Schóbert Lara és Rubint Réka: „Bármi is történt velünk, mindig talpra álltunk”
Különleges, bensőséges kapcsolat fűzi össze őket, olyan szoros kötelék, amit az elmúlt években a közösen megélt mélységek és magasságok is formáltak. Schóbert Lara és Rubint Réka mostanra nemcsak anya-lányaként, hanem igazi szövetségesként, barátnőként tekint egymásra, annak ellenére, hogy nem volt mindig ennyire felhőtlen a viszonyuk.
Ezeket láttad már?
Volt idő, amikor több volt közöttük a feszültség, mint az ölelés, ennek ellenére egyikük sem bánja, hogy át kellett élniük ezeket a nehéz pillanatokat. Schóbert Lara és Rubint Réka kapcsolata az évek alatt mélyült el igazán, és ma már olyan erőt és szeretetet hordoz, ami inspiráló lehet mindannyiunk számára. Anyák napi exkluzív interjúnkban őszintén beszélnek arról, hogyan váltak egymás támaszává, miért fontos számukra ez a szövetség, és mi minden rejlik a kapcsolatukban.
Sugárzik rólatok a harmónia, korábban is jellemző volt a kapcsolatotokra?
Réka: Amikor Lara még kicsi volt, szinte egy testnek, egy léleknek éreztem magunkat. Igazi kis hercegnőként neveltük, mindig minden körülötte forgott egészen addig, míg meg nem érkeztek a testvérei. Egy ilyen helyzetben a szülőknek különösen figyelniük kell az elsőszülöttre, hogy továbbra is érezze, ugyanolyan fontos, mint előtte. Lara mindig is kiemelt figyelmet kapott, a fiúk esetében talán egy kicsit szigorúbb és következetesebb voltam.
A komolyabb nehézségeink a tinédzserévei elején kezdődtek. Minden szülő megtapasztalja, hogy egyszerűen nem ismer rá a gyerekére. Én is átéltem ezt, hat év kellett, mire minden visszaállt a normál kerékvágásba. Rendkívül megterhelő volt ez az időszak, szinte beleőszültem. A legnehezebb pillanatokban sem tudtam mást tenni, csak várni, és abban bízni, hogy előbb-utóbb újra egymásra találunk.
Az idő segített, és persze, mint sok más szülő, én is szakemberhez fordultam emiatt. Nem tudjuk megoldani helytettük a tinédzserkorral járó problémákat, lelki nehézségeket, csak annyit tehetünk, hogy ott vagyunk mellettük, támogatjuk őket, és megpróbáljuk szeretettel, sok türelemmel átvészelni ezt az időszakot.
Ónodi Eszterrel a címlapon, Tedd és Mami melléklettel már elérhető a GLAMOUR legújabb száma
Lara: Ahogy anya is mondta, gyerekként rendkívül szoros volt a viszonyunk, de amikor tinédzser lettem, elkezdtem lázadni. Mindig is szerettem a saját fejem után menni, a saját tapasztalataim alapján csinálni a dolgokat. Anyáék persze próbáltak terelni, tanácsokat adni, de akkoriban ezt kevésbé tudtam elfogadni. Inkább a saját hibáimból tanulok. Emiatt sok vitánk is volt, főleg kamaszkoromban.
Tizennyolc éves korom után ez teljesen megváltozott, azóta nagyon mély, baráti kapcsolat van köztünk. Már nemcsak anyaként tekintek rá, hanem mint egy bizalmas barátnőre. Olyan dolgokat mond el nekem, amiket másnak biztosan nem, és ez fordítva is igaz. Sokszor ő a cinkosom, a szövetségesem.
Mi az a legfontosabb dolog, amit egymástól tanultatok?
Réka: Az egyik legfontosabb tükröm, ő tükrözi vissza mindazt, ami bennem van, még akkor is, ha néha kényelmetlen. Például, amikor rászólok, hogy tegyen rendet a gardróbjában, ő mindig visszakérdez: „Oké, anya, de nézz be a saját szekrényedbe!” Ez is mutatja, hogy mindketten hajlamosak vagyunk halogatni a dolgokat, és ő egyre inkább reflektál erre.
Az ő nyíltsága és őszintesége segít nekem abban, hogy észrevegyem a saját gyengeségeimet. Emellett sokat tanulok tőle a nőiesség kifejezésében is. Lara egy igazi sugárzó személyiség, aki minden helyzetben képes megélni és kifejezni azt, amit egy nőnek hordoznia kellene.
Én úgy nőttem fel, hogy az édesanyám nem igazán tudta megélni a nőiességét, nem festhette a haját, nem sminkelhette magát, és sok minden másban sem volt szabadsága. Amikor Norbi és én elkezdtük építeni a közös életünket, a férjem segített nekem abban, hogy kibontakoztassam a saját női mivoltomat. Az ő támogatása nélkül valószínűleg nem tudtam volna megélni azt a női identitást, amit ma is fontosnak tartok.
Lara: Anyának köszönhetek mindent, az értékrendemet, az élethez való hozzáállásomat, a legfontosabb alapokat mutatta meg, hogyan álljak az emberekhez és az élethez. Mostanra pedig kölcsönösen tanulunk egymástól, azóta is utat mutat nekem, igyekszem én is mindenben támogatni. Mindig kikéri a véleményemet például sminkelés, szépségápolás terén, büszke vagyok rá, hogy ad a véleményemre.
Korábban beszéltünk arról, hogy váratlanul ébredt fel benned a vágy, hogy edzőként is kipróbáld magad.
Lara: Az edzői hivatás nem csupán egy munka, hanem sokkal mélyebb, amit tényleg szívvel-lélekkel csinálok. A sport számomra valami olyan, ami nélkül nem tudom elképzelni a napjaimat – olyan, mint másnak a reggeli kávé. Amikor edzek, úgy érzem, hogy más ember vagyok, szeretném ezt a tapasztalást átadni másoknak is. Viszont fontos számomra, hogy ne csak erre koncentráljak, ne csak ez az irány legyen az életemben, sok más dolog érdekel, szeretném minél több oldalamat megmutatni, minél több mindenben kipróbálni magamat.
Sydney van den Bosch exkluzív interjúban mesélt várandósságáról, szavait nehéz könnyek nélkül kibírni
Réka, neked milyen érzés, hogy Lara mostanra a sportot választotta az egyik hivatásának?
Tizenhat-tizenhét évesen el sem tudta volna képzelni, hogy egyszer követi az utunkat. Rengeteg tanulsága van mindkettőnk számára ennek az időszaknak. Mindig is fontosnak tartottam, hogy nem szabad a saját vágyainkat rákényszeríteni a gyerekekre. Ha ő nem azt akarja csinálni, amit én, azt teljes mértékben tiszteletben kell tartani.
A mi életünkben mindig is jelen volt a sport iránti szenvedély és lelkesedés, viszont elfogadtuk, hogy Lara sokáig nem tudott ebbe belehelyezkedni. Mostanra viszont ösztönzően hat rá, hogy az általunk képviselt szemléletet átadja másoknak. Bár most edzőként dolgozik, biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz – mint ahogy most sem – az egyetlen irány az életében. Lehet, hogy néhány év múlva egy lovardában fog dolgozni, akár világszerte edzéseket fog tartani, vagy énekesnőként ér el sikereket. Olyan sokrétű személyiség, hogy bármi megtörténhet.
Meg kell adni a gyerekeinknek a lehetőséget, hogy felfedezzék a saját útjukat. Ha végre megtalálják azt az irányt, amelyben igazán kiteljesedhetnek, akkor abban kell teljes szívvel és elhivatottsággal dolgozniuk. Teljesen mindegy, milyen területen képzelik el az életüket, én mindenben maximálisan támogatni fogom őket.
Ismert emberként állandó figyelem szegeződik rátok. Néha nem érzitek mindezt tehernek?
Lara: Volt olyan időszak, amikor valóban teherként éltem meg, ma viszont inkább előnyként tekintek rá. Hálás vagyok a lehetőségekért, amiket eddig kaptam, ez csak arra ösztönöz, hogy még nagyobb alázattal álljak az élethez. Sokan mondják, könnyű nekem, mert nem egy irodában dolgozom napi nyolc órában.
Minden elismerésem azoknak, akik ezt az utat választották, viszont biztos vagyok benne, meglepődnének, ha kicsit belelátnának a mindennapjaimmal járó feladatokba. Mostanra megtanultam nem foglalkozni a negatív kommentekkel, ha valaki ettől jobban érzi magát tőlük, ám tegye, én viszont nem szeretném, ha ezek hatással lennének az életemre.
Réka: Valóban hatalmas előnyökkel jár az ismertség, de természetesen megvannak a maga árnyoldalai is. A közösségi médiának köszönhetően eljuttathatom az üzenetemet és az életigenlő filozófiámat egy széles közönséghez, sokszor úgy érzem, hogy segíthetek az embereknek. Számtalanszor volt már olyan az életemben, amikor sikerült megmenteni valaki életét, ez pedig az egyik legnagyobb ajándék számomra. Ugyanakkor a közösségi médiában nemcsak a pozitív visszajelzések jönnek, hanem a negatívak is.
Az emberek könnyen belekötnek a külsőmbe, a munkámba, az életembe, bevallom, néha nehéz az ezzel járó érzéseket nem figyelembe venni. Mindig kettős érzéseim vannak ezekkel a felületekkel: ha jól használom, az üzenetem segíthet másoknak, de ugyanakkor teret ad azoknak is, akik irigykednek vagy negatívan állnak hozzám. Nem könnyű nem foglalkozni azzal, hogy mások úgy fogalmazzanak meg egy-egy kritikát, hogy nem látják a mögöttes fáradságot és küzdelmet.
Ha valaki megtapasztalná azt az utat, amit én bejártam, más szemmel nézné a dolgokat. Rengeteg nehézségen mentünk keresztül a családommal, bármi is történt velünk, mindig talpra álltunk. Nem engedem, hogy mások véleménye határozza meg, hogyan éljek. Az életünket mi építjük, és bárki bármit mond, én elégedett vagyok azzal, hogy a saját utamat járom, hűségesen és becsülettel. Ha pedig valaki irigykedni akar, hát tegye, de akkor is megmaradok annak, aki vagyok.
Lara, mitől félted anyukádat a legjobban?
Az utóbbi években – a nagymamám elvesztése, apukám sztrókja, szívműtétje – még jobban felértékelődött az életemben, mennyire fontos a szeretteim egészsége. Néha féltem anyát, hogy túlvállalja magát. Ő tényleg egy igazi terminátor, aki gyakran elfelejti, hogy pihennie is kellene. Ilyenkor figyelmeztetjük, de legtöbbször csak mosolyog rajta, és folytatja tovább.
Réka, hogyan támogatod Larát a nehezebb időszakokban?
Az anyai szerepben van egyfajta felelősség, hogy példát mutassunk a gyerekeknek, hogyan kell kezelni az élet nehézségeit, és hogyan lehet a támogatásunkkal segíteni őket. Amikor egy felnőttnek nehéz időszakokkal kell szembenéznie, nem szabad a gyerekére hárítani a problémákat. Egy gyerek nem képes kezelni egy felnőtt kapcsolat válságait, vagy a szülő érzelmi megterhelését, kríziseit.
A szülőknek ezeket a nehézségeket a megfelelő helyen kell feldolgozniuk – egy pszichológussal, coachcsal, vagy más szakemberrel, nem pedig a gyerekek terhére. Ha a szülők helyesen járnak el, akkor a gyerekek nem kerülnek túlzott terhelés alá, megmaradhat a gyerek-szülő kapcsolat tisztasága.
A saját életemben is igyekeztem a gyerekeimet megóvni a felnőttek problémáitól, de ugyanakkor nagy szerepem volt abban is, hogyan támogatom őket. Édesanyám halálát óriási veszteségként éltem meg, amikor elhunyt, abban a pillanatban mégis úgy éreztem, hogy a lányomnak is szüksége van rám, segítenem kell neki feldolgozni a gyászt. Nagyon megviselte lelkileg ez az időszak, próbáltam őt támogatni és segíteni neki abban, hogy megértse, az élet nem mindig könnyű, és hogy mennyire fontos a családi kötelék.
Milyen érzés, hogy kislányod mostanra nővé cseperedett?
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincs bennem némi féltés, annak ellenére, hogy biztosan tudom, megvan a magához való esze, nem félek attól, hogy nem állja meg a helyét a világban. Szeretném, ha mindig olyan kapcsolatban lenne, ami támogató és szeretetteljes. Az apja jó példát mutatott számára, huszonnégy éve a tenyerén hordoz. Lara ezt a mintát keresi, és ezért fontos számomra, hogy jól válasszon.
Most úgy érzem, hogy a helyén van, mert Dani, a mostani párja tényleg szereti és figyel rá. Azt gondolom, hogy egy nő akkor tud igazán boldog lenni, ha emelik, nem pedig tapossák. Egy édesapa nem tapossa a gyerekét, hanem emeli, és egy édesanyának is ezt kellene tennie. Ha a gyerek ezt a szeretetnyelvet kapja, akkor ő is így tudja értékelni a másik embert.
Hogyan éled meg Lara, hogy sokszor anyukádhoz hasonlítanak?
Tinédzserként zavart, ma már inkább büszkeséggel tölt el. Ha én is így fogok kinézni, mint ő negyvenhat évesen, akkor nagyon boldog leszek. Jó érzés, amikor azt mondják, kiköpött anya vagyok.
Mit jelent számotokra az anyák napja?
Réka: Úgy gondolom, hogy az igazán meghatározó pillanatok azok, amik nem csupán egyetlen napra korlátozódnak. Az igazi szeretet, elismerés és figyelem akkor nyilvánul meg, amikor ezek folyamatosan jelen vannak, folyamatosan érezzük. Egy-egy apró gesztus többet ér minden szónál, szerencsés vagyok, hogy a gyerekeim mindig figyelnek erre.
Lara: Az anyák napja mindig eszembe juttatja az óvodás emlékeket, a műsorokra való készülődéseket, izgalmakat. Emlékszem, mindig elsírtam magam, amikor megláttam anyát a sorok között. A mai napig megünnepeljük, virágot viszek neki, különleges alkalom az életünkben.
Réka, mit kívánsz a gyerekeidnek az elkövetkező évekre?
Az egészség a legfontosabb érték, ha ez nincs, akkor minden más elveszíti az értelmét. Fontos, hogy ne a párkapcsolatok vagy az elvárások rabjai legyenek. Azt kívánom nekik, hogy váltsák valóra az álmaikat, mert a boldogság alapja, hogy az ember azt csinálja, amire mindig is vágyott, és azzal, akit igazán szeret.
Fotó: Annoni Zita Stylist: Csillag Szilvia Smink: Heizer Anita Haj: Pazar Misi
