előfizetésem
Hírlevél
A kovászos kenyér és a nőgyűlölet lenne a modern rabszolgaság esztétikája?
Louis Theroux, a brit dokumentumfilmes, láthatóan nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Én a magam részéről enyhe hányingerrel küszködök. Az Inside the Manosphere című Netflix dokumentumfilmben huszonéves influencer ül vele szemben egy hatalmas, medencés villában, és teljes nyugalommal fejti ki, hogy a nők biológiailag a férfiak kiszolgálására lettek tervezve. A fiú körül néhány szótlan, szobortestű bikinis nő üldögél biodíszletként. Theroux megkérdezi, hogy ők vajon mit szólnak mindehhez. Az ellenszenves fiú magabiztosan mosolyog, a lányok pedig továbbra is csendben maradnak.
Nem sokkal később a telefonomon fiatal, gyönyörű nő bukkan fel, ezúttal visszafogottan, de csinosan felöltözve. Hófehér konyhában süt valami – számomra – követhetetlenül komplikáltat, a háttérben jólnevelt gyerekei játszadoznak makulátlan fajátékokkal. Ő már egyáltalán nem kellék, hanem egy magabiztos trad wife; vagyis hagyományos feleség, aki a social media világának egyik legsikeresebb műfaját fejlesztette tökélyre. Vajat köpül, mozzarellát készít és tyúkot nevel, mintha nem lehetne ilyeneket kapni a boltban.
Középkori narratíva modern csomagolásban
Űzött asszonyok tömegei – köztük én is – figyeljük őt megbabonázva. Miközben mi magunk heverünk a kanapénkon, és azon töprengünk, mikor lesz időnk otthon sajtot csinálni. Vagy akarunk-e egyáltalán. Kell-e egyáltalán? Első pillantásra a két jelenség különbözőbb nem is lehetne. Az egyik oldalon agresszív online férfivilágot látunk, ahol kigyúrt influencerek érvelnek a női szavazati jog ellen. A másikban pedig idilli háziasszonyi performansz vár, ahol A Stepfordi feleségekből szabadult fiatal nők győzködnek minket arról, hogy otthon a legjobb, és egy nőnek egyáltalán nincs szüksége férfitársaságra az urán kívül.
Mégis, a manoszféra és a trad wife mozgalom ugyanúgy azon szorgoskodik, hogy leépítsen minden vívmányt, amit a nők a 20. század során nagy nehezen elértek maguknak. A manfluencerek világa heterogén, akár intenzitását, akár a különféle, felfoghatatlan meggyőződéseiket nézzük, de egy dologban megegyeznek a fiúk: a feminizmus nagyon rosszat tett a férfiaknak, és egy új, fenyegető, igazságtalan világot hozott létre. Mégsem kell aggódni, mert a mozgalom gurui mindent megtesznek azért, hogy helyreálljon a béke.
Tizenéves követőiknek magyarázzák, hogy a nők tulajdontárgyak, a férfidominancia a természetes rend és izgalmas „tudományos” felfedezéseket fejtegetnek podcastjaikban. Például ki gondolta volna, hogy azok a férfiak, akikkel egy nő szexuális kapcsolatot létesít, egytől egyig nyomot hagynak egy lány DNS-ben? Bizony, a spermájuk beépül a nő szervezetébe, ezért lehet az, hogy egy gyerek nem az apjára, hanem az anyja előző partnerére emlékeztet. Ezért kell szűz lányt feleségül venni.
Szakértő mondja el, meddig érdemes megalkudni egy „boldog” házasságért?
A hűség (nem) egyoldalú
Ezen a ponton együtt öklendezünk Louis Theroux-val. Olyan ez, mintha nagyon messzire utaznánk vissza az időben, amikor a feleség matériának számító „tisztességes” nők és a kizárólag szexuális kielégülésre szánt „rosszak” élesen elváltak egymástól. Így ami a manoszféra mélyén lapul, az leginkább egy középkori narratíva modern csomagolásban. Hiszen az érintetlen menyasszony és a nyilvános wc-ben orális szexet nyújtó lány, akit közben a férfi telefonnal vesz, ugyanannak a rendszernek a két végpontja.
Pontosan az a feudális logika, amelyben a nők értéke a férfiak számára nyújtott hasznosságukban mérhető, legyen szó szexuális szolgálatról, vagy felmosásról. „Ő a mosogatógépem.” – mutat be egy pink bikinis lányt az egyik fiú Theroux-nak. Ezek a férfiak a végletekig kihasználják a nőket – a mozgalom leghíresebb figurája a vagyonát webcambizniszből építette –, miközben a feleségjelöltjeiktől szüzességet, feltétlen engedelmességet és folyamatos ablakmosást várnak.
Nem is beszélve az ún. egyoldalú monogámiáról, mely szerint a nő hűséges, de derűs mosollyal nézi, ahogy ura és parancsolója más nőkkel van együtt. „Ő csomagol nekem óvszert!” – avat be minket harmonikus párkapcsolata működésébe az egyik magabiztos szereplő. Habár harmonikusabb és pasztellszínűbb nem is lehetne, de a trad wife mozgalom ugyanannak az éremnek a másik oldala: itt a nők maguk mondják ki, hogy a feminizmus tette őket boldogtalanná, és az egyetlen megoldás diadalmasan visszatérni a háztartásba – lehetőleg szponzorált tartalom formájában.
Újratervezhető-e a nőiesség szülés után, és ha igen, mégis hogyan?
Az algoritmus fogságába estünk
Az egyik legismertebb trad wife influencer luxusmárkákkal együttműködve adja el a fogyasztásellenes fantáziát, a másik pedig kilenc millió követővel dokumentálja „egyszerű" tanyasi életét egy többmilliós birtokon. A manfluenszerek haraggal és súlyzókkal, a trad wife-ok intenzív kovászos kenyér illattal és pasztellszínű köténnyel operálnak, de a feminizmus eredményei mindkét univerzumban természetellenesnek és visszafordíthatónak tűnnek.
Mindkét jelenség tele van feloldhatatlan ellentmondással: a trad wife influencerek professzionális tartalomkészítők, akik hatalmas összegeket keresnek – miközben azt hirdetik, hogy a nőknek nem kellene dolgozniuk, hiszen életfeladatuk a hozzájuk tartozó férfiember támogatása. Ráadásul a modern világ összes elképzelhető eszközét bevetik ahhoz, hogy egy, a valóságban sohasem létezett nosztalgikus idillt hirdessenek. A manoszféra pedig személyes felelősséget prédikál a rendszerrel szemben, miközben csak úgy fenntartható, ha az őket követő fiatal fiúk bizonytalanok, dühösek és kiszolgáltatottak maradnak.
A mozgalom szupersztárjai kivétel nélkül azt állítják, hogy ők szeretik és megértik a nőket, „tudják, mire van szükségük valójában”; de ez valójában folyamatos agressziót és megalázást jelent. Mégis, mindkét jelenség valódi problémára mutat: a manoszféra bizonytalan, segítségre, valóban pozitív mintákra szoruló fiatal férfiak tragédiája, a trad wife influencerek pedig azoknak a végletekig kimerült nőknek a története, akiknek azt ígérték, hogy a boldog családi élet és a hatalmas karrier ugyanúgy belefér egy életbe, csak senki sem magyarázta el, hogy pontosan hogyan.
Szívesen mondanám, hogy én megnéztem az Inside the Manosphere-t, úgyhogy neked már nem kell, de nem mondanék igazat. Amikor mindannyian többé-kevésbé az algoritmusainkba zárva éljük az életünket, különösen fontos megnézni, mi történik azon túl. Még akkor is, ha olyan férfiakat találunk ott, akiket soha nem akartunk elképzelni. Most elmegyek vajat köpülni, ti pedig kapcsoljátok be a Netflixet!
