Demeter Richárd: „A szabályokat nem feltétlenül betartani, hanem sokkal inkább tisztelni kell”

Telt házas divatbemutatós szereplések a BCEFW-n, nívós szakmai elismerések és a hazai divatszcéna egyik legszínesebb ruhakölteményei – Demeter Richárd mindössze huszonkilenc éves, azonban márkája idén már a tizenegyedik születésnapját ünnepli.

Pest belvárosának talán egyik leghosszabb és legváltozatosabb útszakasza a Paulay Ede utca – az Oktogontól Deák Ferenc térig húzódó, szűk pesti utcácskában minden házszám alatt akad egy kortárs képzőművészeti galéria, bűbájos kávézó, vagy épp egy karakteres kis üzlet, amelyet meg lehet csodálni. Ám létezik egy divattervező, aki másképp kötődik a helyhez, mint bárki más: Demeter Richárd nem hangulatos turisztikai lokációként, hanem egy évtizeden átívelő karrierútjának színtereként tekint a Paulay Ede utcára.

Gyerekkori álom

A nyolcas házszámhoz érkezve a tervező stúdióját varázslatos estélyi hirdette a kirakatban, a bemutatóterembe lépve pedig vibráló alkalmi ruhák paradicsomában találtam magam. Az üzlettér falait a szivárvány összes árnyalatában pompázó estélyik keretezték, a jobb sarokban Lissák Laura grandiózus, korallszínű masniruhája pihent, míg a felettünk lebegő galériatérben dolgos, értő kezek varrták az aktuális kollekció darabjait.

Richárd már gyerekkorában arról álmodott, hogy divattervező lesz – édesanyja ruhaüzletében tizenkét éves korától leste el a szakma összes csínját-bínját. „Mindig a ruhák között éreztem jól magam” – meséli a tervező. Stílustanácsadás, szabásvonalak, fazon- és színkombinációk – nincs is ennél kiválóbb szabadidős elfoglaltság egy nehéz iskolai nap után. Gyerekként zongorázni tanult, hol a költészetre, hol a festészetre csillant fel a szeme, divatrajongása azonban hosszú éveken át csillapíthatatlan vágyként tombolt benne.

Barbie-ruháktól indult, robbanásszerűen tört be a magyar divatvilágba Sovány Daniella

Kelet-Magyarország egyik százfős kisvárosából Budapestre költöztek, ahol tizenöt évesen megkezdte gimnáziumi éveit. Egyetlen nemes cél lebegett szeme előtt: megtalálni helyét és művészeti hitvallását a divat világában. „Akkoriban pezsegtem a nagyvárosi lehetőségekben: úgy éreztem, hirtelen kitárult a világ, bárhova nézek, elérhetőek a multibrand üzletek, jelen vannak a nemzetközi márkák. Mégis, hiányzott a biztos kiindulópont – kapcsolatok, tapasztalat, iránymutatás –, ami segített volna eligazodni és elindulni ebben a sokszínű, de ismeretlen közegben.”

A divat világában otthonra lelt

A Mono dizájnüzletben vállalt részmunkaidős eladói állást diákmunka gyanánt, de amikor csak lehetősége adódott, meglátogatta a helyi varrodát. Mivel nem szerepelt az opciók között a külföldi divattervezői képzés, és az oktatási intézmények lehetőségei is meglehetősen csekélyek voltak, Richárd leleményes módon igyekezett megtalálni jövendőbeli mesterét. Eleinte egy mezei nadrágfelhajtási kéréssel érkezett Zsuzsához, későbbi oktatójához, aki miután teljesítette kérését, a mindössze tizenhat éves Richárd propozálta nagyívű tervét.

„Elmondtam neki, mennyire érdekel a divat, hogy tanulni, fejlődni szeretnék, csak épp nem adottak hozzá a lehetőségeim. Azt is hozzátettem, hogy hallottam róla – mint kivételes tudású tanárról –, és szerettem volna valahogyan kapcsolatba kerülni vele, bepillantani a munkájába. Először meglehetősen értetlenül nézett rám: egy tizenhat éves fiú állt előtte a műhely küszöbén, láthatóan elkötelezetten, de kívülállóként. Talán a helyzet abszurditása vagy éppen az elszántságom miatt adta be a derekát, mindenesetre végül rábökött az ipari vasalóra, és annyit mondott: »na, próbáld meg!«. A gépet akkor láttam először, fogalmam sem volt, hogyan működik.”

A zöldfülű növendék kitartóan, minden szabadidejét és délutánját a szakmai fejlődésre áldozta, és egyre világosabbá vált számára, hogy a divat közegében érzi otthon magát.

Tisztelni kell a szabályokat

A műhelyben, a mester mellett töltött időszak egészen más tervezői habitust eredményezett, mintha egyetemen szívta volna magába a tudást, de talán épp ez az alázatos, sokkal inkább a szabászati kiválóságot, mintsem a dekonstruktivista megközelítést követő attitűd különbözteti meg a többi kortárs dizájnertől.