hamar a Mediterráneum egyik legerősebb hatalma lett. Ortigia szigete a történelmi központ, ahol ma is láthatók a görög, a római és a későbbi korok emlékei, mintegy egymásra rétegződve. A városban élt és alkotott Arkhimédész is, ami jól mutatja a hely szellemi jelentőségét. Később római, bizánci, arab és normann uralom alá került, és ahogy Taormina, Szirakúza is magán viseli korábbi lakóinak mementóit.
A Duomo tér monumentális, mégsem távolságtartó épületeinek egy része épp felújítás alatt volt ottjártamkor, a környék mégis különleges díszletet adott a helyi specialitásból (Ravioli Alla Norma) álló ebédemnek. A környező szűk utcákon barangolva eljutottam a legendás Arethusa-forráshoz is, ahol az Európában igen ritka papirusz növény is megterem egy édesvizű kútban, majd a Maniace-erődhöz is elsétáltam. Ezután a homokos tengerparton sütkéreztem a balzsamos, 20-25 fokos melegben.
„Éreztem, hogy Szicília és az Etna az én utam”
Szirakúza és Taormina mellett az egyik legerősebb élmény a kint létem során az Etna túra volt, ahová Rittling Tünde túravezető csapatával mentem – a kb. 1900 méteren húzódó Silvestri krátereket sétáltuk körbe, majd felvonóval egészen 2500 méterig jutottam fel. Európa legmagasabb aktív vulkánján a holdbéli lankákat vastag hóréteg ölelte körbe, miközben a mély krátereket többféle színű, formájú kőzetréteg tarkította. A 2013 óta UNESCO Világörökségi helyszínként jegyzett rétegvulkán környékén járva szinte érezni lehetett a természet vad energiáját, amit aztán helyi krémek és lekvárok kóstolásával, még több sétával és egy tartalmas ebéddel vezettünk le.
Nem csoda, hogy az Etna nyújtotta különleges élményanyaggal Tünde sem tud betelni. „A vulkánok iránti vonzalmam már gyerekkoromban elkezdődött. Amikor először hallottam a Vezúvról és Pompeiről az iskolában, tudtam, hogy egyszer el kell oda jutnom. Ez később meg is történt: az Etna mellett megmásztam a Vezúvot, megnéztem Pompeit, majd egyre több vulkánt hódítottam meg – még a Balin található Baturt is” – meséli.
Két hónapig utaztam Ausztráliában, és ezek a dolgok végleg megváltoztak bennem
Az Etna különösen közel áll hozzá, elmondása szerint már több mint 500 alkalommal járt fent, és egyáltalán nem unja. A döntés, hogy végleg kiköltözik, részben ebből a kötődésből is fakadt, és ezáltal nemcsak új otthonra, de egy másik életformára is rátalált. Tünde korábban egy magániskolában tanított, és noha azt is szerette, könnyen mondott igent a váltásra. „Éreztem, hogy Szicília és az Etna az én utam” – fogalmazott.
Praktikus tippek Kelet-Szicíliába érkezőknek
Ha Catania és környéke felé vennéd az irányt, érdemes számba venned az alábbiakat.
- Igaz, hogy nyáron van igazán strandidő Szicíliában, de nagyon meleg van akkor, és több a turista is, főleg augusztusban. Tavasszal és ősszel kellemesebb az időjárás, kedvezőbbek az árak és kevesebben is vannak.
- Ha az Etnára is szeretnél felmenni, inkább engedéllyel rendelkező túravezetővel tedd meg! Ez nemcsak biztonságosabb, de több információt is kapsz a vulkán működéséről, a tájról és a helyi sajátosságokról.
- Taorminába és Szirakúzába (illetve a környék többi izgalmas kisvárosába, falvaiba) tömegközlekedéssel is el lehet jutni. Előbbibe busszal, utóbbiba vonattal érdemes menni. Autó is bérelhető, viszont Catania belvárosában a vezetés és a parkolás nehézkes lehet, erre érdemes előre felkészülni.
- A szállást tekintve sokat számít, ha nem egy szállodalánc szobáját választod, hanem inkább kisebb, helyi apartmanban foglalsz. Ez nemcsak hangulatban adhat többet, de általa közelebb kerülsz a helyiek mindennapi rutinjához és jobban ráérzel a város ritmusára.
- Ételek, amit nem jó kihagyni: kúp (Etna) alakú Aranchini (töltött rizsgolyó), Pasta Alla Norma (paradicsomszószos tészta ricottával, padlizsánnal, bazsalikommal) + ugyanez pizzában, Sarde a Beccafico-t (töltött szardínia), továbbá az olyan desszerteket, mint a Cannoli, a Granita, a Cassata, és persze a híres Etna borok.
- Szicília egy olyan hely, ahol jó „elveszni”. Éppen ezért egy spontán élményekkel tűzdelt struktúrában sokkal többet kaphatsz tőle.
Catania és környéke nem akart mindenáron lenyűgözni, mégis megtette, és pont ettől vált számomra igazivá és szerethetővé. Klisé vagy sem, hazaérve valóban azt éreztem, hogy szeretnék a lehetőségekhez mérten még lazábban, türelmesebben, nyitottabban állni a dolgokhoz – és persze magamhoz is. És bár az utazást követően erről könnyű megfeledkezni a mindennapok sodrásában, jó tudni, hogy az ilyen helyek képesek ténylegesen feltölteni, illetve validálni a „lassan járj, tovább érsz”-féle mondást.
