előfizetésem
Hírlevél
A vita nem ellenség, hanem tükör – Így reagálj tudatosan
Vannak, akik üvöltve csapják be az ajtót, mások némán nyelik a könnyeiket – de egy közös mindenkiben van: a konfliktus elől senki sem menekülhet. A viták ott lappanganak minden kapcsolat mélyén, legyen szó párkapcsolatról, munkáról vagy barátságról, és ha nem tudjuk őket kezelni, idővel szétfeszíthetik a legszorosabb kötelékeket is. De vajon miért reagálunk annyira máshogy ugyanarra a helyzetre? Miért van az, hogy egyesek dominálnak, mások alárendelődnek, megint mások pedig egyszerűen eltűnnek, ha szembesülni kellene a feszültséggel?
A konfrontáció nemcsak indulat, hanem tükör is: megmutatja, kik vagyunk és hogyan védekezünk. Ebben a cikkben mélyre ásunk – feltérképezzük a konfliktuskezelés öt alapvető stílusát, és segítünk abban, hogy felismerd, te melyik mintát követed, és hogyan változtathatsz rajta, ha szeretnél.
Veszekedni az emberek nagy része nem szeret, még akkor sem, ha úgy tűnik, egyesek könnyebben felvállalják a konfliktusokat, mint mások. Pedig az egészséges konfrontáció egy őszinte és mély kapcsolat elengedhetetlen kelléke. Tisztában vagyunk-e vele, milyen konfrontációs stílusok vannak? És melyiket milyen helyzetben érdemes használni?
Miért félünk a konfliktustól – és miért van rá mégis szükségünk?
„A konfliktus definíciója szerint egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg” – írja Szekszárdi Júlia, a konfliktuspedagógia egyik kiemelkedő alakja. A nézeteltérések sosem egyformák, bár megfigyelhetünk bennük mintázatokat.
Vannak bosszantó, visszatérő elemek, amikor azt érezhetjük, ezredszer próbáljuk átrágni magunkat egy témán eredménytelenül. A végére sem sikerül feloldani a konfliktust, összeszorítjuk a fogunkat, vagy veszünk egy nagy levegőt, és csupán egy időre (megint) eltesszük haragunkat a sarokba.
Az önfejlesztés kapujában vajon a személyiségtesztek jelentik a kulcsot a tudatosabb életvitelhez? Szakértő válaszol
A pszichológusok véleménye szerint öt konfliktuskezelési stílusról beszélhetünk. Ezek közül mindegyik bizonyulhat hasznosnak az élet adta különböző helyzetekben. Természetesen, ha nem radikalizálódnak ezek a viselkedések, és ha felismerjük, hol, milyen konfrontációs stílusra van szükségünk. Nem lehet kijelenteni, hogy pontosan mi is a helyes és mi a kerülendő viselkedés egy-egy veszekedés során. A későbbiekben ki is fejtjük, miért. Egyes kategóriákban jobban magunkra ismerhetünk, ezeket tudatosítva pedig könnyebben navigálhatjuk az élet különböző súrlódásait.
Így működik a konfliktuskezelési mátrix
Dr. Kenneth Thomas és Ralph H. Kilmann amerikai írók vizsgálták az önérvényesítés és az együttműködés tengelyét, majd ezek alapján határozták meg a már említett öt kategóriát. Így születtek meg a versengő, problémamegoldó, elkerülő és alkalmazkodó mintázatok. Az önérvényesítés megszabja, mennyire tudjuk a saját érdekünket érvényesíteni.
A versengő és problémamegoldó típusba tartozók azok, akik a saját érdekeiket érvényesítik másokéval szemben, az elkerülők és alkalmazkodók pedig nehezen vagy egyáltalán nem érvényesítik akaratukat egy veszekedés során. Ezenkívül az együttműködési hajlandóság alapján is csoportokat képeztek. Az alkalmazkodó és a problémamegoldó típusok azok, akik a másik érdekeit is figyelembe veszik egy ellentét során, az elkerülők és versengők azonban erre képtelenek. A kompromisszumkeresők pedig örök érvényűen ennek a mátrixnak a közepén foglalnak helyet. Nézzük meg közelebbről, mire és mikor lehetnek hasznosak a különböző konfliktuskezelési stílusok.
Akikre a versengő konfliktuskezelési stílus jellemző, ők általában arra törekednek, hogy a saját érdekeik érvényesüljenek. A másik fél véleménye nem foglalkoztatja, nem képes meghallgatni a másik oldalt. A célja, hogy minden körülmény között neki legyen igaza, „megnyerje a csatát”. Ugyanakkor olyan szituációkban, amikor gyors és határozott döntésre van szükség, elengedhetetlennek bizonyul ez a magatartás. Hátrányként felhozható, hogy rossz hatással van a kapcsolatokra. Egyenlőtlen dinamikát eredményez.
Aki úgy érzi, hogy könnyen eluralkodik rajta a versenyszellem, annak az empátia gyakorlása lehet a kulcs egy egészségesebb kommunikáció kialakításában. Ha tud, legalábbis megpróbál belehelyezkedni a másik ember vagy emberek helyzetébe, könnyebben megértheti a másik oldalt. Akkor elképzelhető, hogy nem az egyéni, hanem a közös győzelem válik fontossá.
A kompromisszumkeresők egyfajta kötélhúzó játékban vesznek részt. Ez talán az egyik legismertebb hozzáállás: engedsz valamit a saját érdekedből, ha a másik is enged a magáéból. Mondhatnánk, hogy win-win, de nem jól alkalmazva vesztes-vesztes lesz az állás. Bár mindenki ismeri a kompromisszum szót, gyakran mégsem a helyes értelmében használják.
A kompromisszum nem egyenlő azzal, hogy az ember fejet hajt a másik véleménye előtt.
Az ugyanis nem lenne más, mint alkalmazkodás. A jó kompromisszum az, amikor egy számodra nem olyan fontos szempontról lemondasz annak érdekében, hogy a számodra fontosak teljesüljenek. Használhatjuk akkor, ha a problémamegoldó stílus nem lehetséges, vagy egyszerűen nincs rá idő. Azonban mindkét fél érdekei továbbra is valamilyen szempontból fontosak, és szeretnétek egy gyors döntést meghozni.
A problémamegoldó típusba tartozók célja, hogy mindkét fél érdekei teljes mértékben érvényesüljenek. Ne csupán egy kompromisszum legyen, hanem valódi megoldás. Ez a fajta konfliktuskezelés igényli talán a legtöbb időt, kreativitást és energiát, hisz a konfliktus valódi okát próbálják feltárni, és a gyökerétől kezelni a súrlódást. Hisz vannak olyan érdekellentétek és véleménykülönbségek, amelyek csupán látszólagosak. Jobban szemügyre véve a helyzetet, kiderülhet, hogy mindenkinek igaza lehet.
Tegyük fel, hogy egy baráti társaság egyik fele koncertre szeretne menni, a másik viszont kocsmába. Igaz, egyszerre nem tudnak mindkét helyen lenni, azonban ha elhagyjuk ezt az egyidejűséget, és mondjuk koncert előtt vagy után ülnek be egy sörre, mindenki azt érezheti, megkapta, amit szeretett volna. Az életben azonban nem csak kocsma és koncert között kell döntenünk, így a problémamegoldás sem lehet mindig célravezető. Van olyan, amikor az idő- és energiabefektetést figyelembe véve más fajta eszközökhöz kell nyúlnunk. Azonban amikor fontos a kapcsolat és a téma is, vagy amikor fontos a saját véleményünk, és a másikkal való tartós kapcsolat is legalább annyira, akkor próbáljuk ennek mentén megoldani a problémát.
Tarot-útmutató a nyárhoz: Így hozd ki a legtöbbet a 2025-ös energiákból!
Az alkalmazkodó emberek alulmaradnak
A másiknak adnak igazat, és hagyják, hogy az ő érdekeik érvényesüljenek. Az alkalmazkodó stílus árulkodhat arról: a kapcsolat fontosabb neked, mint a saját érdeked. Ezért elfogadod, hogy a másik érdeke, véleménye érvényesüljön. Olyan szituációkban, amikor valóban nem szeretnél döntő pozícióba kerülni, vagy a másik érdeke pillanatnyilag fontosabb, mint a tiéd, akkor az alkalmazkodás sem ördögtől való. Például két étterem közül mindkettő szimpatikus, így másokra bízod a döntést. Hosszú időn át belekényelmesedve ebbe a szerepbe azonban megszűnnek a saját érdekeid, ami a személyiség tompulásához és kiégéshez vezethet.
Elkerülő az, aki, amint feszültséget tapasztal, máris kisétál a szobából. Amikor nem működik együtt a másikkal, de a saját érdekeit sem próbálja meg érvényesíteni, akkor beszélünk erről a stílusról. Mondhatnánk, hogy red flag, avagy intő jel az, aki így viselkedik, hisz a konfliktus felvállalása nélkül a problémák mind a szőnyeg alatt maradnak.
Bármilyen váratlan, az elkerülő taktika is járhat egyes esetekben pozitívumokkal.
Az elkerülőt leginkább arról lehet felismerni, hogy nincs jelen a konfliktusoknál, valamilyen indokra hivatkozva mindig kibújik a vitával járó kellemetlenségek alól, akkor is, ha jelenléte kulcsfontosságú lenne a konfliktus feloldása szempontjából. Ettől fogva hajlamos a hazudozásra, és ő lesz az, aki ghostolni fog, magyarán egyszer csak felszívódik. Akkor mégis hogyan lehet, hogy vannak olyan szituációk, amikor ezzel a viselkedéssel járunk a legjobban?
A veszekedés öt arca
Amikor az érdekeid érvényesítése nagyobb problémát okozna, mint az eredeti probléma maga, vagy ha időre van szükséged, ezért átmenetileg kitérsz a nyílt konfliktus elől. Akkor is hasznos lehet, amikor még nem tudod, mi egy adott helyzetben a következő lépés, ezért addig inkább egy helyben vársz. Ilyenkor is jó időt kérni a másiktól, hogy tudja: habár jelen pillanatban nem állunk készen a konfrontációra, a jövőben lesz lehetőségünk átbeszélni a dolgokat.
Albina Mali-Hočevar: a nő, aki a történelem viharaiban talált önmagára
Azonban minél tovább húzunk bizonyos konfliktusokat, annál inkább elmélyülnek, és nehezebb lesz a valódi okokat a felszínre hozni. Viszont ha az elkerülést arra használod, hogy információt és erőt gyűjts, a helyzet előnyödre is változhat. Végső soron hozzásegíthet a konfliktus valódi megoldásához is.
Ezeket végigolvasva biztos, felelevenedett benned egy-két régi vita, ahol máshogy is reagálhattál volna. A családból hozott konfliktuskezelési stílusokat meglehet, tudat alatt követed, így fontos felismerned, hogyan alakíthatod vagy szabadulhatsz meg ezektől a berögzült mintáktól. Hogy ne azonnal reagálj, hanem át is lásd a szituációt. Mérlegelj aközött, mennyire fontos egy vita során a megoldás, és az, hogy a kapcsolat ne sérüljön.