Varga-Járó Sára: „Zsófival ellentétben, én már megtaláltam a helyemet a világban”
A napokban kerül mozikba Herendi Gábor legújabb filmje, a Szenvedélyes nők. A szórakoztató, romantikus családi történet legfiatalabb generációját képviselő Zsófit, Varga-Járó Sára alakítja, akit a premier előtt kérdeztünk.
Ezeket láttad már?
Bár nem érzi még úgy, hogy ismert lenne, Varga-Járó Sára nem tud észrevétlen maradni a budai kávézóban, ahol találkozunk. Mesébe illő a pályakezdése: egyetemistaként jelentkezett be érte a Vígszínház, ahol ma már nyolc futó előadásban játszik.
Herendi Gábor új filmjében Zsófit alakítod. Mit lehet tudni róla, milyen csaj?
Zsófi egy tipikus mai csaj, vagány, nagyszájú, kissé bolondos, és eléggé elkényeztetett. Minden körülötte forog, bármit kér, az az övé lesz. Megmondja a véleményét, abszolút nem kendőz el semmit azért, hogy ne bántson meg senkit. Kicsit úgy él - és szerintem ez jellemzi a legjobban -, mintha ő lenne a Nap, és körülötte forogna minden. Egyetemista, most éppen fotózik, de nem nagyon tudja, mit akar az élettől. Sok mindenbe belefog, keresi a helyét.
Hogy áll a pasikkal?
Velük sem igazán tud dűlőre jutni, váltogatja őket folyamatosan. Az éppen aktuális pasijával sokszor szurkálódik, gyakran flegma. De aztán elkezd benőni a feje lágya, sokat tanul az édesanyjától és a nagymamájától. A történet összehozza ezt a három generációt egymáshoz, és Zsófi is megkomolyodik, kicsit magába száll, elkezdi magát kívülről látni, és belátja a hibáit.
Varga-Járó Sárához hasonlít?
Tudok én is „zizi” lenni, és azt hiszem, a humorunk is hasonló. Valamint én is őszinte ember vagyok, de nem „ami a szívemen, az a számon” alapon fogalmazok. Igyekszem mindig úgy őszinte lenni, hogy azzal ne bántsak meg senkit, de mégis elmondjam a véleményemet. Abban látok hasonlóságot, hogy nekem is volt egy olyan időszakom a színművészeti előtt, amikor fogalmam sem volt, hogy merre tovább. Akkor éppen az ELTE bölcsészkarra jártam, és kerestem a helyem a világban. Zsófi most pont ebben az életszakaszában van, úgyhogy át tudtam érezni a helyzetét.
Mélypontról indult Kárpáti Rebeka éve, most minden eddiginél erősebben tündököl
Mennyire volt feszített a tempó a forgatáson?
Rövid idő alatt, nagyjából 20 nap alatt forgattuk le a filmet. Intenzív, de nagyon jó hangulatú munka volt, szuper csapat gyűlt össze, és nemcsak a kollégákkal, hanem a stábbal is remek volt együtt dolgozni. Nagyon jó szakmai és baráti kapcsolatok kötődtek.
Hamarosan moziba kerül a film, ti láttátok már?
Igen, volt már egy stábvetítés. Elsőre nehéz volt magamat kívülről nézni, mert nemcsak kritikus vagyok magammal szemben, hanem maximalista is. Összességében meg voltam elégedve, szerintem egy nagyon szerethető, humoros, szívhez szóló film lett. Van bennem egy kis izgalom, hogy hogyan fogadja majd a közönség, de bízom benne, hogy szeretni fogják.
A film már a saját útját járja, de neked van nyolc kiváló szereped a Vígszínházban is. Ráadásul nagyon sokféle műfajban van lehetőséged kibontakozni. Így képzelted el az életed, amikor a Színművészetire jelentkeztél?
Abszolút ez volt a fejemben. Azért választottam ezt a szakmát, hogy ennyiféle embert eljátszhassak. Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy a sors ezt nekem megadta, és hogy viszonylag hamar ennyire szélesre bővült a repertoárom. Nem unatkozom, de jó érzés, hogy ilyen sok, különböző karaktert megszemélyesíthetek.
Milyen érzés volt pályakezdőként az ország egyik legnívósabb színházának színpadán állni?
Fantasztikus érzés volt, nagyon büszke voltam, amikor a Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter megkeresett. Természetesen izgultam, mert előtte még nem voltam kőszínházban, a Vígszínház nagyszínpadán játszottam életemben először, ami elég komoly mérföldkő volt az életemben. Az egyetem fekete falai közül egyszer csak ott álltam rengeteg ember előtt, akik szerencsére annyira befogadók voltak, hogy azt éreztem: magától értetődő, hogy nekem ott a helyem. Ezért valahogy sosem kérdőjeleztem ezt meg, természetes érzés volt ott lenni, ami által az izgalom is eltűnt.
Érdekes módon egyetlen egy darabnál maradt meg bennem az izgalom, ami nyilván egészséges mértékben mindig jelen van, de A kastélynál még most is van egy kis drukk bennem. Ez volt az első előadásom, ebben a darabban álltam először a Vígszínház csodálatos színpadán. De a lelkemhez nagyon közel áll a Liliomfi is, mert Erzsi karaktere szintén nagyon szerethető, és a darabot is nagyon szeretem. Egyébként mindegyik szerepemben megtalálom azt, amiért szeretem csinálni.
Liptai Claudia exkluzív fotókkal bizonyítja be, hogy az egyik legsokszínűbb tehetség
Az mennyit ad hozzá az élményhez, hogy különböző, de extra és gyönyörű jelmezekben játszhatsz mindig?
Nagyon sokat! Abszolút fontos nekem, hogy milyen jelmezekben játszom, ad egy jó adag pluszt a munkához. Egyébként a diplomamunkámat is erről írtam.
Civilben is fontos számodra a divat?
Igen, nagyon szeretem a divatot, és követem is. Fontosnak tartom, mert szerintem ez egy erős benyomás, amit elsőre levonnak egy személy esetén. De nem feltétlenül emiatt érdekel, hanem mert ki is kapcsol. Szeretem a kreativitásomat az öltözködésben kiélni, ez egy olyan napindító tevékenység, amitől a kedvem is jobb lesz. Feldob, ha kitalálok egy jó outfitet. Több külföldi márkát és influenszert követek, de figyelem a kifutók újdonságait is, és ezeket a saját büdzsémre formálom. Rajtam akkor lehet látni, hogy leterheltebb időszakom van, ha melegítőben vagyok, vagy ha nincsenek rajtam ékszerek.
Lovas Rozi: „Igyekszem a lehető legjobbnak lenni minden pillanatban”
Akkor most egyértelmű, hogy jó szériában vagy, nagyon extra ékszereket viselsz. Ezeknek van történetük is?
Igen, mindegyiknek van sztorija. Öt-hat gyűrű mindig van a kezemen, hiányérzet lesz úrrá rajtam, ha ezek nincsenek rajtam.
Téged is sokan követnek a közösségi oldalaidon. Felismernek az utcán?
Szerintem én nem vagyok még ismert személynek nevezhető. Nem követnek olyan sokan a közösségi oldalakon sem, bár nyilván ez viszonyítás kérdése. Egyébként gyakran írnak szép üzeneteket nekem, igyekszem reagálni is rájuk, de ahogy nő a számuk, úgy egyre nehezebb mindegyikre.
Siófokon születtél és éltél sokáig. Könnyen megszoktad a fővárosi pezsgést?
Alapvetően igen. A Színművészeti előtt két évet jártam a bölcsészkarra, most már a hetedik éve élek itt. A bölcsészkaros időkben le volt szűkítve a mozgásterem, a suli, a kollégium és az edzőterem között mozogtam főleg, ez a háromszög a színműs időszakban kezdett kitágulni. Most már otthonosan érzem magam itt, bár még vannak olyan részek, ahol, ha leraknának, akkor bajban lennék, de a telefonom segítségével azt is megoldanám. Szeretem Budapestet, de nekem főleg a vidék, az erdő a megnyugvás. Tudok együtt lüktetni a várossal, de inkább vidéki lelkületű vagyok. Abban a feszített munkatempóban, amiben élek, kell néha, hogy kieresszem a gőzt, hogy az agyam lelazuljon, és ezt nekem inkább a vidék adja meg, mintsem a főváros.
Udvaros Dorottya: „Nem érzem azt, hogy a koromhoz képest ez már sok nekem”
Mivel kapcsolsz ki, amikor le kell eresztened a gőzt?
Egy jó erdei sétával, vagy valamilyen kültéri kikapcsolódással. De feltölt az edzés is, most személyi edzőhöz járok. Nagyon szerettem bokszolni is, sajnos most nincs rá időm, és a tánc, ami kiskoromtól része az életemnek, szintén feltölt. Jártam balettra, szinkronúsztam, mindig volt az életemben a mozgással és a testemmel kapcsolatos aktivitás, ezek számomra a legjobb stresszoldók. Van egy kiskutyám, sokat sétálok vele, de szeretek csak úgy otthon lenni, és filmet nézni a párommal.
Nagyon bizonytalan a világ mostanában, és ez hatványozottan igaz a kulturális szférára. Mennyire tervezel előre?
Van egy jövőbeli képem, ami a szemem előtt lebeg, és amin dolgozom, de ezeket inkább magamban dédelgetem. Az egy éves tervek pedig mindig az adott évadra szólnak, hogy az előttem álló feladatokat, lehetőségeket a legjobban ki tudjam maxolni. Ma már van bennem egy tudatosság, nem csak úgy élek bele a világba. Ha a múltbéli énemmel most találkoznék, akkor nagyon büszke lenne rám, mert amit eddig elértem, az mind az, amit ő szeretett volna.
