előfizetésem
Hírlevél
Állandóan bizonyítani akartam, de megtanultam végre, hogy elég jó vagyok
A teljesítményorientált társadalmakban egyre gyakoribb jelenség a perfekcionizmus és az ebből fakadó önértékelési zavarok megjelenése. Az egyén értékét sokszor kizárólag az elért eredmények alapján ítélik meg – mind kívülről, mind saját maguk által. A folyamatos megfelelési kényszer azonban hosszú távon szorongáshoz és kiüresedéshez vezethet. Oravec Rita Life coach segítségével megismerhetjük, hogyan alakulhat ki ez a körforgás, és milyen pszichológiai folyamatok segíthetnek az önelfogadás és belső stabilitás helyreállításában.
A modern társadalmakban egyre többen élnek olyan állandó nyomás alatt, amelyben a teljesítmény, a siker és az elismerés válik a személyes értékesség mércéjévé. A teljesítményorientált kultúrákban ez a fajta perfekcionizmus könnyen vezethet a túlzott önkritikához, a szorongáshoz és az önértékelési zavarokhoz. A jelenség gyakori velejárója, hogy az egyén úgy érzi, bármennyi erőfeszítést tesz is, az soha nem elegendő, és minden elért cél után újabb, még magasabb elvárások jelennek meg.
A külső elvárások – legyenek azok a társadalom, a család vagy a közösségi normák részéről – sok esetben belsővé válnak, és az egyén saját magával szemben is irreális elvárásokat támaszt. Ebben a dinamikában a teljesítmény az önértékelés elsődleges forrásává válik, miközben az önmagában való értékesség érzete fokozatosan háttérbe szorul.
A szorongás rejtett ára: Így vezet mentális csapdába a vásárlásfüggőség
A perfekcionizmus gyakran nem eredményez valódi elégedettséget vagy boldogságot. Az elért sikerek csak átmeneti megkönnyebbülést nyújtanak, majd újabb célok és elvárások veszik át a helyüket. Ennek következtében kialakulhat egy olyan körforgás, amelyben a személy folyamatosan többet vár el önmagától, miközben egyre kevésbé képes megélni az elért eredmények örömét.
A változás sok esetben akkor kezdődik el, amikor az egyén tudatosítja: a teljesítményre épülő önértékelés hosszú távon nem fenntartható. Az önelfogadás és az önmagunkkal való együttérző viszony kialakítása segíthet abban, hogy ne kizárólag a külső visszajelzések határozzák meg az egyén értékességérzetét. Ez a belső váltás lehetőséget teremt arra, hogy az élet ne csupán folyamatos célok hajszolásáról, hanem azok megéléséről és az önmagunkkal való harmonikus kapcsolatról is szóljon.
A belső nyomás csapdája
A média, a közösségi oldalak és a sikersztorik azt az illúziót keltik, hogy mindig többet kell nyújtanunk, mindig jobbnak kell lennünk. A gyermekkori elvárások, szülői kritikák vagy az iskolai teljesítménykényszer mély nyomot hagyhatnak, amelyek felnőttkorban is arra ösztönöznek, hogy folyamatosan bizonyítsunk.
„Kisgyerekként elsődleges referenciapontként a szüleink szolgálnak, így nagymértékben hat ránk és alakítja a későbbi cselekvési mintáinkat az, hogy a szüleink mihez kötötték a szeretetüket. Ha csak akkor voltunk megdicsérve és ezáltal elfogadva, amikor 5-öst hoztunk haza az iskolából, vagy ha a tanulás mellett a sport és a zene területén is kiemelkedő teljesítményt kellett nyújtanunk, akkor valószínű felnőttként is mindig a tökéletességre fogunk törekedni”– magyarázza Oravec Rita, önismereti tanácsadó, life és art coach.
Meddig tesznek hozzánk, és mikortól vesznek el belőlünk a barátságok?
A másik tényező a szülők mellett a környezet a szakértő elmondása szerint. Kisiskolás, de leginkább serdülőkorban az osztálytársainkhoz és a barátainkhoz kezdjük el hasonlítani magunkat, és az ő teljesítményük fényében értékeljük magunkat. Hiába vagyunk jók irodalomból, ha a környezetünkben mindenki jó matekból, akkor úgy fogjuk érezni, hogy jobban kell igyekeznünk, akkor is, ha a humán beállítottságúak vagyunk.
„Harmadik tényezőként fontos megemlíteni a - már gyakran ismételt - közösségi média káros hatásait is. Hiszen a közösségi oldalakon mindenki a legjobb arcát mutatja, és akaratlanul is összehasonlítja magát az ember az ott látott - sokszor a valósághoz csak nyomokban hasonlító - képpel ”– tette hozzá a szakértő.
Így válhatunk saját magunk legnagyobb támogatójává
Az irreális elvárások elengedése nem egyik napról a másikra történik, de néhány tudatos lépés jelentősen segíthet a változásban. „Fontos, hogy rálássunk a működésünkre, és felmérjük, hogy mi miatt érezzük szükségét annak, hogy túlhajszoljuk magunkat vagy egyre több és több feladatot vegyünk a nyakunkba. Segíthet beazonosítani a valódi igényeinket, ha elgondolkozunk azon, hogy mit jelent számunkra a siker? Mi a siker ára? Megéri e megfizetni ezt az árat? Mik számunkra a legfontosabb emberi értékek?” – hangsúlyozta Oravecz Rita.
Ha úgy érzed, hogy rengeteg elvárásnak próbálsz eleget tenni, segíthet a szakértő elmondása szerint, ha felírod az összes célodat egy lapra. Írhatsz tíz, húsz, harminc, de akár több célt is. Amikor megvagy, válaszd ki az öt legfontosabb célod és írd fel egy másik papírra. Az első lapot ki is dobhatod. Az időnk véges, nem tudunk az összes célnak eleget tenni, erre az ötre érdemes koncentrálnunk.
Kapcsolatokat építsünk, ne falakat
Amikor folyamatosan bizonyítani akarunk, gyakran hajlamosak vagyunk elhanyagolni a kapcsolatainkat. A munka vagy más teljesítménykényszer miatt kevesebb időt szánunk szeretteinkre, és a túlzott önkritika miatt kevésbé nyílunk meg mások előtt. Ez távolságot teremt, és a kapcsolatok felszínessé válhatnak.
„Ha nem kapcsolunk ki, nem tudunk megpihenni, -és nem csak a fizikai pihenés, hanem a mentális kikapcsolódás is fontos-, akkor lehangoltabbak és ingerlékenyebbek lehetünk, ami sokszor a hozzánk közelállókon csapódik le, így a kapcsolatainkra is negatívan hathat. Nagyon fontos tehát a töltődés, amire nagyon jó módszer minden olyan tevékenység, ami segít lassítani: jóga, meditáció, relaxáció, hangfürdő, de akár egy forró fürdő vagy egy lassú, komótos séta is pozitívan hathat az idegrendszerünkre” – fejtette ki a life coach.
Luxuscikké válna a reprodukciós jog? Mindent az abortuszturizmus jelenségről
Az „elég jó” is elég
Az „elég jó" nem egy objektív mérce, hanem egy belső érzés. Ha folyamatosan mások elvárásaihoz mérjük magunkat, sosem fogjuk megtapasztalni az elégedettséget. Értékeink nem az eredményeinkből, hanem abból fakadnak, akik vagyunk – a hibáinkkal, küzdelmeinkkel és egyedi tulajdonságainkkal együtt. „Sokat segít abban, hogy értékeljük azt, amit elértünk, ha a másokhoz való mérés helyett, csakis magunkkal hasonlítjuk össze magunkat, azaz, tudatosan ránézünk arra, hogy honnan hová jutottunk és megveregetjük a saját vállunkat. A hálanapló vezetése is jó módszer a pozitív dolgok azonosítására.
Nagyon fontos, hogy értékeljük az apró sikereket is.
Ha eddig nem tettük, jó gyakorlat lehet, ha a tükör előtt a saját szemünkbe nézünk és elismerő szavakat mondunk magunknak, vagy megjutalmazzuk magunkat egy kis aprósággal, például befizetünk egy masszázsra - bármire, ami kellemes érzésekkel tölt el minket”– magyarázta a szakértő. A legfontosabb lecke: nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy értékes legyél. Az elég jó épp elég. Fogadd el magad, és nézd, hogyan változik meg az életed.
