előfizetésem
Hírlevél
Akkor is érdemes kihasználni a farsangi időszakot, ha nem vagy vallásos
Amikor farsangról beszélünk, sokunknak az óvodai tornaterem jut eszébe: krepp papír álruhák, erőltetett mosoly a csoportképen és persze sok fánk. Pedig a farsang ennél jóval többről szól. Egy olyan átmeneti időszakról, amelynek az őseink pontosan tudták a jelentőségét. Ilyenkor lezárták mindazt, ami mögöttük volt, és teret nyitottak annak, ami még előttük állt.
Ma, amikor az év szinte egyetlen hosszú, megszakítás nélküli teljesítménymenetté vált, újra aktuális a kérdés: mit adhat nekünk a farsang most, és miért érdemes megtartani a saját, belső farsangunkat, akár jelmezbe bújunk, akár nem. Kecskés Timi öngondoskodás- és időmenedzsment coach szerint a farsang egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy nem egyetlen napról szól, hanem egy lassú átmenetről. Vízkereszttől hamvazószerdáig tart, vagyis közel két hónapon át ad lehetőséget arra, hogy lelassítsunk, és másképp gondolkodjunk az újrakezdésről, mint ahogyan ma szoktunk.
„A január elsejei évkezdet egy mesterséges időpont. A régi működésben nem volt ilyen hirtelen váltás, inkább egy lassúbb átmenet, amikor nem egyik napról a másikra kellett új életet kezdeni” – mondja. A farsang ebben a formában egy olyan köztes tér, amelyben már túl vagyunk a karácsonyi ünnepkörön, de még nem robban be a tavasz. A természet is várakozik, és ezzel együtt az ember is. Régen ez a várakozás egyenlő volt a tudatos felkészüléssel, a munkaciklusok, a közösségi élet és a belső folyamatok is ehhez igazodtak.
A jelmeznek jelentősége van
A mai élet egyik nagy hiánya, hogy eltűntek a megállók.
Nincsenek természetes pontok, ahol visszanézünk, mérlegelünk, majd újraindulunk, miközben a teljesítménykényszer folyamatosan jelen van. Legfeljebb fél-, jobb esetben egy napot szentelünk erre az új év kezdetével. Ezért érdemes megragadni a farsangi időszakot, és élni az ünnepkör adta lehetőségekkel.
„A különbség nem az, hogy régen kötöttebb volt az élet rendje, hanem az, hogy ma már nincsenek ciklusaink. Egyetlen hosszú elvárásrendszerben élünk, ahol nincs eleje és vége a dolgoknak. A farsang ebben a rendszerben ellenpont lehet, nem kötelező hagyományként, hanem belső döntésként. Egy időszak, amikor megengedett megállni, számot vetni: mi van mögöttem, mit cipelek még mindig feleslegesen, és mit szeretnék másképp csinálni.” Ebben segíthet minket a fizikai átszellemülés.
Miért lett a január a tompaság és depresszió hónapja a friss kezdet helyett?
Nem véletlen, hogy a farsang legismertebb eleme a jelmez, amit felnőttként hajlamosak vagyunk kinevetni vagy elengedni, pedig a jelmezválasztás nagyon is beszédes lehet. „A gyerekek gyakran azt mutatják meg a jelmezükkel, hogy mik szeretnének lenni. Felnőttként is működik ez, hiszen megmutathatom a legbelsőbb önmagamat, amit a hétköznapokban nem merek, vagy kipróbálhatok egy teljesen ellentétes szerepet” – mondja a coach.
Ez a „mintha” tér felszabadító, ugyanis megengedi, hogy mások legyünk. Kiléphetünk a megszokott szerepeinkből, és egy estére, vagy akár egy egész időszakra elengedhetjük őket. Fontos, hogy ez nem menekülés, ez egy játékos önreflexió, és sokszor épp ez segít megérteni, hol szűkek a saját, mindennapi kereteink.
Menjünk közösségbe!
A farsang ugyanakkor nem véletlenül közösségi ünnep. A bálok, mulatságok, táncok nem feltétlenül a mély beszélgetésekről szólnak, hanem az együttlétről, amely oldja a feszültséget és visszakapcsol minket egymáshoz. „Ez egy keretek között tartott káosz” – mondja Kecskés Timi. „Lehet egy kicsit elengedni a gyeplőt, de tudjuk, meddig tart. Ez segít abban is, hogy a felgyülemlett feszültségek ne romboló módon törjenek felszínre.”
A közösség ilyenkor megtartó közeget ad, pontosabban azt az élményt, hogy számítunk egymásnak, hogy együtt nevetünk, együtt mozdulunk. Egy olyan világban, ahol a kapcsolódás egyre inkább online zajlik, ennek külön súlya van, még akkor is, ha valaki alapvetően introvertált. Ahogy Timi is mondja, ő maga is érti azokat, akik inkább csendben, saját magukban dolgoznak ezzel az időszakkal, de még nekik is lehet igényük arra, hogy valamennyit kapcsolódjanak, mert az ember társas lény, és a rítusok egyik lényege, hogy közös időt teremtenek.
Tartsunk farsangot
Ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk az ünnepköröket, nem csupán egy hagyományt veszítünk el, de valahol a saját ritmusunkat is. A megállás, visszatekintés és újratervezés lehetőségét. „A szüneteket veszítjük el. Azokat a pillanatokat, amikor ránézhetnénk arra, hogy merre tartunk. Így fordulhat elő, hogy évekkel később jövünk rá, hogy volt egy vágyam, volt egy célom, de sosem foglalkoztam vele igazán” – mondja.
A Boston Marathon első női versenyzőjének köszönhetjük az újévi fogadalmakat?
A farsang akkor válik igazán személyessé, ha egy szimpla buli helyett egy fontos átmeneti időszakként tekintünk rá. Ennek az egyik legegyszerűbb eszköze az írás, amiben Timi különösen hisz. Szerinte már az is megkönnyebbülést hozhat, ha az ember leül egy tiszta papírral, és néhány percig egyszerűen kiírja magából, ami benne van, helyesírási vagy stiláris kontroll nélkül. Az írás azért is hatásos, mert a gondolatok rögzítése mellett segíti a feldolgozást: a szem-kéz-agy koordináció miatt rendszerez, tisztít, és sokszor a káoszból is kirajzol valami következő lépést.
Ugyanakkor a belső farsangnak része lehet az is, hogy visszatérünk a testünkhöz, és megkérdezzük, mire van szüksége. A tél vége felé sokan fáradtak, terheltek, és könnyű abban a túlélő üzemmódban ragadni, amelyben minden nap ugyanolyan. Timi szerint ilyenkor nem az a kérdés, hogy megengedünk-e magunknak örömöt – hanem az, hogy milyen öröm táplál is. Az étel ebben szimbolikus is: farsang idején hagyományosan bőségesebb volt az asztal, de ma a bőség könnyen átfordulhat fárasztó túlevésbe vagy még több szétszórtságba.
„A tudatosabb megélés ott kezdődik, hogy keressük, mi esik jól, mi ad energiát, mi támogatja a testet és a lelket egyszerre. Ehhez kapcsolódik a mozgás is, ami nem feltétlenül edzéstervet jelent, inkább azt, hogy elmozdulunk abból a merevségből, amibe a tél és a sok ülés belekényszerít” – mondja végül Timi, aki a Tejjel, cukor nélkül című podcastban is foglalkozik az öngondoskodás, a mindfulness és a női élethelyzetek kérdéseivel.
