Leiner Laura: „Nem tudtam elképzelni, hogy ez várhat rám”
Húsz éve ír, legendás sorozata, A Szent Johanna gimi tizenöt éves, tömegek várják egy-egy dedikáláson, mégis minden olvasói levélre válaszol. Van-e, aki a nevét nem ismeri? Ő Leiner Laura, akivel az ünnepi könyvhéten Rácz Zsuzsa beszélgetett.
Ezeket láttad már?
Kevés nála szerényebb és kedvesebb embert ismerek. És egyben kevés sikeresebbet is, élő bizonyítéka, hogy így is lehet. Amikor megláttam az idén az Ünnepi Könyvhét forgatagában, hogy hány kipirult kamaszlány várja, hátrahőköltem. Ilyet tán még sosem láttam hazánkban, hogy tömeg vár egy írót. Leiner Laura huszadik éve ír, és A Szent Johanna gimi című sorozatát már a második generáció olvassa. Közel negyven könyv szerzője, az egyik legnépszerűbb író, a kamaszok között biztosan.
Most megjelent Londonsztori című regénye apropóján beszélgettünk a könyvhéten, mi közben a színpad előtt úgy százötven kis- és nagykamasz leste áhítattal minden szavát. A beszélgetést követően mindenki akart belőle egy darabot – csak egy fotó, egy autogram erejéig, és Laura olyan kedvességgel bánik velük, hogy ki tüntetettnek érezheti magát minden egyes olvasó. Tizennyolc lehetett, amikor egy rémes napon leült írni, és terápiának érezte, elfeledte minden baját. Ez a regény volt a Remek, amelynek nem talált kiadót, de aztán jött A Szent Johanna gimi. Laura élete örökre megváltozott: író lett.
Hogyan élted túl a Szent Johanna frentikus sikerét, mit olvastál kamaszként, mit kezdesz a rajongói levelekkel, mit jelent számodra az alkotói szabadság? És kik voltak a kedvenceid kamaszként?
Leginkább horrorregényeket olvastam tiniként.
Írónők férfiruhában: George Sand, Szendrey Júlia és Vay Sándor, a nadrág úttörői
Például a Kedvencek temetőjét?
Igen, nagy Stephen King-őrült voltam, minden könyvét olvastam.
Hány éves korodtól? Anyukád nem szólt rád?
Nem, ezek a könyvek inkább fejlesztettek. King nagyon színes világokat teremt, nagyon jók a karakterek, szeretem a történetmesélését is, ijesztő vagy sem, nekem ő volt a komfortíróm kamaszként. Nem olvasok sok szerzőtől, én inkább filmes vonalon vagyok mindenevő. A filmekből sokkal többet tanultam a regényírásról, mint a könyvekből. A könyveket mai napig szórakozásból és olvasóként olvasom, soha nem olvasok íróként könyvet.
Hogy lehet ezt kikapcsolni?
Nem tudom, ez a kezdetektől ment, és ennek nagyon örülök, mert így megmaradt az olvasás szórakozásnak, de például nem olvasok ifjúsági irodalmat, amióta ifjúságit írok. Talán mert az nem lenne teljes kikapcsolódás.
Melyik az a film, ami tizennyolc évesen a legnagyobb hatással volt rád?
Quentin Tarantino filmjei. Miatta rengeteg filmet néztem, és utána nemcsak őt, hanem mindenki mást is.
Forgatókönyvírást is tanultál. Mi volt az álmod, mi szerettél volna lenni?
Forgatókönyvíró szerettem volna lenni, de ez soha nem volt konkrétabb, mert azzal egyidőben jött a regényírás, úgyhogy nem is próbálkoztam.
Abba sem mentél bele, hogy a Szent Johanna Gimit megfilmesítsék.
Voltak megkeresések, és mind egyikre nagyon büszke vagyok, de úgy éreztem, hogy főleg a könyvsorozataimat az olvasó képzeletére bíznám. Mindannyian teljesen másképpen, egy saját kis Szent Johannát, egy saját kis sorozatot képzeltek el a fejükben, saját karakterekkel. Nekem ez fontos, hogy meghagyjam az olvasóknak.
Bakos Gyöngyi: „Az írás hosszútávfutás, azaz, ha vannak is visszautasítások, csalódások, azok nem jelentenek semmit, mert az írói értékek hosszú távon mutatkoznak meg”
Mennyi ideig írsz egy könyvet? Jegyzetelsz közben?
Jegyzetem nincs. A vázát teljesen kitalálom előre. Megvan az eleje, a vége, a fontosabb pillanatai. Felépítem magamban, és addig nem is kezdem el írni a könyvet, amíg nem látom előre a végét.
Azt, hogy összeáll a regény, hogyan kell elképzelni?
Élem a hétköznapokat ilyenkor. Jövök-megyek, beülök egy filmre, elmegyek enni… Amikor összeáll, akkor neki ülök. Az kevésbé látványos, akkor csak ülök és írok.
Hány órát ülsz egy helyben?
Nyolc-kilenc óra is szokott lenni.
Halász Rita: „Akkor is éreztem Isten tenyerét, amikor a legmélyebben voltam”
Alízt, a most megjelent Londonsztori főszereplőjét hogyan raktad össze?
Alíz karaktere és a London sztori története is könnyen összeállt, viszont ennél a könyvemnél a helyszínt is alaposan kellett ismernem. Bár sokszor jártam Londonban, írás közben is folyamatosan rajta voltam a térképen, mindent street view-ban néztem, hogy pontos legyen, hiszen egy városlátogatásról szól. Fontos, hogy hiteles legyen. Boldog voltam, hogy rengeteg visszajelzés érkezett azzal kapcsolatban, hogy Londont jól írom le benne, nemcsak a helyeket, magát az érzést, hogy milyen ott lenni, milyen egyedül lenni a városban, és aztán milyen mással lenni ugyanott.
Évente két megjelenés, de volt már három is. A fiatalok alig várják, hogy többet olvassanak tőled. Ez inspirál vagy inkább nyomaszt?
Szerencsére ennek a súlyát egy ideje nem érzem, mert a meg jelenésekről már magam dönthetek. Volt sorozatom, a Bexi, ami annyira össze függő történet, hogy meg követelte a gyors megjelenést. A mostani ifjúsági sorozatom, a Mindig történik valami a Deákban egy kicsit trükkösebb, egy kicsit gondolkodósabb, és úgy éreztem, ezt nem darálnám le félévente, hanem várnék egy évet a következő résszel.
A két kötet között jött a Londonsztori, ami egyáltalán nem ifjúsági, így nem zavarták egymást, de azért azt éreztem, hogy ez a sorozat később érik be. Volt már ilyen: az Iskolák versenye I. trilógia, amiben nagy szerepet kapott a főszereplő gyásza. Nehezebb témát dolgoz fel a könyv, amihez úgy éreztem, szükséges az évi egy megjelenés.
Most, hogy felhoztad a gyászt… Azt mondtad, mindig van olyan téma is, amivel kicsit mélyebbre szeretnéd vinni az írásodat
Igen, például a gyász, vagy a Deákban az iskolai problémák. Előfordul sokunkkal, hogy ha bajban vagyunk, még ennyi ismerőssel, amennyi akár a virtuális, akár a való életben van, sem tudunk senkihez fordulni. Amit én privátban kapok a könyvek után a gyerekektől, az egészen döbbenetes.
Puskás Panni: „Az irodalom az egyetlen terep, ahol maximumra járathatom a kontrollmániámat, és ez a világon senkit sem zavar”
Miket írnak neked?
Hogy miben segített a könyv, hogy mennyire azonosultak azzal, hogy hasonló helyzeteket éltek meg, mint a főszereplő.
Például kiközösítették?
Igen. Sokan írtak erről.
És mit csinálsz ezekkel a levelekkel?
Nem vagyok szakértő, de szoktam rájuk válaszolni…
Így írunk és olvasunk 2035-ben – Az AI átalakítja az írók és kiadók szerepét
Mindenkinek?
Amit látok, mindenkinek. Ez nekem nagyon-nagyon fontos. Amikor olyat olvasok, akkor feltétlenül megírom, hogy érdemes segítségért fordulni egy tanárhoz, szülőhöz, vagy szakemberhez, mert némelyik üzenetben nagyon megnyílnak nekem. A könyveim hatására egy kicsit baráti hangulatban fordulnak felém, érzem ennek a súlyát és a felelősségét.
Tizennyolc évesen gondoltál arra, hogy egyszer itt fogunk ülni, és egy tömeg fogja lesni a szavaidat?
Nem. És ha azt mondom az akkori énemnek, hogy veled beszélgetek, biztos nem hinné el. Soha nem gondoltam volna.
Nem akartál híres lenni?
Híres? Nem, nem. Nem tudtam elképzelni, hogy ez várhat rám. Amikor elkezdtem az írást, azt sem gondoltam, hogy egy írót ennyien felismernek az utcán.
Ki volt a nő, aki mindössze 18 évesen lerakta a horror műfajának alapkövét?
Nem egy írót, hanem téged. Ez Magyarországon nagyon ritka.
Nem gondoltam. Nem is terveztem, nem volt tudatos.
Te egy introvertált ember vagy, és azt hiszem, hogy az egyik legfélelmetesebb: jön valaki, akit te nem ismersz, szélesen mosolyog, és ő tudja, hogy te ki vagy. El sem tudom képzelni, hogy ezelőtt tizenöt évvel, amikor berobbant a Szent Johanna Gimi, hogy lehetett ezt kezelni? Az megváltoztatta az életed, nem?
Igen, és ez egy nagyon érdekes folyamat volt, mert amellett, hogy introvertált vagyok, ez szerencsére nem íróként mutatkozik meg, mert nagyon szeretek az olvasókkal találkozni. Magam is rajongó típus vagyok, és én is megyek sorban állni, ha találkozom egy ismert emberrel, az nekem nagy dolog. Mindig is figyeltem arra, hogy ha valaki megtisztel azzal, hogy velem szeretne találkozni egy eseményen, ne tűnjek zárkózottnak. Viszont van a magánéletem, amikor nagyon introvertált vagyok, amikor egyáltalán nem vagyok író, és van, hogy napokig nem jövök elő.
Ez érdekes kettősség, két részből áll az életem, egyszer író vagyok, egyszer pedig nem, és én ezt nagyon szeretném is külön kezelni, ahogy a könyveimet is. Mindegyik egy-egy életszakaszomhoz köthető, a megírása is, a megjelenése is, ezeket lezárom és továbblépek. Az egyik legnehezebb az volt, hogy a Szent Johanna Gimi sikerébe ne roppanjak bele. Úgy küzdöttem meg ezzel, hogy nem gondoltam többé magamra a Szent Johanna Gimi szerzőjeként, hanem arra koncentráltam, hogyan tovább.
Másban is így működsz, ennyire fegyelmezetten?
Nem, csak az írásban vagyok ennyire fegyelmezett. Egyébként úgy vagyok vele, hogy menjünk moziba szerdán, de inkább kedden, de inkább tíz perc múlva. Így élek, kivéve az írást, amikor tényleg azt mondom, hogy nem érek rá.
A legjobb könyvek az őszi újdonságok közül, melyeket tényleg érdemes elolvasnod
Több mint húsz éve írsz, és kerek évfordulója van a Szent Johannának is.
Igen, idén húsz éve jelent meg az első regényem és tizenöt éve van a Szent Johanna az életemben, ez egy nagyon érdekes folyamat volt.
Mi volt benne a legérdekesebb?
Az, hogy nem eltűntek a Szent Johanna olvasói, hanem szerencsére folyamatosan jönnek. Az akkori tizenévesek most főleg a Londonsztori és hasonló könyveimet keresik a legtöbbször. A mostani tizenévesek pedig a tiniknek szólókkal, például a Deákkal, aminek három rész még biztosan jön. A második idén év végén érkezik.
Mit tanácsolnál azoknak a tizenéves olvasóidnak, akik arról álmodoznak, egyszer talán kollégáid lehetnek?
Azt, hogy szeressék a történetet és maguknak akarjanak megfelelni. Érezzék jól magukat benne, legyenek nagyon szabadok.
Mit jelent az, hogy szabadon írni?
Nekem ez főleg a történetmesélésben és a történetkitalálásban mutatkozik meg. Ezért nem is szoktam bejelenteni, hogy mi készül, hogy milyen lesz, mert elvárások nélkül írni a legjobb dolog. Annak, hogy ennyi könyvvel a hátam mögött még mindig tudok elvárások nélkül írni, az a titka, hogy kizárok. Nagyon tudatosan, hogy ne nyomjon agyon az elvárás. Természetesen célom, hogy megjelenjen a készülő könyvet, de írás közben még szabad vagyok.
Akkor érzem magam leginkább alkotónak, amikor egyedül vagyok még ezekkel a gondolatokkal, és az érzéssel: ebből mi lesz? Aztán amikor már megjelenik, ki tudja? Amikor csak a laptoppal és az üres oldallal nézek szembe, az nekem még mindig, ennyi év után is maga a szabadság.
Stylist: Gál Nóra. Smink és haj: Hajdu Zsófi
