előfizetésem
Hírlevél
Bámulatos, hogy nevelte 14 gyermekét egy arisztokrata anya a századfordulón
A magyar történelmi emlékezetben Batthyány‑Strattmann László neve különleges helyet foglal el. A szegények orvosaként emlegetett herceg saját vagyonából gyógyította a rászorulókat, és olyan időszakban nyitott kórházakat, amikor az orvosi ellátás sokak számára elérhetetlen luxus volt. Életében azonban van egy másik történet is, amely ritkábban kerül a figyelem középpontjába, történetesen az, hogy tizennégy gyermeke született ugyanattól az asszonytól. Ki volt a felesége?
Coreth Mária Terézia (Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberg) arisztokrata hercegné volt a századforduló Magyarországán. Ő volt az a nő, aki tizennégy gyermeket szült, aki a családi élet központját jelentette, és aki férjével együtt a jótékonyság mindennapi gyakorlatát is fenntartotta. Ha Batthyány-Strattmann Lászlót az orvosok hercegének nevezik, akkor Coreth Mária Teréziát hívjuk az édesanyák hercegnőjének, elvégre egy hatalmas családot működtetett akkor, amikor még nem létezett bölcsőde, óvoda vagy szervezett gyermekfelügyelet.
A napirendjük inkább hasonlított egy kisebb intézmény működéséhez, mint egy hagyományos családéhoz. Reggelente a gyerekek különböző időpontokban keltek, a kisebbek a nevelőnőkkel reggeliztek, a nagyobbak már tanulással kezdték a napot. A hercegné végigjárta a szobákat a körmendi kastélyban, hogy megnézze, ki beteg, ki készül a napi tanulásra, és ki szorul külön figyelemre.
Arisztokrata házasság
A házasságuk 1898-ban köttetett meg, amikor Batthyány-Strattmann László még pályája elején álló orvos volt. A Coreth család a közép-európai arisztokrácia ismert tagjai közé tartozott, így a házasság társadalmilag is illeszkedett a kor nemesi világához. Mégsem egy klasszikus, reprezentációra épülő arisztokrata életet éltek. A házaspár hamar világossá tette, hogy életük középpontjában a bálok, vadászatok és társasági események helyett
a család és a jótékonyság áll.
A herceg kórházakat alapított és szegényeket gyógyított, a hercegné pedig részt vett az intézmények működtetésében, miközben sorra születtek a gyermekeik. Összesen tizennégy, akik közül tizenegy élte meg a felnőttkort. Ez a szám ma szinte felfoghatatlannak tűnik. Még akkor is, ha a 19–20. század fordulóján a nagy családok gyakoribbak voltak, egy tizennégy gyermekes anyaság a kortársak szemében is kivételesnek számított.
Blaha Lujza egy nemzet vágyait énekelte meg, a sajátjait viszont mélyen elhallgatta
Hogyan lehetett ennyi gyermeket nevelni?
A mai szülők számára az egyik legnehezebben elképzelhető dolog az, hogyan működhetett egy ekkora család a modern intézmények előtt. Nem volt bölcsőde, nem volt óvoda, nem volt napközi. A különböző korú gyerekek napja egymás mellett zajlott, miközben az egyik szobában a nagyobbak házitanítóval tanultak, a folyosón már a kisebbek játszottak, a csecsemő pedig a dajkával volt. Mindennek a szervezése teljes egészében az anyára hárult.
Az arisztokrata családoknál természetesen jelen volt a személyzet, és velük együtt a nevelőnők, dajkák, házvezetőnők, akik segítették a mindennapokat, illetve az idősebb gyerekek is részt vettek a kisebbek gondozásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyai szerep háttérbe szorult volna. A korabeli visszaemlékezések szerint Coreth Mária Terézia
kifejezetten aktív szerepet vállalt a gyerekek nevelésében.
A nagycsalád működtetése folyamatos szervezést igényelt, amelynek része volt a taníttatás, étkezés, betegségek, utazások és a különböző életkorú gyerekek egymás melletti nevelése. Tehát valójában egy kis közösségként működtek. Arról nem beszélve, hogy közben vagy terhes volt, vagy a gyermekágyas időszakban lábadozott, ami akkoriban lényegesen körülményesebb volt, gondoljunk csak a korabeli szülészetei ellátásra. Ráadásul egy-egy születés után a család élete hetekre átrendeződött. A nagyobb gyerekek halkabban játszottak a folyosókon, a személyzet csendesebben közlekedett, mert mindenki tudta, hogy új testvér érkezett a családba.
A jótékonyság családi ügy volt
A Batthyány-Strattmann család életében a jótékonyság a mindennapok része volt. A herceg kórházaiban általában ingyen kezelték a szegényeket, és a család tagjai is részt vettek a segítségnyújtásban. Coreth Mária Terézia például személyesen fogadta a betegeket, segített az ellátásuk megszervezésében, és részt vett az intézmények működtetésében, a gyerekek pedig ebben a környezetben nőttek fel, így látták, hogy emberek érkeznek segítségért, és azt is, hogy a család erőforrásait mások támogatására használják.
Az sem volt ritka, hogy a gyerekek a körmendi kastély udvarán vagy a kórház közelében látták a vidékről érkező betegeket, akik napokig utaztak a segítségért. Ez önmagában nagy dolog, hát még ha belegondolunk abba, hogy Coreth Mária Terézia tizenegy gyermek mellett szülési szabadság nélkül dolgozott. Aki gyermeket nevel, vagy aki csak közelről látja, hogy milyen egy totyogóst nevelni, jól tudja, hogy egyetlen kicsi mellett sem könnyű dolgozni, nemhogy tizenegy gyermek mellett, még akkor is, ha közülük többen már kamaszok.
Az Orfeum hírhedt dívája, aki szíveket tört össze és vagyonokat emésztett fel
Mindeközben ott voltak az elvesztett gyermekek, a gyász bénító érzése, a betegségek, nevelési kérdések, és a különböző személyiségek kezelése egyetlen családon belül. Coreth Mária Terézia története ezért túlmutat egy arisztokrata feleség szerepén. Bár Boldog Batthyány-Strattmann László neve sokkal ismertebb feleségéénél, de ha a történetet teljes egészében akarjuk látni, érdemes felidézni azt a nőt is, aki egy hatalmas családot tartott össze, miközben a jótékonyság mindennapi gyakorlatában is részt vett.
A családi fényképeken a Batthyány-gyerekek hosszú sorban állnak a szüleik mellett. A képen egy különös családot látunk, amelyben az élet szinte állandó mozgásban volt, új születésekkel, betegségekkel, tanulással, veszekedésekkel és kibékülésekkel. Mindezek fényében nem meglepő, hogy elindult Boldoggá avatási eljárása.
