Zséda új életet kezd, régi nagy álmát váltja valóra
A két évtizedes jubileumot a legendás album bakelit kiadásával és koncertturnéval teszi még emlékezetesebbé Zséda, az eMerTon- és Artsjus-díjas énekesnő. Aki a fontos évforduló mellett új terveiről is mesélt a GLAMOUR-nak.
Ezeket láttad már?
Zséda számára alapvetés, hogy amit felépített, azt nagy gonddal óvja és ápolja. Ahelyett, hogy gyors és hangos sikerekre törekedne, időt és energiát nem kímélve fókuszál a jelenre és az alkotásra. Erről a hozzáállásról pedig mindig bebizonyosodik, hogy meghálálja a munkát.
Amikor tavaly decemberben beszélgettünk, akkor mondtad, hogy idén lassítasz a tempón, mert szeretnéd jobban megélni a valóban fontos pillanatokat. 20 éves az Ünnep, ami kiváló apropó egy kis visszatekintésre, ünneplésre.
Igazából én ezt nem számoltam, nem volt ennyire konkrétan a fejemben, hogy ez az album már ennyire nagykorú. A menedzserem és a rajongók tettek rám egyfajta „nyomást”, mondván, hogy ez az az albumom, aminek nem lehet elmenni a jubileuma mellett, hiszen az egyik nagyon meghatározó mérföldköve a pályámnak. Ezeket a dalokat évről évre előveszik az emberek, nagyon sok család karácsonyának részévé vált ez az album.
Egy előadó egyszer készít karácsonyi albumot, ezért különösen fontosnak tartom, hogy a mai napig ennyire kedvelik. Én is nagyon szeretem, de ennek ellenére sem jutott volna magamtól eszembe, hogy ezt a jubileumot érdemes lenne megünnepelni. De nagyon jó érzés, hogy az album, és főleg A szürke patás című dal, ott van a legtöbbet hallgatott hazai karácsonyi dalok között. Évek óta visszajelzik, hogy sok családban ezzel a dallal indul az ünnepi hangolódás, hogy ez milyen sokat jelent nekik, karácsonykor már hagyomány, hogy előkerül, sokan elküldik a családi videókat, ahogy a dalt éneklik, mert egyszerűen része lett az életüknek ünnepekkor.
Amikor elkészül egy dal, egy album, akkor azt fel tudod mérni, hogy mennyire lesz sikeres, hogy hova tud kifutni?
Én minden dalt és lemezt úgy csináltam, hogy ez lesz A dal, A lemez, mert mindig a legjobbra törekszem. Természetesen mindegyiket nagyon szeretem, és mindig az utolsóról gondolom, hogy ez most a legjobban sikerült. Aztán ez vagy bejön, vagy nem. De valahogy ennél az albumnál sikerült mindazt beletenni, aki vagyok, egy nagyon szép esszenciája a zenei világaimnak. Benne van a klasszikus énem, a jazzes énem, a popos énem, szóval minden, merthogy a karácsonyi zenei anyag ezt megengedi.
Ez zeneileg és tartalmilag is nagy lehetőség, mert lehet az ember egy picit gyerek, vagy egy picit épp szerelmes, vagy éppen múltba tekintő, mikor azokra gondol, akik már nem lehetnek velünk. A karácsony egy mesevilág – szóval itt sokkal jobban ki lehet bontakozni, mintha szélesebbre nyílna ilyenkor az ajtó. Mindamellett nagyon jó egyben végighallgatni, mert az is egy fontos cél volt, hogy ezek ne „csak” dalok legyenek, hanem egy komplett album.
Jakupcsek Gabriellával a címlapon megjelent a GLAMOUR BOOK őszi száma, főszerepben a hosszú élet titkával
Kellett téged győzködni a nosztalgia kapcsán?
Nem sokat, annak meg különösen örültem, hogy végre valamit nem én találtam ki, hanem magától történt. Azt egy ideje már érzem, hogy amikor valamit nem én akarok ezer százalékban, hanem kívülről érkezik az ötlet, a felkérés, azt valahogy jobban elhiszem. De ez különösen igaz erre az albumra, mert ez mindig utat tört magának. Most is, 20 év távlatából egyszer csak előkerült, de az egészet újrakevertük, és újra is fotóztuk. Újdonság még az is, hogy vynil (a bakelit új kifejezése – a szerk.) készül belőle, ami tényleg egy kicsit nosztalgikus érzés.
A bakelit ma már szinte kuriózum, ráadásul egy tárgy is, amit szépen be lehet csomagolni, és szuper ajándék.
És szer2intem művészet is. A CD borítókat is igyekeztem mindig úgy csinálni, hogy több legyen, mint egy jó fotó, legyen vizuálisan is erős, legyen jó érzés ránézni, de a bakelit az még inkább megkívánja az artisztikus vonalat. Nagyobb, látványosabb, jobban szem előtt van. Szerettem volna, hogy kapcsolódjon a régi borítóhoz kisugárzásában, a csodavárós hangulatában, ugyanakkor az is látszódjon, hogy húsz év eltelt, és érettebb, tapasztaltabb lettem.
Nyáron volt egy elkalandozásod: Vass Virág új könyvével kapcsolatban egy másik szerepkörben mutatkoztál be. Ez egyszeri alkalom volt, vagy lesz folytatás is?
Ez az én szerelemprojektem. Virág az évek során sok interjút készített velem, és mindig egy hullámhosszon voltunk. Követtük egymás pályáját, mellettem volt a magánéleti változásaim során, mindent meg tudtunk beszélni. Ő része annak a női támogató hálómnak, ami emel, és ez elég ritka. Ebben a tekintetben nagyon szerencsés vagyok, mert van mellettem több ilyen nő is, akire számíthatok, akikkel vagyunk egymásnak. Tudtam, hogy Virág a Dolly Sisters történetét, a Szóló című könyvét három éve írja, én is épp dolgoztam egy lemezen, emiatt sokáig nem tudtunk találkozni.
Amikor leadtuk az anyagokat, akkor leültünk és beszélgettünk a könyvbemutatójáról. Szerette volna, ha egy kicsit életre kel a történet, én pedig elkezdtem ötletelni, hogy ki lehetne jó erre a feladatra. Aztán kiderült, hogy ő végig rám gondolt, miközben írta a könyvet, mert a lányok karakterébe valahogy belelátott engem. Bár meglepett a felkérés, jól eső volt a felismerés, hogy tényleg, én ezt meg tudom csinálni, én erre képes vagyok! Talán mintha vártam is volna egy olyan feladatra, amiben színésznőként, énekesként, táncosként is meg tudom magam mutatni.
És még össze is tudom rakni az előadást. Ebből a könyvbemutatón adtunk egy kis ízelítőt is. De mára már bizonyos, nem állunk meg ezen a ponton. Ez a történet a Nagy Gatsby korszakban történt, nekem ezzel a zenei korral indult a pályám, és imádom ezeket a történeteket! Emiatt zeneileg nagyon gyorsan összeraktam az anyagot, de ami meglepő, prózailag is egyértelmű volt, tényleg mintha rám lenne kitalálva a feladat. A könyv egy ikerpár története, amiben az lesz az óriási csavar, hogy miképp oldom meg ezt egyedül. A könyvbemutatón a csodálatos táncos-koreográfus Papp Timivel csináltuk a Dolly Sisters híres tükrös számát, de már van tervem arra, hogyan valósítom meg egyedül.
Az újdonság varázsa, vagy a történet fogott meg téged ebben az egészben?
Mindkettő! Ez egy modern női mítosz, ami hiába száz évvel ezelőtti történet, ma is hat, ma is van mondanivalója. A két nő az akkori kor influenszerei voltak, megelőzve mindenkit ebben a szerepben. Amit ők csináltak az eksztatikus volt, nem csak egy kis cuki produkció, amiért férfiak és nők egyaránt meg voltak őrülve. Ők nagyon nagy hatású szórakoztatóipari művészek voltak. Amilyen ruha és kiegészítő rajtuk volt, másnap a nők olyat akartak vásárolni, tömegek utánozták a frizurájukat, egyértelműen a kor idoljai voltak, igazi sztárok.
Bátrak, modernek, izgalmasak és nem utolsó sorban humorosak. Elképesztően felszabadító volt az egész lényük, rengeteg mindenben törték az utat. A hosszabb távú tervünk az, hogy ez egy előadássá álljon össze, és sok ötletünk van ehhez kapcsolódóan. Nagyon jól érzem magam attól, hogy több szerepkörben is van lehetőségem kibontakozni. Ezt a nulláról kell létrehozni, ami óriási kihívás nekem! Eddig, amit belőlem láttak, az is valahol produceri munka, mert nem csak előadom a dalokat, hanem zeneileg, vizuálisan, és a történetek szempontjából is a semmiből hozok létre dolgokat.
De az, hogy ebből egy színházi történet születik, méghozzá ennyire sokrétű, az nagyon izgalmas és jól kiegészíti a saját eddigi dolgaimat. És hogy ezt sem én akartam, hanem megtalált, vagy talán rám talált, attól azt éreztem, hogy egyszerűen csinálnom kell.
Te nem vagy jelen a kereskedelmi csatornák reality műsoraiban, nincs veled tele a bulvársajtó, nem hangos botrányoktól a neved, mégis évtizedek óta az élvonalban vagy. Mennyi munka és tudatosság van abban, hogy ezt a szintet tartani tudd, és hogy soha ne csábulj el a könnyebb ellenállás felé?
Nagyon sok. Szerintem, aki ezt csinálja, annak van egy pozitív belső késztetése erre. Én mindig nagyon vigyázok arra, ami már létrejött, óvom attól, hogy bármi devalválhassa. Nagyon szeretem ezeket a dalokat, sokáig tudom őket énekelni, kicsit talán újra is értelmezni, ahogy múlnak az évek, és látom, hogy sokat adnak a közönségnek is. Néha új életre kelnek, vagy új megvilágításba kerülnek, ami visz és húz engem. Hátra tudok lépni, nem akarok mindig, mindenhol ott lenni.
Nem a reflektorfény éltet, sokkal inkább az, hogy mindig létre akarok hozni új dolgokat, elmesélni új történeteket.
Amit csinálok, annak fontos a minősége, fontos, hogy odategyem magam, fél gőzzel nem csinálok semmit. Azt látom a pályán, főleg a nőknél, hogy kevesen tudják sokáig csinálni egy bizonyos kor után. Egyrészt a gyerekvállalás ideje is elviszi egy időre a fókuszt, vannak biológiai változások is, és a stressz is állandó az életünkben, szóval muszáj vigyázni, hogy vagyok jelen ebben az egészben. Próbálok kívülről, felülről is ránézni arra, amit csinálok, hogy ne legyek a rabja, de valahogy a sors nem is engedi.
Lehet, hogy ez nem látszik kívülről ezen az egészen, de mindig minden lépésért újra és újra meg kell küzdenem. Sokszor van, hogy nem mozdulnak a dolgok, vagy nem úgy, ahogy szeretném. Nem mindig jön létre az, amit elképzelek. És ilyenkor kell hinni nagyon abban, amit csinálok. Nagyon ritkán találkozik az én megélésem azzal, ami átjön rólam a köztudatba. Van, hogy évekig dolgozom egy zenei anyagon és amikor előállok vele, látszólag nem történik semmi. Mintha a sors egy kicsit fáziskésésben tartana. És persze néha rácsodálkozom dolgokra, mert nagyon nehéz reálisan látni a sikert.
Sydney van den Bosch-sal a címlapon, Beauty és Mami melléklettel jelent meg a GLAMOUR novemberi száma
A siker mértékegységéhez a követőszám is szervesen hozzátartozik, de amikor indult a pályád, még híre-hamva sem volt a közösségi médiának, ami most már nélkülözhetetlen. Mennyire vagy otthonos ebben?
Szerintem az tudja igazán jól csinálni, aki totálisan benne van ebben a világban, ezzel kel, ezzel fekszik. Én kicsit sajnálom erre az időmet, mert szemben a főállású influenszerekkel, nálam nem ez a fő produktum, nekem a tartalmak mellett a zenén kell lennie a fő fókusznak. Ugyanakkor tudom, hogy a követők várják a rendszeres tartalmat. De most már szerencsére van segítségem ebben, és bár nagyrészt saját kútfőből születnek a posztjaim, sok terhet levesz a vállamról. Az Instagramot kifejezetten szeretem, képekkel kommunikálni nem áll távol tőlem, de a TikTok már kevésbé az én eszköztáram. Érdekelnek és követem is a pályatársaimat, de arra figyelek, hogy időben ne vesszek el ebben a platformban teljesen.
A fiad 18 éves. Milyen irányban megy majd tovább?
Sporttagozatos gimnáziumba jár, versenyszerűen úszik. Mindenben támogatjuk őt, ha az élsportot választja, az a saját döntése lesz. Ahhoz ragaszkodtunk, hogy sportoljon, ötévesen vittük le az uszodába, és ott ragadt. Nem lehet ezt erőltetni, ki az, aki hajnalban szívesen ugrik be a jéghideg vízbe, és aztán délután ismét? Csak az, aki elszánt, aki tényleg ezt akarja csinálni. Szeretek szurkolni járni a versenyeire, de most éppen abban az időszakában van, amikor ezeket maga szereti megélni. Ezt is hagyni kell.
Vevő még a közös programokra?
Igen, úgy látom, hogy nagyon szeret velünk lenni. Sokat utazunk együtt, egészségesen jó a kapcsolatunk. Fejben már tudom, hogy készülni kell arra az időszakra, amikor hamarosan le fog válni, de még nem tudom ezt elképzelni.
A baráti társaságod kollégákból vagy civilekből áll?
Nagyon nehéz erről beszélnem, mert a legjobb barátnőm, akivel a legnagyobb támaszai voltunk egymásnak, tavaly halt meg. Sokat utaztunk, fantáziáltunk együtt, elég komoly űrt hagyott maga után az életemben.
Nagyon sok barátom van, akivel összejárunk, de a Cotton Clubosokkal is mindig számíthatunk egymásra. A menedzseremmel, Anikóval is húsz éve tart a kapcsolatunk, pont az Ünnep albumnál kezdtük el a közös munkát. Tényleg, most esik le, lehet, hogy ezt a jubileumi albumot is azért szerette volna, mert ez a kettőnk ünnepe is.
Ha visszatekintünk erre a húsz évre: van rengeteg slágered, albumod, parfümöd, lesz bakelit lemezed. Mi van még a listán?
Mindig vannak tervek, dalok is jönni fognak, és biztos, hogy lemezt is fogok még csinálni, de ami igazán foglalkoztat most, az a színházi előadás vagy egy film megteremtése. Sok ötletem van, ezekből néhány a Dolly Sisters történethez kapcsolódik, úgyhogy most egy időre biztosan összeforr velük az utam, de nyitott vagyok arra is, hogy a sors új kanyarokkal lepjen meg.
Smink: Nógrádi Barbara, Haj: Radván Simon, Művészeti vezető: Schneider Zoltán
