5 felismerés az év legfontosabb könyvéből, amit minden embernek receptre írnánk fel
Bár a traumatudatosság kérdését nem lehet eléggé hangsúlyozni, a megélteknél csak az jelent nagyobb talányt, hogyan juthatunk el a felismeréstől a feloldásig. Al Ghaoui Hesna Miért pont én c. könyvében túlélők és világhírű szakértők – Charles Hunt, Dr. Christophe Morin, Dr. Nyiri Gábor, Dr. Edith Éva Eger – segítségével újfajta nyelvet hozott létre a traumákkal való megküzdés témájában. A háborús tudósító így segíti át az olvasót a „miért pont én” helyett a „miért épp ne én?” létállapotába.
Ezeket láttad már?
Al Ghaoui Hesna könyve gyors megoldások helyett megalapozott magyarázatokkal és kapaszkodókkal operál, és igyekszik választ adni olyan kérdésekre, mint például hogyan maradhatunk mentálisan épek egy fájdalmas életszakaszban, vagy hogyan meríthetünk belőle erőt a továbblépéshez.
1. A „miért pont én?” kérdés zsákutca – a „mihez kezdek most?” felszabadít
Dr. Edith Eva Eger történetét valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Eger doktor – vagy, ahogy a barátai és családja hívják, Edie – testvérével együtt túlélte az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmát, annak minden elképzelhető, és elképzelhetetlen traumájával. Noha az őt ért mérhetetlen fájdalom miatt jócskán lett volna joga feltenni magának azt a kérdést, miért pont vele történik mindez, Dr. Eger más stratégiát választott.
Sosem azt kérdeztem, miért pont én. Hanem azt, hogy mi lesz most
– meséli Al Ghaoui Hesna könyvében. „Azt mondtam magamban, hogy ez, ami történik, átmeneti. Ha a mai napot túlélem, holnap szabad leszek.”
Dr. Eger nem győzi hangsúlyozni: a traumából való kilépés kulcsa nem az, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémát, és elnyomjuk magunkban, de az sem vezet sok jóra, ha hosszú időre áldozati szerepbe kerülünk. A PTSD világhírű szakértője szerint azok tudták például túlélni a tábort, akik képesek voltak a saját, belső világukon keresztül ránézni arra, ami történik, és azon keresztül (át)értelmezni az eseményeket. Azok, akik kívülről várták a segítséget – így a felszabadítást –, gyakran nem élték túl mindazokat a borzalmakat, amik velük történtek.
4 könyv, amit el kell olvasnod, ha új életet szeretnél kezdeni
Edie szerint a feloldás kulcsa a perspektíva váltás. A „miért pont én?” kérdés ugyanis az áldozati narratívát erősíti, míg a „mi lesz most?” cselekvésre hív. Dr. Eger hangsúlyozza: a legjobb taktika (hosszú távon) az, ha a problémákra kihívásként tekintünk.
Perspektívát kell váltani. Akkor is, ha piszkosul nehéz. Sokan mondják mostanában, hogy életközepi válságban szenvednek. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy az életünk épp átalakulóban van
– magyarázza.
2. A lelki ellenállóképesség fejlesztésével világokat mozgathatsz meg
Ha már szóba került az átalakulás, nem mehetünk el szó nélkül a világunkat szinte percről percre (át)formáló események mellett, amelyek erőteljes lenyomatot hagynak a mentális- és lelkiállapotunkon. Feltéve, ha hagyjuk! Charles Huntnak nem osztott hálás lapokat a sors: élete első, néhány éve drogfüggő édesanyja és különböző kartell-tagok társaságában telt, gyermekkorában pedig szemtanúja volt egy gyilkosságnak is. Miután édesanyja börtönbe került, a nagymamája vette magához, aki verbálisan és fizikailag is bántalmazta a még mindig gyermek Charles-t. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy Hunt az édesanyja sorsára jusson, ő azonban másik utat választott.
Egy krízisben vagy traumatikus szituációban befeszülünk egy védekező, hüllőagy-vezérelt pozícióba, és a beszűkülő horizont miatt nem látjuk, hogy igenis maradtak választási lehetőségeink
– magyarázza Hunt Hesna könyvében.
Charles szerint a lehetőségek kiaknázásához két, fő hozzávalóra van szükség: a jövőbe vetett hitre és rezilienciára. „A remény az alapja annak az ösvénynek, amire a reziliencia épül,” – magyarázza a világhírű TED-előadó, akinek szavahihetőségét mostanra tudósok hada is bizonyítja. A könyvben szintúgy megszólaló Linda Graham pszichoterapeuta szerint a reziliencia az a képesség, amellyel módosítani tudjuk a hozzáállásunkat egy helyzethez. „Egyfajta szörfölés ez a hullámokon, a fulladás helyett.”
Fontos leszögezni: a rezilienciának nem az a lényege, hogy valaki erős, és csendben tűri a rá mért csapásokat. Sokkal inkább arról szól, hogy az egyén tud alkalmazkodni és változni. Ezt pedig épp a megélt tapasztalatok, nehézségek teszik lehetővé, – magyarázza Hunt, aki egyúttal hozzáteszi: a reziliencia a kitartásról is szól.
„Arról a képeségről, hogy megtapasztalsz és átélsz dolgokat, majd képes vagy továbbmenni. Akkor is, amikor fáj, vagy amikor valamit oltári nagy szívásként élsz meg, amikor igazságtalanság történik veled, amikor semmi sem klappol. Továbbmész, mert nem áldozhatod fel a holnapot, a jövődet a ma érzett fájdalom oltárán.”
A legfontosabb tulajdonság, ami nemcsak túlélni segít, de boldogabbá is tehet
3. Új típusú ellenállóképességre is szükséged lehet 2026-ban
Al Ghaoui Hesna szerint azonban a reziliencia önmagában kevés lehet a boldoguláshoz 2026-ban. Morális rezilienciára is szükség van az egyéni- és a társadalmi fejlődéshez. A morális reziliencia annak a képessége, hogy egy széteső világban képesek legyünk egymásnak ellentmondó véleményeket, nézeteket, világképeket is megérteni úgy, hogy a saját mentális egészségünk ne forgácsolódjon szét mindeközben. (Ezügyben elegendő csak abba belegondolni, naponta hány fotóval, hírrel és videóval találkozunk az online térben, és felmérni, azok hogyan hatnak ránk a feldolgozás különböző szintjein.)
- Hesna szerint a morális reziliencia létrehozásához három dologra van szükség:
- tudatosságra a mindennapokban, így például a hírfogyasztási szokásainkban,
- semleges, megfigyelő pozícióra (amely kísértetiesen hasonlít a Dr. Edith Eva Eger által leírt, szemlélődő hozzáálláshoz),
- és csendre, amelyben képesek vagyunk az idegrendszerünk finomhangolására.
4. Számít, milyen történeteid vannak magadról
Az utóbbi időben egyre több szakember hangsúlyozza az esti mese fontosságát gyermekkorban, korántsem véletlenül. A könyvben megszólaló Dr. Christophe Morin médiapszichológus állítja: a mentális egészségünk alapszövete történetekből épül fel. Ebbe nem csak azok értendők bele, amelyeket másoktól hallunk, hanem azok is, amelyeket magunknak mesélünk magunkról. „Nem vezetek jól.” „Félek a sötétben.” „Pocsék az időmenedzsmentem.” Ismerős mondatok?
Sokkal több boldog párkapcsolat lenne, ha ezeket a szokásokat napi szinten betartanánk
Dr. Nyiri Gábor neurológus (a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatója és az Egykéreg Kutatócsoport vezetője, – a szerk.) szerint, ha sokat töprengünk egy negatív élményen, az azt visszajátszó idegsejtek közötti kapcsolatok (szinapszisok) megerősödnek. A neuroplaszticitásnak (képesség arra, hogy az agyunk újraprogramozza magát, – a szerk.) köszönhetően azonban arra is képesek vagyunk, hogy „átírjuk” az elraktározott emlékek minőségét.
A szakértők egybehangzó véleménye szerint óriási jelentősége van annak, mikor-milyen történeteket gyártunk életünk eseményeiről, hogyan fogalmazunk róla, vagy épp értelmezünk egy-egy történést saját magunk számára. Ehhez pedig tudatosságra van szükség, valamint a történetek átkeretezésének képességére. „Bár még tanulom, mégis egyre magabiztosabb sofőr vagyok.” Másképp hangzik, ugye?
5. Az összekapcsolódásból óriási erőtartalékok meríthetők a gyógyuláshoz
Háborús tudósítóként Hesna számtalan olyan helyszínen járt a világban, ahol csak apró szilánkok maradnak meg abból, amit úgy hívunk, emberség. Szerencsére ennek ellentétjére is akad példa. Az író egy ponton felidézi a palesztin Bassam Aramin és az izraeli Rami Elhanan történetét: mindkét férfi gyermekei az izraeli-palesztin konfliktusban hunytak el, – az ellenfél katonáinak erőszakos cselekedetei következtében.
Miért lett akkora luxus a csend az idegrendszer számára, és mit kapnánk napi 5 perctől ebben az állapotban?
Ahelyett, hogy elvakította volna őket a megtorlás dühe, Bassam és Rami más utat választottak. Családjuk teljes összeroppanása után erőnek erejével álltak ellen annak, hogy beszippantsa őket az évszázadok óta tartó erőszak-spirál. Ma együtt járják a világot, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy „a veszteségben kiderül, hogy mindenki ugyanúgy »csak ember«, tele küzdelemmel, félelemmel és fájdalommal.” Bassam és Rami példájából kiderül: a megbocsátás elementáris erővel bír, csakúgy, mint az összekapaszkodás és egymás támogatása a legsötétebb pillanatokban.
Ez lesz a megoldás, ha hiába szeded a vitaminokat, még mindig beteg és fáradt vagy
