Péterfy Bori munkásságának egyik biztos pontja az A38 Hajó. Kevesen tudják, hogy már akkor a látóterébe került, amikor még roncsként állt a Dunán.
Ezeket láttad már?
Péterfy Bori ezer szállal kötődik Budapesthez és a város kulturális életéhez. A kedvenc helyei azok, ahol a művészet szinte észrevétlenül költözik be a gondolataidba, és azok a többfunkciós helyek, ahol a kapcsolódás egymással nem luxus, hanem a világ legtermészetesebb dolga.
Anya hajója
„Az akkori társulatommal, a Krétakörrel is felvetődött egy lehetséges jövőképként, de végül az a felújítás nem valósult meg, viszont kialakult egyfajta őskötődés a hajóhoz.” Az A38 Hajó nem csupán egy koncerthelyszín számára, hanem szinte családi helyszín. „A fiam tizenöt éves, de amikor kicsi volt, csak úgy hívta: »anya hajója«. Annyit voltunk ott, hogy azt hitte, a miénk” – meséli nevetve.
Ma már a speciális, tematikus koncertjeit viszi ide. Hasonlóan fontos bástya számára a Trafó Kortárs Művészetek Háza. A hely szellemisége, a nemzetközi produkciók beemelése és a zenei kísérletezés miatt az egyik legfontosabb szakmai viszonyítási pontnak tartja. „Elképesztően fontos színtér: olyan nemzetközi produkciókat és zenei csemegéket hoznak el nekünk, amiket máshol egyszerűen nem láthatna a magyar közönség.”
Nyári rituálék és szerethető helyek
Ha nyár, akkor Kobuci Kert. Bori és zenekara, a Love Band, valamint a közönség számára is biztos pont ez a hely: évente kétszer töltik meg az óbudai udvart. „Ennyi év alatt a hely tulajdonosaival, szervezőivel is kialakult már egy olyan jó kapcsolat, ami nagyon fontos, és a közönségünk nagyon szeret ide jönni” – mondja.
Péterfy Bori: „Tudok én is szorongani, elbizonytalanodni, és elveszíteni az önbizalmam”
Bori lelkesen figyeli a Margit körút átalakulását is. Külön kiemelte a Dugattyúst, ami a Budapest Park csapatának új, innovatív közösségi tere. „Ez nem csak egy szórakozóhely. Kiállítások, beszélgetések, színház és bulik váltják egymást. Fantasztikus, hogy az üresen álló üzlethelyiségekbe élet költözik, és pezsgő kulturális tengely jön létre a körúton.”
Ha friss élményre vágyik az ember, akkor bátran ajánlja a Vörös Neont is, ami a régi budapesti varieték és mulatók világát hozza vissza modern csavarral. A hely mögött a Kultúrbrigád csapata áll, akikkel Borinak közös múltja van még az Átriumból.
„Ez a közösségi létezés egyik leglegizgalmasabb formája: a közönség asztaloknál ül, fogyaszt, közben pedig megy a produkció. A paletta pedig elképesztően bátor: a politikai kabaréktól kezdve a drag show-kig minden van náluk. Ez egy olyan hiánypótló és szabad szellemi tér most a városban, amit mindenkinek látnia kellene.”
A kultúra megtartó ereje
Péterfy Bori számára a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház a „második otthon”, de hasonlóan éreznek a színházi világ peremére szorult függetlenek is. „Egészen csodálatos, ahogy azt a házat szeretettel, figyelemmel és elképesztő erőfeszítéssel tartják életben. Ott tényleg pezsgő művészélet van: független színházi alkotók és táncosok találnak otthonra. Aki még nem volt ott, menjen, és nézzen előadásokat, mert a legújabb generációktól a nagy öregekig csak izgalmas és bátor dolgok kerülnek oda” – ajánlja.
Aki pedig nyugalomra és jó olvasnivalóra vágyik, annak az egyik kedvenc helyét, a Pozsonyi úton található Láng Tékát ajánlja, amit csak úgy jellemez, hogy apró mérete ellenére a budapesti kultúra egyik legutolsó bástyája. Ennek a helynek és tulajdonosának, Rédei Évának nagyon nagy szerepe van a Pozsonyi Piknik életrehívásában is. „Éva egy csoda, egy igazi legenda. Aki szereti a könyveket és a városi közösségeket, annak ez a hely kötelező pont.”
Több mint koncerthelyszín
A független kulturális terek jelentősége jóval túlmutat az előadásokon, koncerteken vagy kiállításokon. Társadalmi felelősségünk, hogy ne csak megőrizzük, de fejlesszük, támogassuk és segítsük is őket. Különösen fájó pont volt a Közvágóhíd elvesztése. „Sírtam, amikor lerombolták. Tíz évig volt ott a próbatermünk, és mindig láttam magam előtt, hogy milyen pezsgő, védett művészeti negyed lehetne műtermekkel, stúdiókkal, helyszínekkel, színházakkal, szórakozóhelyekkel, csodálatos műemléki környezetben.”
50 feletti nők, akik beragyogták a GLAMOUR Women of the Year vörös szőnyegét
Hasonlóan emlékszik a Futó utcai West Balkánra is. „Volt ott színház, koncertek, műtermek, képzőművészek. Próba közben tudtál festőkkel, szobrászokkal barátkozni. Jóval több volt, mint egy romkocsma – emlékszik vissza. – Egy koncerthelyszín jóval több, mint egy épület.
Nem feltétlenül csak magához a helyhez ragaszkodunk, hanem ahhoz a közösséghez, ami ott létezik. Ezek a terek menedékek a gondolkodó és társadalmilag érzékeny értelmiségnek, akiknek a kezében a magyar társadalom jövője lehetne. Ha ezek a közösségteremtő erők veszélybe kerülnek, senkinek nem lesz jobb. Ha egy fiatal látja, hogy egy helyen nem csak inni lehet, hanem ott egy kiállítás vagy egy performansz is, az beszippantja őt. Ezekért a helyekért küzdeni kell, mert megtartják a város lelkét.”
