Komoly felnőttkori következményekkel jár, ha a szülők a gyermek előtt veszekednek

A legideálisabb az lenne, ha a szülők felkészülten vágnának bele a gyermekvállalásba, vagyis nemcsak anyagi és gyakorlati szempontból készülnek fel, hanem érzelmileg és szemléletben is. Ez azt jelentené, hogy a gyermek megszületése előtt komolyan beszélgetnének arról, milyen értékeket tartanak fontosnak, milyen szabályokat és normákat szeretnének a családon belül követni, és hogyan képzelik el a mindennapok működését.

Az ilyen jellegű közös gondolkodás segítené a szülőket abban, hogy már az elején egységes alapot teremtsenek, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát. Természetesen a valóságban ez ritkán történik így, hiszen a párok többsége inkább a várandósság és a születés körüli gyakorlati teendőkre koncentrál. A közös nevelési elvek kidolgozása gyakran csak akkor kerül előtérbe, amikor már megszületett a gyermek, és a hétköznapi helyzetekben felmerülnek a különbségek.

Mégis nagyon fontos, hogy a szülők hosszú távon következetesen képviseljék ugyanazt a szemléletet, mert ez biztosítja a gyermek számára az érzelmi biztonságot. Egy kisgyerek számára a világ alapja az otthoni közeg, és ha ott kiszámíthatóság és egység van, akkor könnyebben fejlődik egészségesen és harmonikusan.

Toporzékolás, sírás, dühroham: szakértő mondja el, hogyan kezelheted helyesen

Mit okozhat, ha eltér a nevelési értékrendünk a párunkkal?

Amikor a szülők értékrendje és nevelési szemlélete jelentősen eltér, az feszültségeket okoz, amelyek előbb-utóbb a mindennapi életben is megjelennek. A gyerekek gyorsan megérzik a különbséget, és sokszor akaratlanul is belesodródnak a szülők vitáiba. Például előfordulhat, hogy az egyik szülő engedékenyebb, míg a másik szigorúbb szabályokat követelne meg. Ilyenkor a gyerek gyakran bizonytalan lesz: nem tudja, kinek higgyen, kit kövessen, és hogyan viselkedjen adott helyzetekben.

Ez nemcsak szorongást szül, hanem hosszú távon bizalmi problémákhoz is vezethet. A szülőknek ezért nagyon fontos felismerniük, hogy bár természetes, ha nem értenek mindenben egyet, az alapvető értékekben és a keretekben közös álláspontra kell jutniuk. Ha ez elmarad, akkor a gyermek érzelmi biztonsága sérülhet.

Sok szülő tudja, hogy mit kellene tenni, de a hétköznapok gondjai gyakran felülírják a gyakorlatot.

Ez teljesen így van. Szerintem a gyermeknevelés a világ egyik legnehezebb feladata. Még akkor is, ha egy szülő pontosan tudja, mit tartana helyesnek, a mindennapok fáradtsága, a munkahelyi stressz, a pénzügyi nehézségek vagy éppen a saját érzelmi terhei miatt könnyen előfordulhat, hogy nem úgy reagál, ahogy szeretné. A szülők is emberek, nekik is vannak hibáik, gyengeségeik. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy nem a tökéletesség a cél. Elég jó szülőnek lenni bőven elegendő, ha a gyermek számára kiszámítható kereteket és szeretetteljes környezetet biztosítanak.

A következetesség sokkal fontosabb, mint az, hogy minden döntés tökéletes legyen. Egy gyermek számára a stabil szabályrendszer segít abban, hogy biztonságban mozogjon a világban. Ha tudja, mihez tarthatja magát, akkor könnyebben kezel minden helyzetet, még akkor is, ha időnként előfordul egy-egy kilengés vagy vita. Ezek nem borítják fel a rendszert, ha alapvetően a szülők törekednek a kiszámíthatóságra.

Miért gondolják a szülők, hogy a gyerek a konfliktushelyzeteket nem érti?

Sokan abban bíznak, hogy a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy felfogják, mi történik körülöttük, és nem emlékeznek majd a vitákra. Valójában azonban a gyerekek rendkívül érzékenyek a szülők közötti feszültségre. Még ha a szavakat nem is értik pontosan, a hangnemet, a mimikát, a testtartást, a légkört nagyon jól érzékelik. Számukra a szülők jelentik a világ alapkövét, és ha közöttük gyakran van veszekedés, az megingatja az érzelmi biztonságukat.

Ez nem mindig tudatosul bennük, de a bizonytalanság érzése mélyen megmaradhat. Később, felnőttkorban is hatással lehet rájuk, például abban, hogy mennyire tudnak bízni másokban, vagy hogyan kezelik a saját konfliktusaikat. A szülők általában nem akarnak rosszat a gyermekeiknek, de néha nem veszik észre, hogy a mindennapi vitáik milyen erősen hatnak a kicsik lelki világára.

A gyereknek határokat kell húzni: ha nem teszed, borzasztó felnőttkorra ítéled

Van ezzel a gyereknek feladata?

Semmiképpen sem. A gyermeknek nem szabadna abba a helyzetbe kerülnie, hogy választania kelljen a szülei között, vagy hogy közvetítőként működjön a vitáikban. Ez óriási teher egy kisgyermek számára, és súlyosan befolyásolhatja a fejlődését. A konfliktusok megoldása mindig a szülők feladata, felnőtt szinten kell kezelniük a problémáikat. A gyereknek joga van ahhoz, hogy biztonságos, szeretetteljes környezetben nőjön fel, ahol nem terhelik rá a felnőttek felelősségét.

A személyiségfejlődést hogyan befolyásolja egy ilyen gyerekkor?

Nagyon komoly következményei lehetnek, ha egy gyerek huzamosabb ideig feszült, vitákkal teli légkörben nő fel. Előfordulhat, hogy saját magát hibáztatja a szülők közötti konfliktusokért, és bűntudatot érez, ami később felnőttkorban is megmaradhat. Ha az egyik szülő gyakran agresszívan kommunikál, domináns és basáskodó, akkor a gyerek túlélési stratégiaként könnyen kialakíthatja magában az alárendelt szerepet. Ez azt jelenti, hogy befolyásolhatóbb lesz, kevésbé áll ki magáért,

és inkább követ másokat ahelyett, hogy saját véleményt formálna.

Felnőttként az ilyen ember hajlamos lehet arra, hogy a párkapcsolataiban vagy munkahelyi helyzeteiben is engedjen a másik félnek, még akkor is, ha ezzel saját szükségleteit háttérbe szorítja. A megküzdési minták ugyanis velünk maradnak, és csak tudatos munkával lehet változtatni rajtuk. Ha valaki felismeri, hogy gyerekkori tapasztalatai miatt bizonyos helyzetekben alárendelten viselkedik, akkor terápiával, önismereti munkával és tudatos gyakorlással képes lehet új, egészségesebb stratégiákat kialakítani.

Mi kell ahhoz, hogy egy szülő észrevegye, hogy „rosszul” viselkedik?

Elsősorban érzelmi intelligencia és tudatosság. Csak az a szülő képes felismerni a saját hibás működését, aki odafigyel arra, hogyan hat a viselkedése a környezetére. Ez persze nem könnyű, hiszen a legtöbben védekeznek a kritikával szemben, és nehéz belátni, hogy változtatni kellene. Ugyanakkor ha valaki nyitott a környezete visszajelzéseire, és hajlandó szembenézni a saját hiányosságaival, akkor van esély arra, hogy pozitív változásokat indítson el.

A gyerekek viselkedése gyakran nagyon egyértelmű visszajelzés: ha szorongóbbak, ha kerülik a helyzeteket, vagy éppen túlzottan alkalmazkodnak, akkor ezek mind annak jelei lehetnek, hogy valami nincs rendben a családi kommunikációban. A szülőknek érdemes figyelniük gyermekeik arcára, mimikájára, viselkedésére, mert ezekből rengeteg mindent le lehet olvasni. Ha a szülő észreveszi, hogy a gyereke fél, zavarban van, vagy elbizonytalanodik, az intő jel lehet, hogy érdemes átgondolnia saját reakcióit és viselkedését. A változás soha nem könnyű, de minden apró lépés számít, és hosszú távon a gyermek biztonságérzetét és fejlődését erősíti.