előfizetésem
Hírlevél
Ez a film olyan, mintha a régi Poirot filmeket fűszereznénk a Szex és New York csajosságával
Napsütés, tengerpart, esküvő és sok glamour – első látásra erről szól Blake Lively és Anna Kendrick új filmje, a 2018-as Egy kis szívesség folytatása, amiben egy halom őrült csavar, viszály, gyilkosság és dráma is van. A végeredmény szuper lett: a filmet azonban sokan kritizálják, teljesen érdemtelenül.
Amikor 2018-ban kijött az Egy kis szívesség című vígjáték-thriller, mindenki megőrült érte. Teljesen felforgatta a műfajt a két hollywoodi színésznő vattacukorba mártott bűnügyi filmje, ami egyszerre volt kiszámíthatatlan, szellemes és rendkívül szórakoztató is. Azóta eltelt hét év, ami jó sok idő a folytatáshoz, de ez meg sem látszik rajta, olyan magabiztosággal forgatták le a Még egy kis szívességet a készítők. A film pont ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött, a történt viszont teljesen más.
Sokkal kalandosabb és csavarosabb, mint az előző: olyan szálak bonyolítják le a drámát és a végkifejletet, akiknek létezéséről a film kezdetéig még nem is tudunk. Van is benne egy jó nagy adag meglepetés, de műfaji érzékenységéből egy cseppet sem veszített a folytatás. Ugyanazt a stílusos és játékos bűnügyi filmet kapjuk, mint amire számítani lehetett, csak most éppen sokkal szebb környezetben játszódik a cselekmény.
Izgalmasabb, csavarosabb és stílusosabb
Az alapsztori szerint Blake Lively karaktere, Emily Nelson immár letöltötte a büntetését és kiszabadul a börtönből, miután az előző részben meggyilkolta ikertestvérét, Faith-et. Időközben Stephanie Smothersből (Anna Kendrick) sikeres krimiíró lesz, de a mai napig nyomasztja az, hogy hozzájárult barátnője/ellensége letartóztatásához. Az egyik olvasóestjére azonban váratlanul beállít Emily, és mintha mi sem történt volna, megkérdezi őt, hogy lenne-e az esküvői tanúja.
Filozofikus thriller Nicole Kidman új filmje, mindenkit gondolkodásra késztet
Persze, erre egy épeszű ember nemet mondana, ezért egy kis noszogatás és rejtett fenyegetés is kell ahhoz az igenhez. De végül megtörténik a beleegyezés és kezdődnek is a bonyodalmak. Kis felvezetés után irány Capri szigete, az esküvő helyszíne, ahol egyre furcsább dolgok történnek. Például az, hogy csomó olyan vendég érkezik, aki babakorában látta utoljára a menyasszonyt. Vagy az, hogy az esküvőre Emily volt férje, Sean is meg lett hívva (neki volt egy kis kalandja Stephanie-val az első részben). De azt is említhetnénk, hogy az új férjjelölt, Dante Versano (Michele Morrone) az olasz maffia tagja, a vendégek fele bűnöző és szinte mindenkinek van valami rejtegetnivalója.
Ezek után szinte borítékolható, hogy valami történni fog! Folyamatosan bontakoznak ki az események, amiket nem feltétlenül a két főszereplő alakít: ők inkább csak belecsöppennek a dolgokba, ami miatt a cselekményív teljesen más, mint az előző részben. Rengeteg olyan új szereplő van a filmben, akiket először csak mellékszálaknak gondolunk, viszont érdemes figyelni, mert a végkifejletben kiderül, hogy a látszat csal és mindig más mozgatja a szálakat. Nekik köszönhetően a botrányok halmozódnak, némelyik egészen sokkoló és meglepő (elkábítás, bedrogozás, rablás, gyilkosság, vérfertőzés, tiltott szerelem és még sorolhatnánk), de kár lenne őket részletezni. Az Egy kis szívesség filmek ugyanis pont attól jók, hogy kiszámíthatatlanok, nem lehet előre tudni, mi fog bennük történni. Egyfajta misztikum és kiszámíthatatlanság lengi körül őket, ettől élvezetes az egész.
Kicsit olyan, mint a régi Poirot filmeket fűszereznénk a Szex és New York csajosságával, ami már önmagában is külön műfaji sajátosságot hoz létre. És itt van az a pont, amikor beszélni kell a film stílusosságáról, hiszen a glamúr jelentősen hozzájárul a Még egy kis szívesség sikeréhez A stylistok és a díszlettervezők olyan nagy igényességgel választották ki a ruhákat, a kiegészítőket, a cipőket és az összes filmbeli helyszínt, hogy visszagondolva már csak ezek miatt is érdemes megnézni a filmet.
Már az első rész is tele volt magazinokba illő szettekkel, de itt tényleg kitettek magukért a szakemberek és olyan látványt varázsoltak elénk, melyek csak az álmainkban szerepelnek. És ez így is van, az egész film kicsit álomszerű. Maga az alaptörténet sem megszokott, hasonlókat Hollywoodban nem, csak mexikói sorozatokban látni: a sztori viszont olyan professzionálisan lett megfilmesítve, hogy köze sincs a szappanoperákhoz. Ennek ellenére nem mindenki vélekedik pozitívan a filmről, sőt, meglepően le van pontozva – viszont ez sem véletlen.
Bridget Jonest már nem tudjuk úgy ünnepelni, mint 25 évvel ezelőtt
A botrány betett a folytatásnak
A Még egy kis szívesség véleményeit olvasva egyértelművé válik, hogy lehetett volna bármilyen művészi, nagy értéket hordozó, Oscar-díjra érdemes filmet készíteni, az emberek többsége haragszik Blake Lively-ra a Justin Baldonival való szexuális zaklatási botrány miatt. De míg ez a botrány nagyon is jól jött a Velünk véget ér premierje alatt (rengetegen voltak kíváncsiak a filmre), most kifejezetten kellemetlen erre a mozira és persze, Blake Lively-ra nézve.
Sokan szólalnak fel a színésznő ellen, kevesen beszélnek érdemben a filmről, sőt, rengetegen nem is kíváncsiak rá, ami miatt rengeteg bevételtől esik el a folytatás. Beteljesült a készítők rémálma: nem maga a film sikertelensége miatt kevés a bevétel, hanem azért, mert az egyik főszereplő körül sok a botrány. Pedig egy nagyon szórakoztató folytatásról van szó, ami sokkal több dicséretet érdemel, mint amennyit kap. Nem egy egyszernézős limonádé ez, hanem egy kifejezetten jó mozi, amit kár lenne kihagyni, ha szereted a stílusos, csavaros, fanyar humorral és sötét fordulatokkal teli néznivalókat.
Rengeteg lehetőség volt a sztori folytatásában, amit alaposan ki is használtak a producerek: vagy százszor újraírták a forgatókönyvet, hogy megmaradjon egy olyan csajos mozinak, ami bár az eredeti történetet viszi tovább, azért önállóan is nagyon jól tud működni. Elővették az esküvői jelenetes ászt, amit (valljuk be) minden nő szívesen néz, az egészet az olaszországi Caprira vitték, ahová szintén mindenki örömmel menne el;, az oda-vissza párbeszédek, a folyamatos élcelődések és az izgalmas adok-kapok remekül működik a szereplők között.
A szerelem ideje megtanít arra, miért érdemes szeretni akkor is, ha nincs happy end
És itt jön képbe Anna Kendrick, akiről aztán tényleg érdemtelenül keveset beszélnek az emberek. A valódi vesztese a Blake Lively-botránynak valójában ő, mert hiába emeli az alakítása a film fényét, tulajdonképpen senki sem figyel rá. Olyan hirtelenséggel tud a színtiszta komikából a bizonytalanságba, majd a belső feszültségre és a fejében legyártott összeesküvés-elméletekbe menekülni, hogy az valami elképesztő, nélküle pedig közel sem lenne olyan magas színvonalú a film.
A nagy kérdés: lesz még egy utolsó szívesség?
Összességében elmondhatjuk, hogy egy nagyon csajos és pimasz thrillerről van szó, ami tökéletesen hozza azt, amit az első rész. Sőt, a helyszínek és a stílusos ruhák miatt talán még többet is: de azért készülj fel a vad részekre és sötét fordulatokra, ez nem egy romkom! Ha tetszett az első rész, vagy ha csak szimplán szeretnél egy izgalmas, jó filmet nézni, érdemes kívül hagyni a külső gondolatokat és csak a mozira fókuszálni – így akkor már azért fogsz szurkolni, hogy legyen harmadik rész is. Erre ugyanis az utolsó képkockákat látva minden esély megvan.