előfizetésem
Hírlevél
Minden 8. gyerek szorong: tévedünk, ha azt hisszük, hogy könnyű észrevenni a jeleket
A gyermekkori szorongás gyakoribb, mint gondolnánk: ha pedig nem sikerül belőle idejében kilépni, kamaszkorra súlyosabbá is válhat, sőt, akár még a felnőttkorba is áttolódhat a mentális zavarok feloldása. Most gyermekpszichológus segítségével elemeztük az első szorongásos jeleket, valamint annak is utána jártunk, hogyan segíthetünk szülőként a szorongással küzdő gyermekünknek.
Sok szülő gondolja úgy, hogy a gyermeki bizonytalansággal, szorongással nem érdemes foglalkozni. Majd elmúlik a korral, „kinövik” a gyerekek, ez az élet velejárója – tartják sokan. Vannak olyanok is, akik egyenesen gondolni sem akarnak arra, hogy a gyermekük szorong, hiszen mitől is érezhetné így magát egy egészséges gyerek, aki szerető környezetben nő fel és nem kell aggódnia az élet nagy dolgai miatt? Ez azonban nem ilyen egyszerű: a felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is szoronghatnak, ráadásul nem is akármilyen mértékben.
A kutatások szerint minden nyolcadik gyermek szorong valami miatt, a 13-18 év közötti gyermekeket pedig egészen nagy mértékben 25,1%-os arányban érinti valamilyen súlyos szorongásos zavar. Figyelnünk kell tehát rájuk – annál is inkább, mert rajtuk sokszor kevésbé vehető észre a szorongás, mint a felnőtteken.
„A gyermekek szorongása gyakran eltérően jelenik meg, mint a felnőtteké. Mivel a gazdag szókincs és megfelelő önreflexió is feltétele az önkifejezésnek, sokszor még nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi bántja őket. A szorongásuk így inkább testi tünetekben (pl. hasfájás, fejfájás), viselkedéses jelekben (sírás, visszahúzódás, túlmozgás, dühkitörések), vagy alvási és evési nehézségek formájában jelentkezik” – mondja Badacsonyi Jácinta gyermekpszichológus.
Az ADHD sokaknál rejtve marad – Te is érintett lehetsz?
Ha szülőként sokat szorongunk, a gyermekre is nagyobb eséllyel lesz jellemző a szorongás
A gyermekpszichológus szerint, ha a felsorolt testi tünetek megjelennek a gyermekünkön, azonnal érdemes utánajárni a dolgoknak. Először például azt érdemes megvizsgálni, hogy hogyan és miért alakulhat ki szorongás a gyermeknél. Van valamilyen oka annak, hogy szorongjon? Ha igen, mi lehet az és hogyan lehet megszüntetni? Akkor is járjunk a dolgok végére, ha elsőre semmi sem jutna eszünkbe, mert attól, hogy úgy gondoljuk, nincs mitől aggódnia a gyermeknek, közel sem biztos, hogy nem is aggódik.
„A szorongás kialakulásában egyszerre játszanak szerepet öröklött (genetikai) és környezeti tényezők – de fontos hangsúlyozni, hogy ez nem sorsszerűen bekövetkező következmény, hanem inkább az öröklött hajlam és a környezeti tényezők kölcsönhatása. A gyermek folyamatosan tanul környezete reakcióiból és megküzdési stratégiáiból. Ha a szülő gyakran aggodalmaskodik, túlfélti a gyermeket, vagy kevésbé hisz abban, hogy meg tud birkózni a nehézségekkel, az erősítheti a gyermek bizonytalanságát – még akkor is, ha ezt nem mondja ki, csak nonverbálisan (gesztusokkal, mimikával, viselkedéssel) közvetíti.”
Arra tehát, hogy tőlünk mit lát a gyermek, kiemelten érdemes odafigyelni: a viselkedésmintáink lesznek ugyanis az első életmintái. Ezeket fogja alapvetőnek, normálisnak tartani, ezáltal ő is úgy fog cselekedni, ahogyan azt anyától, apától, valamint a közvetlen környezetéből látja. A pszichológus szerint, ha szülőként sokat szorongunk, nehezebben vesszük észre, ha a gyermekünk is szorong: a tőlünk vett viselkedési mintái ugyanis ismerősök, megszokottak lehetnek a számunkra.
Az önreflexió ezért akkor is fontos, ha elsőre nem látjuk a gyermekünk szorongását; könnyen lehet, hogy már régóta szorong, csak éppen a saját mintáink miatt nem vesszük észre. „A gyermekünknek nem kell mindig boldognak lennie – az érzelmek természetes váltakozása az egészséges fejlődés része. Ugyanakkor a kiegyensúlyozott gyermeket általában egyfajta alapvető derű, nyitottság jellemzi.
Ha ez hirtelen eltűnik és a gyermek viselkedésében változást tapasztalunk, érdemes megállni és elgondolkodni, mi állhat a háttérben. A szorongás felismerése lehetőség arra, hogy a gyermek segítséget kapjon ahhoz, hogy újra biztonságban érezze magát a világban – önmagához és a környezetéhez kapcsolódva.”
„Úgysem teszi meg, csak figyelmet akar” - ne bagatellizáljuk el az öngyilkossággal való fenyegetőzést!
A szorongás első jeleit nem szabad figyelmen kívül hagyni
Azt azonban fontos megemlíteni, hogy a szorongás nemcsak pszichés eredetű lehet: a gyermekpszichológus szerint sok esetben érzékszervi túlterhelésből vagy idegrendszeri éretlenségből is fakadhat. Ebből adódóan az egyes életkorokra jellemző fejlődési kihívásokkal együtt mutatkozik meg. Az okok és tünetek így minden életkorban másként jelentkeznek.
„Kisgyermekeknél leggyakrabban a szeparációs szorongás, a specifikus fóbia (pl. sötétségtől, valamilyen állattól való félelem) és a szociális szorongás (mások előtti szerepléstől, kapcsolatteremtéstől való félelem) fordul elő. Kisiskoláskorban a teljesítményszorongás, a hibázástól való félelem, valamint a túlzott megfelelési vágytól való szorongás alakulhat ki, melyeket az iskolai elvárások, a sikerélmények hiánya vagy a gyengébb önértékelés csak még jobban fokozhat.
A gyermek ilyenkor már elkezdi másokhoz mérni önmagát, és érzékenyebbé válik a visszajelzésekre, ami szintén okozhat szorongást” – mondja Badacsonyi Jácinta gyermekpszichológus. Mindez azt bizonyítja, hogy az életkor előrehaladtával komolyabb és gyakoribb lehet a legtöbb mentális egészségügyi panasz és a szorongásos zavar. Kamaszkorban például már közel sem olyan látványos a szorongás, mint a kisgyerekeknél: a szakértő szerint inkább burkoltabb formában van jelen.
Ez azzal magyarázható, hogy ilyenkor zajlik a testi, a pszichés és a szociális változások időszaka, emiatt pedig a szorongás egy része már önmagától fogva is természetes. „Érzelmi megterheléssel jár az identitáskeresés, a kapcsolatok újjáépítése és az önállósodás folyamata. Ugyanakkor, az eddigi életszakaszokban kialakult mintázatok még jobban előtérbe kerülhetnek, a felnőttekre jellemzőbb szorongási formák (pánikroham, agorafóbia, generalizált szorongás) pedig egyre gyakrabban jelenhetnek meg.”
A szakértő szerint kamaszkorban ezért nagyon nehéz észrevenni a szorongás jeleit – érdemes tehát fokozottan ügyelni a viselkedés megváltozására, ami a szorongó magatartás első jele. „Ha egy korábban játékos, érdeklődő gyermek hirtelen visszahúzódóbb, csendesebb lesz, vagy épp ellenkezőleg: túlpörög, ingerlékeny, nehezen kezelhető lesz, az figyelmeztető jel lehet. Ezenkívül, szülőként érdemes megfigyelni azokat az életterületeket, ahol a gyermek általában kontrollt él meg – azaz, képes hatással lenni saját működésére.”
Fontos, hogy szülőként megértsük a gyermekünk szorongását – ettől nemcsak nekünk, neki is jobb lesz
„Az első szorongó viselkedési minták közé tartozik például a szobatisztaság (különösen, ha megjelennek visszaesések, ürítési zavarok – például székrekedés vagy stresszhelyzetben hasmenés); az étkezési szokások változása (válogatósság, étvágytalanság vagy kontrolláló evés), illetve az általános viselkedés változása is (alkalmazkodás, dührohamok, túlzott önszabályozás)” – mondja a pszichológus szakértő, aki szerint még egy sor olyan jel utalhat a szorongásra, amire elsőre nem is gondolnánk.
Ezek között szerepelhet a has- és fejfájás, az orvosi ok nélküli hányinger, az alvászavarok, rémálmok, éjszakai felriadások, a túlzott hibakerülés, a lassú munkatempó, a gyakori újrakezdés (radírozás), a perfekcionizmus, a túlzott szabálykövetés és alkalmazkodás, valamint a visszahúzódás, de nagyon dacos, ellenszegülő viselkedés is. Ide sorolható jelek közé tartozik még az ismétlődő, önnyugtató mozgás (körömrágás, bőrpödrés, hajcsavargatás, krákogás), valamint a fokozott aggódás és a kontrolláló kérdések gyakori ismételgetése is: „Mi lesz, ha…? Mi van, ha nem sikerül…?”
Badacsonyi Jácinta pedig úgy gondolja, hogy ezeken kívül a korhoz nem illő, vagy túlzott maszturbáció is lehet a szorongás egyik önnyugtató formája, bár ezt szerinte a szülők általában tabuként kezelik. A tabutémákat viszont érdemes elfelejteni. Fontos, hogy nyitottan álljunk hozzá a gyerekünkhöz és megértéssel forduljunk felé – ezzel segíthetünk neki ugyanis a legtöbbet.
Rosszul alszol vagy alvászavarban szenvedsz? Szakértőt kérdeztünk a különbségről
A szakértő szerint a gyerekek például akkor nyílnak meg a legkönnyebben, ha gondok kiderülése után nem egyből az ítélkezést, a tippeket és a „jóinduló” tanácsokat kapják meg a szülőtől, hanem inkább az empátiát, amivel átérzik, hogy megértjük őket és biztonságban vannak velünk. Ha viszont kritikákat és tanácsokat kezdtünk egyből osztani, azt kudarcként fogják fel és újra elő fog jönni a szorongás érzése. „Akkor se kérdőjelezzük meg a gyermekünk érzéseit, ha azok kicsinyesnek vagy irracionálisnak tűnnek felnőtt szemmel. Ehelyett mondjunk ilyesmit: „Látom, most nehéz neked. Szeretném megérteni, mi bánt”.
A bizalom megteremtésével aztán kis lépésekben tovább oldható a szorongás: például úgy, hogy megtanítjuk a nyílt, őszinte kommunikációra és arra, hogy nincs értelme a titkolózásnak. Sok beszélgetés blokkokat oldhat fel a gyerekekben, korlátokhat dönthet le, ha tényleg úgy érzik: meghallgatjuk és megérintjük őket. Együtt aztán olyan egészséges szokásokat lehet velük kialakítani, amikből erőt meríthetnek, a segítségükkel pedig akár egyedül is csökkenteni tudják majd szorongásos panaszaikat.
Gyermekünk szorongásán a saját jóllétünkre való odafigyelés is segít
Természetesen ilyenkor sem garantálható az, hogy a gyermek 100%-ig meg tud birkózni a szorongással. Van olyan, akinek sajnos a nyílt és őszinte szülői kommunikáció nem elég: nekik szükségük lehet olyan konzultációra, ahol fel tudják oldani ezeket a gátokat – különösen igaz ez akkor, ha a szorongásos zavar már a mindennapjaira is kiterjed, már a hétköznapjainak normál működését is akadályozza.
Ekkor nem érdemes tovább várni és abban bízni, hogy majd magától elmúlik a dolog: a kutatások szerint ugyanis azok a gyerekek és kamaszok, akik nem tudnak leszámolni a szorongással, a felnőttkorukba is tovább fogják azt vinni, ami miatt ők maguk is nagy eséllyel válnak majd szorongó felnőtté. A szorongást aztán ők is továbbadhatják a gyermeküknek, ami miatt egy ördögi körbe kerülnek. Ha tehát magunkon is felismerjük a szorongás jeleit, merjünk segítséget kérni.
„A saját jóllétünk nem csupán fontos, hanem hatással van gyermekünk működésére is – a legnagyobb támogatást gyakran azzal adhatjuk, ha mi is jól vagyunk.”