Oscar-esélyes lehet a Squid Game főszereplőjének új vígjáték-thrillere

Park Chan-wook Nincs más választás című filmje aktuális és bátor alkotás, mely egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat és provokál. A kapitalizmus, a munkamánia, a férfiidentitás válsága, a családi krízis, a robotizáció és a társadalmi verseny kérdéseit vizsgálja, miközben mesterfokon ötvözi a fekete komédia, a thriller és a társadalmi szatíra elemeit. Nem ad könnyű válaszokat, de a nézőt önreflexióra, empátiára és gondolkodásra készteti: vajon tényleg „nincs más választás”, vagy a kiút a szolidaritás, az empátia, az önreflexió és a kompromisszumkészség lehetne?

A Nincs más választás egyszerre sötét vízió és reménykeltő figyelmeztetés: a szélsőséges idők szélsőséges válaszokat követelnek, de az emberség, a humor és a művészet képes lehet új utakat mutatni. Középpontjában Man-su áll, aki évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A film kezdetén Man-su a koreai álmot éli: feleségével, Mi-ri-vel (Son Ye-jin), két gyermekükkel és két kutyájukkal tágas családi házban élnek, ahol a bonsai fák gondozása tölti ki a szabadidejét. Az idill azonban hamar szertefoszlik, amikor a gyár új, amerikai tulajdonosa modernizációra hivatkozva leépítéseket indít, és Man-su is elveszíti az állását.

Ezt egy módon menthetné meg: ha középvezetőként listát készít a nélkülözhető munkatársakról, akik elbocsátásra kerülnek. Mivel erre morális okokból képtelen, maga is munkanélkülivé válik. A kezdeti reményteljes álláskeresést hamar felváltja a kilátástalanság: a család anyagi helyzete romlik, a jelzáloghitel törlesztése, a gyerekek különórái, sőt, még a háziállatok fenntartása is komoly gondot okoz. Man-su egyre megalázóbb helyzetekbe kerül, önbecsülése és férfiassága meginog, miközben a családja is egyre inkább eltávolodik tőle. A felesége munkát vállal, a fia rossz társaságba keveredik, a lánya pedig magába fordul.

A fő konfliktus akkor éleződik ki, amikor Man-su – aki képtelen újra elhelyezkedni a papíriparban – elhatározza, hogy radikális lépésre szánja el magát: kiiktatja azokat a riválisokat, akik a legesélyesebbek egy új, jól fizető papíripari állás betöltésére. Emiatt egyre abszurdabb, groteszk és sötéten humoros helyzetekbe keveredik, miközben a gyilkosságok sorozata során saját emberiessége, erkölcsi érzéke és családi kapcsolatai is végzetesen sérülnek.

Bár a film aktuálisabb nem is lehetne, a rendező, Park Chan-wook több interjúban is hangsúlyozta, hogy a Nincs más választás elkészítésének ötlete több, mint tizenöt évre nyúlik vissza. A rendezőt Donald E. Westlake 1997-es regénye, a The Ax inspirálta, amelyet már Costa-Gavras is feldolgozott 2005-ben (A fejsze / Le Couperet). Park azonban úgy érezte, hogy a regényben rejlő ironikus, groteszk alaphelyzetet érdemes lenne a dél-koreai társadalmi viszonyokra, a helyi munkaerőpiacra és a férfiidentitás válságára adaptálni.

A rendező motivációi között kiemelt helyen szerepel a kapitalizmus, a munkamánia és a társadalmi verseny kritikája. Park szerint a dél-koreai társadalomban a munka nem csupán anyagi, hanem becsületbeli kérdés, az önbecsülés alapja, és a munkahely elvesztése szinte halálos ítéletként nehezedik a férfiakra. A filmben ezt a témát a végletekig karikírozza, miközben a modernizáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése is hangsúlyos szerepet kap. Egy interjúban elmondta: „A történet, amelyben az emberek egymást ölik meg az intenzív verseny következtében, szinte üresnek tűnik, ha nem reflektálunk arra, hogy ma már a gépek, az AI is a verseny résztvevői. Ezért akartam ezt a témát felerősíteni, és a film utolsó jeleneteiben különösen hangsúlyosan megjeleníteni”.

A rendező számára fontos volt, hogy a tragikus alaphelyzetet groteszk, sötét humorral oldja, mert szerinte csak így lehet elviselhetővé tenni a néző számára a történet súlyát. A filmben megjelenő férfiidentitás-válság, a családi szerepek átalakulása, valamint a társadalmi elvárások és a személyes boldogság közötti ellentmondás mind-mind Park személyes tapasztalataiból, illetve a dél-koreai társadalom megfigyeléséből táplálkozik.

Húsbavágó őszinteséggel beszél a modern családokról a Berlinale nyitófilmje

Az volt a célom, hogy a közönség egyszerre érezzen szánalmat és komikumot

A film főszerepére Lee Byung-hunt választotta, akivel már korábban is dolgozott együtt (JSA – Demilitarizált övezet, Extrém esetek). Lee Byung-hun Dél-Korea egyik legismertebb és legsokoldalúbb színésze, aki a Nyerd meg az életed! (Squid Game) sorozatban is világhírűvé vált. A rendező szerint a színész képes volt egyszerre megjeleníteni a karakter tragikumát, komikumát és antihősi vonásait, miközben a legapróbb arcrezdülésekkel is árnyalta Man-su lelkiállapotát. A feleség, Mi-ri szerepére Son Ye-jin-t választották, aki szintén nemzetközi hírnévnek örvend (Crash Landing on You, A titokzatos nő). Son Ye-jin karaktere a forgatókönyv fejlesztése során jelentősen kibővült, hogy a női nézőpont is hangsúlyosabb legyen a történetben.

Jó, hogy itt vagy! Ez a prémium tartalom csak a GLAMOUR közösség tagjainak érhető el – és te közénk tartozol.

Morálisan megkérdőjelezhető, de odavagyunk érte - mi az antihős varázsa?

Lee Byung-hun a karakter megformálásáról így nyilatkozott: „Man-su eltökéltsége puszta szenvedélyből fakad. Úgy érzi, nincs más választása, mint kiiktatni a riválisait. Ugyanakkor én magam teljesen más vagyok, soha nem tudnám elképzelni, hogy ilyen extrém dolgokat tegyek. A forgatókönyv olvasásakor először azt kérdeztem Park rendezőtől: tényleg ennyire viccesnek akarta ezt a történetet? Nagyon izgatott voltam, mert a film egyszerre szól társadalmi kérdésekről és nevettet meg”.

Son Ye-jin a női karakter szerepéről pedig azt mondta: „Mi-ri karaktere a történet során egyre erősebbé, önállóbbá válik. A forgatókönyvben fontos volt, hogy ne csak a férfi főhős szemszögéből lássuk a családi krízist, hanem a női oldal is megjelenjen. Park rendező nagyon precízen instruált, hogy a legapróbb arcrezdülésekkel is kifejezzem a karakter belső vívódását”.

Park Chan-wook egy másik interjúban kiemelte, hogy a film humora tudatosan groteszk, abszurd. „Az volt a célom, hogy a közönség egyszerre érezzen szánalmat és komikumot. Ha nagyon figyelmesen megnézzük, mit csinál a főhős a tragédiában, rájövünk, mennyire abszurd és buta, amit tesz. És ez azért van, mert ő buta. Amikor ezt igazán megértjük, nevetni kezdünk. De miközben nevetünk rajta, egyfajta szánalmat is érzünk iránta, mert megértjük, miért cselekszik így”.

A Nincs más választás látványvilága Park Chan-wook korábbi filmjeihez hasonlóan rendkívül kidolgozott, szimbolikus és stilizált. Az operatőri munkát Kim Woo-hyung végezte, aki már dolgozott a rendezővel a The Little Drummer Girl (a Netflixen is látható Alexander Skarsgarddal és Florence Pugh-val a főszerepben) című BBC-sorozaton is. Park gyakran használ gyors zoomokat, szokatlan áttűnéseket, szimmetrikus beállításokat, amelyek a szereplők zaklatottságát, a világ abszurditását és a történet groteszk hangulatát erősítik: a családi ház, a bonsai üvegház, a papírgyár és a modern irodák mind-mind szimbolikus jelentéssel bírnak.

A bonsai fák gondozása a főhős kontrollvágyát, a múlt iránti nosztalgiáját, míg a gyár gépesített világa az emberi munkaerő kiszorulását jeleníti meg.

Kilenc évig kutatott gyermeke után a taxis, a lány egyszer csak beszállt a kocsijába

A film zenéjét Jo Yeong-wook szerezte, aki Park Chan-wook állandó zeneszerzője (Oldboy, A szobalány, A titokzatos nő). A zenei világ rendkívül sokszínű: klasszikus zeneművek (például Mozart zongoraversenye), koreai pop-balladák és amerikai soul dalok egyaránt felcsendülnek a filmben. Az alkotás már a bemutatója előtt is komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. A film világpremierje a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt 2025. augusztus 29-én, ahol Arany Oroszlánra jelölték, és kilencperces álló ovációval ünnepelte a közönség. Bár a fődíjat végül nem nyerte el, a kritikusok az év egyik legjobb filmjeként emlegették.

A film három kategóriában Golden Globe-ra is jelölt volt: legjobb film (musical/vígjáték), legjobb idegen nyelvű film és legjobb férfi főszereplő (Lee Byung-hun). Dél-Korea hivatalosan is nevezte a 98. Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában, és felkerült a shortlist-re is. Világszerte több mint 26 millió dolláros bevételt ért el, és több mint 200 országban forgalmazzák, köztük Magyarországon is.