előfizetésem
Hírlevél
Megnéztük az Érzelmi értéket, és reméljük, márciusban Oscaresőben fürdőzik majd
Az Érzelmi érték központi témája a generációkon át öröklődő trauma – azt vizsgálja, hogy miként hat a múlt a jelenre, hogyan lehet megbékélni a szülőkkel, akik nem tudtak mindent megadni, amire vágytunk és hogy a művészet képes-e pótolni a kimondatlan szavakat, a hiányzó gesztusokat.
A film Joachim Trier eddigi életművének legérettebb, legmélyebb és legszemélyesebb alkotása: egy interjúban elmondta, hogy a film alapötletét saját családi múltja, különösen anyai nagyapja, Erik Løchen története inspirálta, aki a norvég ellenállás tagjaként a második világháborúban súlyos traumákat élt át, majd filmrendezőként próbálta feldolgozni ezeket az élményeket. Trier szerint a háborús trauma generációkon át öröklődhet és a film egyik fő kérdése, hogy miként lehet megbékélni a múlttal, miközben nem felejtjük el annak tanulságait.
A film központi motívuma a családi ház, amely „tanúja a kimondatlan dolgoknak”. A ház, mint fizikai és érzelmi tér, összeköti a múltat a jelennel és lehetőséget ad arra, hogy a szereplők szembenézzenek saját történetükkel. A rendező számára a film egyfajta önreflexió is: „Azt hiszem, minden filmem arról szól, hogy hogyan próbálunk kapcsolatot teremteni egymással, még akkor is, ha ez gyakran lehetetlennek tűnik.”
Az idő témája a film szerkezetében is megjelenik: a történet nem lineáris, gyakoriak az időugrások, visszaemlékezések, amelyek a ház tereiben és a karakterek emlékeiben kapcsolódnak össze. A film végén a hosszú, folyamatos snitt a házban egyszerre jelképezi az idő múlását és a megbékélés lehetőségét.
A sztori
Az Érzelmi érték középpontjában a Borg család áll, amelynek története ebben az oslói, generációkon át öröklődő családi házban bontakozik ki. A film a család három fő tagjára fókuszál: Gustav Borgra, a valaha ünnepelt, de mára kiégett filmrendezőre, idősebb lányára, Norára, aki sikeres színésznő, de súlyos szorongással és pánikbetegséggel küzd, és húgára, Agnesre, aki történészként dolgozik, családos és látszólag kiegyensúlyozottabb, kiteljesedettebb életet él férjével és fiával.
A történet Sissel, az anya halálával indul, aki pszichoterapeutaként dolgozott, és egyedül nevelte fel a lányokat ebben a házban, miután Gustav elhagyta a családot, hogy karrierjére koncentráljon. Gustav a temetés napján tér vissza Norvégiába, hogy visszaszerezze a családi házat és egy új, személyes filmet készítsen, amelynek középpontjában saját anyja, Karin tragikus sorsa áll: Karin a norvég ellenállás tagja volt a náci megszállás alatt és a házban követett el öngyilkosságot, amikor Gustav még csak hét éves volt.
Torokszorító életrajzi könyvből született az elmúlt hónapok egyik legjobb filmje
Gustav felajánlja Norának a főszerepet a készülő filmben, amelyet a családi házban szeretne leforgatni és amelyben a lány Gustav anyját, saját nagyanyját alakítaná. Nora azonban visszautasítja a lehetőséget, nem hajlandó elolvasni a forgatókönyvet sem. Gustav ezután a feltörekvő amerikai sztárt, Rachel Kempet (Elle Fanning) szerződteti, akinek jelenléte lehetővé teszi, hogy a Netflix finanszírozza a projektet. A produkció azonban hamarosan válságba kerül: Rachel nem beszél norvégul, Gustav nehezen viseli a streaming platformmal való együttműködést,
és a családi feszültségek tovább mélyülnek.
Nora magánélete is válságba jut: szeretője (és kollégája), Jakob elválik ugyan a feleségétől, de nem hajlandó elköteleződni Nora mellett. Gustav egyre inkább Rachelre koncentrál, ami Norát még jobban elidegeníti. Agnes is konfliktusba kerül apjával, amikor Gustav a tudta nélkül szerepet ad a fiának a filmben. Rachel végül felismeri, hogy a szerep nem neki való, és kilép a produkcióból, ezzel visszaadva Gustavnak a kreatív szabadságot, aki ezt követően összeomlik és kórházba kerül.
Agnes a Norvég Nemzeti Levéltárban kutatja nagyanyja háborús múltját, és ráébred, hogy a családi trauma generációkon át öröklődött. Elolvassa Gustav forgatókönyvét és felismeri, hogy a történet valójában Gustav megbánásáról és Norával való kapcsolatának helyrehozásáról szól. Nora végül elfogadja a szerepet, de a film modern környezetben, stúdióban készül el – a zárójelenetben Nora és Gustav között csendes, de mély megértés születik.
Parádés casting
A forgatókönyv fejlesztésében, melyet Joachim Trier és Eskil Vogt közösen írtak, fontos szerepet játszott a valóság és a fikció közötti határ elmosása. Mindketten saját életükből, családi történeteikből is merítettek, de mindig ügyeltek arra, hogy a karakterek ne legyenek egy-az-egyben megfeleltethetők valós személyeknek. „Nem szeretjük, ha egy konkrét embert írunk bele a forgatókönyvbe. Inkább egy tükörtermet hozunk létre, ahol mindenki egy kicsit mindenki” – mondta Vogt.
A főszereplőket – Nora (Renate Reinsve) és Gustav (Stellan Skarsgård) – már a forgatókönyv írása során kiválasztották, a kerektereket kifejezetten a két színészre írták. A négy főszereplő kiválasztása telitalálatnak bizonyult, alakításuk számos nemzetközi díj után Oscar-jelöléseket ért. Reinsve, aki Trier előző filmjében, A világ legrosszabb emberében nyújtott alakításáért Cannes-ban elnyerte a legjobb színésznő díját, Trier egyik legfontosabb alkotótársává vált.
A rendező szerint Reinsve „rendkívüli érzékenységgel és bátorsággal” formálja meg Norát, és képes egyszerre megmutatni a karakter dühét, sebezhetőségét és humorát. „Nora karaktere egyszerre erős és törékeny. A színpadon képes mindent megmutatni, de a magánéletben nehezen találja a hangját. Ez a kettősség nagyon közel áll hozzám, és örülök, hogy Trier ilyen mélyen bízott bennem.” – mondta Renate Reinsve a szerepről.
Stellan Skarsgård kiválasztása Gustav szerepére szintén tudatos döntés volt: Trier már a kezdetektől őt szerette volna és ha nemet mondott volna, újra kellett volna gondolni a karaktert. Skarsgård „legendás jelenléte” és „mély emberiessége” különleges árnyalatot adott Gustav figurájának – szerencsére Skarsgård örömmel fogadta a felkérést: „Gustav egy bonyolult ember, aki egyszerre szerethető és elviselhetetlen. A legnagyobb kihívás az volt, hogy megmutassam: minden hibája ellenére ő is csak egy sérült gyerek, aki a saját traumáival küzd.”
Agnes szerepére hosszú casting folyamat után Inga Ibsdotter Lilleaas-t választották, aki Norvégiában elsősorban színházi munkáiról ismert: Lilleaas „csendes ereje” tökéletes ellenpontja Reinsve impulzívabb Norájának. Rachel Kemp szerepét Elle Fanning kapta, aki nemcsak sztárstátuszával, hanem érzékeny, önreflexív játékával is hozzájárult a film sikeréhez.
Fanning jelenléte lehetővé tette, hogy a film nemzetközi finanszírozást kapjon, ugyanakkor karaktere a történetben is a „külső szemlélő”, aki katalizálja a családi konfliktusokat. „Mikor elolvastam a forgatókönyvet, azonnal tudtam, hogy ez egy különleges film. Rachel karaktere egyszerre kívülálló és katalizátor, és nagyon izgalmas volt egy ilyen összetett szerepet játszani.” – mondta Fanning a karakterről.
A látvány és a zene is sokat hozzátesz
A produkció egyik legnagyobb kihívása a családi ház különböző korszakainak megjelenítése volt. Jørgen Stangebye Larsen látványtervező vezetésével a ház minden évtizedben más-más arculatot kapott: a 20. század eleji sötét, szigorú bútoroktól a 60-as évek kaotikus, színes világán át a jelenkori minimalista, fehér falakig. A ház kertje is folyamatosan változott, hogy tükrözze az adott korszak kertészeti szokásait.
A stúdióban forgatott jelenetek különösen fontosak voltak a film végén, ahol a ház már teljesen lecsupaszított, fehér falú, személytelen térként jelenik meg – ez szimbolizálja a múlt eltörlésének és az újrakezdés lehetőségének kettősségét. A díszlet kialakításánál nagy hangsúlyt fektettek a hosszú látószögekre, amelyek lehetővé tették, hogy a karakterek közötti távolságot és a múlt-jelen közötti kapcsolatot vizuálisan is érzékeltessék.
Ezt a filmet indítja az Oscar-díjért Spanyolország, és nem véletlenül
A film eredeti zenéjét egy fiatal nő, Hania Rani lengyel zeneszerző komponálta, aki először dolgozott együtt Trierrel. A zene központi témája a ház „mozdulatlan jelenléte" és a karakterek közötti folyamatos változás. Rani különleges módszert választott: még a film vágása előtt, csupán a forgatókönyv alapján írta meg a zenei témákat, így a zene szinte organikusan illeszkedik a történethez: ellátogatott a fő forgatási helyszínre, ahol hangmérnökével együtt felvételeket készített a ház akusztikájáról, a bútorok és tárgyak hangjairól, sőt, néhány zongoradarabot is rögzített a helyszínen.
Világpremierje a 2025-ös cannes-i filmfesztivál főversenyprogramjában volt, ahol 19 perces álló ovációval ünnepelték, és elnyerte a Grand Prix-t, a fesztivál második legrangosabb díját. Ezt követően számos rangos fesztiválon szerepelt: a Sarajevo Filmfesztivál Open Air programjában, a Toronto International Film Festivalon (TIFF), a San Sebastián, Locarno, Filmfest München, Miskolc CineFest, Montclair, Hamptons, Palm Springs, Santa Barbara, Seville, és számos más nemzetközi fesztiválon is bemutatták. Januárban Stellan Skarsgård egy Golden Globe-ot is hazavihetett, a mozit később pedig minden filmes díjak koronájára, az Oscarra is jelölték 9 kategóriában.
Nagyon szurkolunk, hogy a jelöléseket díjakra váltsák!
