Gulyás Michelle: „Imádok sportolni, de a versenyezés éltet igazán”

Két év kihagyás után idén újra meghirdettük a GLAMOUR Women of the Year Az év sportolója díjat, amit a közönség szavazatai alapján Gulyás Michelle olimpiai bajnok magyar öttusázó nyert, akivel a díjátadó után beszélgettünk nőiességről, elismerésekről, célokról és tervekről.

A GLAMOUR számára kiemelten fontos téma a nemek közötti egyenlőség. Sportolóként érezted valaha a hátrányát annak, hogy nő vagy?

Pont azt szeretem a legjobban a sportban, hogy nem az határozza meg a sikereket, hogy nő vagy férfi vagy, hanem az, hogy mennyi munkát fektetsz bele, mennyire elkötelezetten küzdesz a céljaidért. Ez egy olyan terület, ahol csak az eredmény számít igazán. Az öttusában nincsenek engedmények, nem rövidebbek a számok, ugyanazokat a távokat kell teljesítenünk, mint a férfiaknak. Természetesen az eredményeink – a fizikai adottságok miatt – eltérnek, de ettől függetlenül ugyanolyan értékesek és elismertek. Úgy érzem, megkapjuk ugyanazt a támogatást is, amit a férfi sportolók, és éppen ezért szeretem nagyon ezt a közeget.

Gulyás Michelle szerint egyáltalán nem játszik közre a nőiességében, hogy nem kifejezetten nőies szakmában dolgozik

Fotó: Demeter Vanda

Vannak olyan sportágak – például a tenisz – ahol a nők a mai napig küzdenek az egyenlőségért, akár az egyforma díjazásért. Soha nem is érezted, hogy többet kellene bizonyítanod az elismerés érdekében?

Olyan ember vagyok, aki állandóan bizonyítani akar, de nem feltétlenül a női mivoltom, sokkal inkább a maximalista hozzáállásom miatt. Úgy gondolom, minden élsportolóra ez a jellemző, hiszen az eredményeink és a teljesítményünk alapján jönnek az elismerések.

Lékai-Kiss Ramóna: „A fiam számára nem lesz kérdés, hogy a nők és férfiak egyenlőek”

A GLAMOUR címlapinterjúdban őszintén beszéltél a gyerekkorodról, ami meghatározta a sportolói karriered alapjait. Mindig is élt benned egy erős versenyszellem?

Igen, valóban! A szüleim korán felismerték, hogy nagyon versengő típus vagyok, ezért is vittek el sportolni. Már egészen kisgyerekként mindenben versenyhelyzetet láttam – akár egy egyszerű futásban a játszótéren, akár abban, ki tud előbb bepakolni a táskájába. Ez azóta sem változott, és ez a belső hajtóerő visz előre a pályafutásomban.

Győztesként kerültél ki a GLAMOUR Women of the Year „Az év sportolója” jelöltjei közül. Így is volt benned izgalom, hogy ez a siker most nem a versenypályán dől el?

Igen, mindenképpen, ugyanis fantasztikus sportolókkal voltam egy kategóriában. Csipes Tamara egy rendkívül sikeres kajakos, olimpiai- és világbajnok. Kapás Boglárka szintén példakép, aki nemcsak sportolóként, hanem az élet más területein is aktívan tevékenykedik, és most vonult vissza, ezért én úgy gondoltam, ő fog nyerni. Konkoly Zsófi a legeredményesebb magyar parasportoló, aki hihetetlen inspirációt jelent mindenkinek. Szűcs Luca kétszeres világbajnok és még mindig nagyon fiatal, így még nagyon sokat tehet a magyar sportért. Erős mezőny volt, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy én kaptam ezt a díjat.

A sportban megélt versenyszellem az élet más területein is jelen van nálad?

Abszolút, az egész életemre hatással van, nem csak a pályán mutatkozik meg, hanem a mindennapokban is. Mindig kell egy cél, egy motiváció, amire fókuszálhatok, és aminek az eléréséért nap mint nap dolgozhatok. Elképzelhetetlennek tartom az életemet sport nélkül, de valójában a versenyzés éltet. Nem azért sportolok, hogy edzésekre járjak, hanem azért edzek, hogy versenyezhessek, hogy nyerni tudjak, hogy kihozzam magamból a legjobbat, amire csak képes vagyok.

Huszonhárom évesen megvalósítottad a gyerekkori álmod és olimpiai bajnok lettél. Egy ilyen eredmény után hogyan tudod magad motiválni, milyen céljaid vannak a sportban?

Jelenleg az öttusa teljes átalakuláson megy keresztül, ami számomra is hatalmas kihívás. Gyakorlatilag egy új sportágat kell megtanulnom, azáltal, hogy a lovaglás kikerült a számok közül, és helyette bekerült az akadálypálya, amivel még csak most ismerkedünk. A fiatalabbak sokkal előrébb járnak, így fel kell zárkóznunk, ami egyrészt nagyon izgalmas, másrészt teljesen más edzésmunkát és stratégiát igényel. Kihívásból nincs hiány, ez most a legnagyobb motivációm: alkalmazkodni az új helyzethez és a lehető legjobb teljesítményt nyújtani ebben a megújult rendszerben is.

A klasszikus öttusában melyik volt a kedvenc számod?

Mindig is imádtam a lovaglást, de valóban kiszámíthatatlan volt, hiszen nemcsak rajtam múlt a teljesítmény, hanem a lovon is. Az egyéni teljesítmény alapján a vívást tartom a legerősebb számomnak, ez az, amire mindig számíthatok. Utólag visszagondolva az olimpiai aranyat is a vívásnak köszönhetem, ott sikerült a legjobban teljesítenem, és nagyon fontos pontokat szereztem vele.

A GLAMOUR Women of the Year gálán a nőket ünnepeljük. Élsportolóként mennyire tudod magadban felfedezni és a mindennapokban megélni a nőiességed?

Ez egy nagyon jó kérdés. Nemrég költöztem el otthonról, így mivel már egyedül élek, a házimunka teljes mértékben rám hárul, és ez valahol egy újfajta női szerep számomra. (nevet) Emellett szeretek odafigyelni magamra – például ha barátaimmal elmegyünk vacsorázni, élvezem, hogy szépen felöltözhetek, kisminkelem magam. Rendszeresen járok kozmetikushoz, és nemrég elkezdtem jógázni is hétvégente, ami új hobbi. Segít ellazulni és harmóniába kerülni önmagammal. Valamint a párom is sokat segít abban, hogy nőiesnek érezzem magam, gyakran megdicsér, mindig támogat és kiemeli az erősségeimet.

Szentesi Éva: „Azt üzenem a magyar nőknek, hogy húzzák meg a határaikat”

A rendőri hivatás és az öttusa is elég „férfias” közeg, nem igényel komolyabb odafigyelést, hogy megőrizd a nőies oldalad?

Nem, soha! Szerintem a nőiesség nem azon múlik, milyen szakmában dolgozunk. Persze izmos vagyok, néha nehéz eltakarni az erős karjaimat, de ettől függetlenül egyáltalán nem érzem magam kevésbé nőiesnek.

Árad belőled a kiegyensúlyozottság, le sem tagadhatod, hogy odafigyelsz a mentális egészségedre, amiben a GLAMOUR hitvallása szerint nagy szerepe van a papír alapú könyveknek. Az idei gálánk témája ezért is volt az olvasás. Egy fokozottan stresszes időszakban milyen könyvek segítenek a kikapcsolódásban?

Tizenhat éves korom óta járok sportpszichológushoz. Az ő tanácsára kezdtem önfejlesztő könyveket olvasni. Ebben is maximalista vagyok, igyekszem olyan könyveket választani, amiknek fontos üzenete van, amikből sokat tanulhatok és a tartalmát be tudom építeni a saját életembe. Szeretem a krimiket is, A lány a vonaton az egyik nagy kedvencem.

Külföldön születtél, és az iskolát sem Magyarországon kezdted. Milyen emlékeid vannak arról, hogy hogyan próbálják a gyerekekkel megszerettetni az olvasást más országokban?

A mesekönyveknek sokkal nagyobb szerepe volt, például angol órán is mesekönyvekből tanultunk és nagyon sokat olvastunk. Nem emlékszem, voltak kötelező olvasmányok, később, a gimnáziumban nagyon szerettem a lányregényeket.

Szakonyi Eszter: „Bár az élet rövid távon nem mindig igazságos, hosszú távon mégiscsak helyükre kerülnek a dolgok”

A könyvek mellett mivel töltődsz a mentális felkészülés időszakában?

Igyekszem olyan emberekkel együtt lenni, akik mellett nem kell megjátszanom magam, és akikkel egyszerűen csak jó együtt lenni. Néha pedig az is kikapcsol, ha egész nap semmit nem kell csinálnom. Az életem annyira pörgős, hogy néha a legjobb érzés csak egy helyben feküdni és pihenni. Utazni is imádok, a kedvenc helyem Görögország, azon belül is Zakynthos szigetének egy csendesebb része, ahol csodás a természet, nagyokat lehet kirándulni. Bár a versenyek miatt sokat utazom, van pár olyan hely, ahol még nem jártam, például Bali és a Maldív-szigetek.

Egy olimpiai év után, az aranyérem birtokában milyen célok vannak most előtted amellett, hogy megújult az öttusa, amit még szoknod kell?

A Los Angeles-i olimpiai ciklust szeretném teljes erőbedobással végigcsinálni, hiányzik a palettámról az egyéni bajnoki cím EB-ről, VB-ről, így ezekért dolgozom nap, mint nap. De most a legfontosabb, hogy megszokjam az új rendszert. És ha minden jól alakul, akkor a többi álmomat is valóra tudom váltani a sportban.

Fotóasszisztens: Aradi Nóra