előfizetésem
Hírlevél
Kissova Alexa: Attól még nem vagyok kevesebb, hogy botox van az arcomban, - de én vállalom
A női test fölött sokan szeretnek ítélkezni – különösen akkor, ha változik. Ha fiatalabbnak tűnik, mint tegnap. Ha feltűnőbb, mint egykor. Ha más, mint amit a világ „természetesnek” hív. A közösségi média felnagyítja a tekinteteket, szinte minden döntés vélemény tárgyává válik. Kissova Alexandra azonban nem fél megmutatni szépészeti beavatkozásait, az őszinteség mentén építi magát.
Az influenszerélet sokszor olyan, mint egy tükörjáték: kívülről ragyogás, belül viszont küzdelem önmagunkkal. Kissova Alexandra pontosan tudja, milyen érzés, amikor a tested nemcsak a tiéd, hanem a közvéleményé is. Minden apró változás, minden döntés hamar a közfigyelem középpontjába kerül. Ő azonban nem rejti el, amit mások gyakran titkolnak: számára a szépészeti beavatkozás nem tabu vagy szégyen, hanem tudatos választás. Ez az ő döntése, az ő teste fölött ő gyakorol kontrollt. Mert amikor egy nő a saját testéről dönt, az nem gyengeség, hanem szabadság.
Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra, amikor először felmerült benned a gondolat, hogy változtatnál valamin magadon?
Nagyon tisztán emlékszem: tizenhat éves lehettem, amikor már egyértelmű volt számomra, hogy mell terén nem igazán történik fejlődés, de akkor még ez csak egy halk felismerés volt. Nem volt benne sem sürgetés, sem elégedetlenség, inkább egyfajta kívülről jövő megfigyelés. Mindig tudtam, hogy a kisebb mellméretem genetikai adottság. De nem döntöttem el még semmit 16 évesen – inkább figyeltem magamat, változom-e még. Kivártam, ahogy kell: nemcsak a 18 éves kort, hanem még jó pár évet utána is.
A húszas éveim elején hol elfogadtam, hol zavart, de soha nem mások miatt, hanem mindig magamból kiindulva. A fordulópont igazán akkor jött el, amikor 24 évesen már teljesen érett döntést tudtam hozni. Addigra már nem kérdésként gondoltam a témára, hanem egyfajta belső igényként – nem a külvilág felé akartam megfelelni, hanem magamnak szerettem volna egy kis önbizalmat adni azáltal, hogy harmóniába kerülök a testemmel.
Érezted valaha úgy, hogy „nem vagy elég” anélkül, hogy beavatkozásokhoz nyúlnál? Hogyan küzdesz meg ezzel az érzéssel, ha felmerül? Vagy egyáltalán nem merül fel?
Soha nem éreztem azt, hogy „nem vagyok elég” a beavatkozások nélkül. Természetesen kaptam már ilyen jellegű kritikákat, például amikor egy botox-topik videót osztottam meg. A negatív kritikák nagy része arról szólt, hogy menjek inkább pszichológushoz. Ha hirtelen kivenné egy orvos az implantátumokat, vagy elhagynám a botoxot, akkor sem érezném magam kevésbé értékesnek emiatt.
Bekövetett a nagymamád? Gondold újra, amit az Instagramról és róla hittél
Mi az, amit ezek a beavatkozások „elmesélnek” rólad?
Számomra a beavatkozások leginkább azt mesélik el, hogy mennyire fontos számomra az önismeret és a tudatosság. Ezek a döntések nem kapkodva születtek, hanem hosszú gondolkodás, önreflexió és önelfogadás eredményeként. Elmesélik azt is, hogy bátran vállalom magam, és nem félek felelősséget vállalni a saját testemért és önképemért. Ezen túl azt is tükrözik, hogy nem szégyellem, ha változtatni szeretnék magamon – mert ez nem arról szól, hogy nem vagyok elég, hanem arról, hogy
szeretném a legjobb verziómat megélni.
Végső soron ezek a beavatkozások a szeretet és a törődés kifejezései önmagam iránt, és azt is megmutatják, hogy a szépség egyéni történet, ami mindannyiunknál más és más.
Sokan titkolják vagy elhallgatják a beavatkozásaikat – te ezzel szemben nyíltan vállalod, sőt, Instagram-sztorikban is olykor kommunikálsz róla, néhány kommentet megmutatva követőidnek. Miért döntöttél a transzparencia mellett?
Soha nem volt egy tudatos, előre megfontolt „döntés” – egyszerűen mindig is természetes volt számomra, hogy amit megélek, azt megosztom a követőimmel. Amikor 24 évesen mellműtéten vettem részt, már aktívan jelen voltam a YouTube-on, sokan követtek, nézték a mindennapjaimat, ezért magától értetődő volt, hogy ezt is megosztom. Akkoriban, 2018-ban még egész más volt a légkör: nyitottabb, támogatóbb közösségek léteztek, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Sok nő követőm írt nekem, akik megköszönték, hogy segítettem nekik, és tanácsot is kértek – ez pedig megerősített abban, hogy igenis van értelme nyíltan beszélni ezekről a témákról.
Miért érezzük úgy, hogy másoknak mindig könnyebb? – Az összehasonlítás pszichológiája és az önbizalom csapdái
A családod, barátaid hogyan reagáltak, amikor elkezdtél tudatosan változtatni a külsődön? Volt ebből konfliktus?
A családom mindig is fontos szerepet játszott az életemben, szerencsésnek érzem magam, mert alapvetően támogató közeg vesz körül. Édesanyám a mellműtét kapcsán maximálisan mellettem állt – ő is tudta, látta, hogy ez nem valami hóbort volt, hanem egy olyan változtatás, ami tényleg önbizalmat adott volna, hiszen szinte semmi mellem nem volt. Ugyanakkor ő a legnagyobb kritikusom is.
De persze ők sem vakon támogatnak, ami nem tetszik nekik, hangot adnak neki. Anyukám minden nap küldött üzenetet egy-egy sztori után Instagramon: „Kislányom, ronda a szád, ez nem elegáns.” Ezt persze néha mosolyogva fogadom, de közben tudom, hogy őszinte szeretetből mondja. Ahogy fentebb említettem, igaza is van,
következő tervem, hogy kicsinyítem a felső ajkam.
Influenszerként hatással vagy másokra – mit gondolsz a közösségi médiában lévő „önmagadról”?
A közösségi médiában az emberről sokszor nem azt a képet alakítják ki, amit ő valójában közvetíteni szeretne, hanem azt, amit mások kiemelnek – néha szándékosan torzítva. Van egy platform, ahol például szinte kizárólag negatív színben jelenek meg, és ez leginkább annak köszönhető, hogy vállalom a szépészeti beavatkozásaimat, mint a szájfeltöltés vagy a botox. Soha nem értettem, hogy emiatt miért kell valakit negatív színben feltüntetni – különösen akkor, ha az illető más területeken abszolút értéket képvisel.
Én edzőként dolgozom, odafigyelek az egészségemre, edzéseket tartok személyesen és online is, táplálkozásról, vitaminokról, mozgásról osztok meg tartalmakat, és próbálok motiválni másokat az egészségesebb élet felé. Otthon élem a nyugodt életemet a párommal és a kutyámmal – semmilyen botrányos viselkedésem nincs, mégis sokan leragadnak annál, hogy 31 évesen először elmentem botoxkezelésre. Aki viszont csak a felszínt akarja látni, az hajlamos leegyszerűsíteni és beskatulyázni. De én tudom, hogy ki vagyok, és milyen értékrendet képviselek – és ez a legfontosabb.
Szerinted hol van a határ az egészséges önkifejezés és az önmagunk túlzott „megformálása” között – ha van egyáltalán ilyen határ? Vagy nincs?
Szerintem ez a határ nem húzható meg igazán, hiszen mindenkinek saját magában kell megtalálnia. Lehet, hogy valaki szerint a túlzott „megformálás” ott kezdődik, ahol beavatkozás történik. Másnak lehet, hogy ott, ahol már elveszik az arányosság vagy természetesség. Én inkább azt gondolom, hogy a határ akkor csúszik el, amikor valaki már nem belső igényből változtat, hanem folyamatos külső megfelelési kényszerből.
Együtt könnyebb: terveződuók, akik párban hódították meg a divatvilágot
Volt olyan szépészeti beavatkozásod, ami nem sikerült jól, vagy megbántad?
Igen. Volt egy pont, amikor azt mondtam: „Oké, ez most már túlment egy határon” – például a szájtöltésnél –, és ennek felismerése is része annak, hogy valaki egészségesen látja magát. Mert a legfontosabb az önismeret és az őszinteség saját magunkkal. A beavatkozás nem probléma, ha tudjuk, miért tesszük – de ha már nem ismerjük fel, hol állunk meg, ott kezdődhet a valódi gond, ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, aki elvezet az önismeret és az önelfogadás útjára.
