Hogyan tesz úgy a Shein, mintha fenntartható volna? És elhihetjük-e?

Mi van akkor, ha az superfast fashion vállalatok az állatokhoz hasonlóan eltanulják a mimikrit, becsapják áldozataikat, csak éppen nekik közben mindenen és mindenkin átgázolva a profitszerzés az elsődleges céljuk? Az utánzás egy adaptív stratégia, egy túlélési mechanizmus, ami előnyt biztosít egy adott fajnak, de míg az állatok elsősorban a saját és utódaik életükért felelősek a természetben, addig az superfast fashion vállalatok, tevékenységüket szépen becsomagolva, másokét veszélyeztetik.

Greenwashing – napjaink mimikrije

A fenntarthatóság az elmúlt évtizedben az egyik legfelkapottabb fogalom lett, és többféle jelentésréteg tapadt hozzá. A fogyasztók egyre inkább keresik a környezetbarát termékeket, a cégek pedig felismerve ezt az igényt, igyekeznek minél felelősségteljesebbnek tűnni – akkor is, ha ezt valós tettek nem követik, ha a „zöld(ebb) működés” nem érhető tetten működésükben. Ez a jelenség a greenwashing, a zöldre festés. Vagyis, amikor egy vállalat kommunikációjában fenntarthatóságot sugall, de ez mindössze a vásárlók bizalmának elnyerése, végsősoron a profitszerzés miatt történik, nem valódi elköteleződést tükröz.

A fast fashion és az superfast fashion világa eleve paradox helyzetben van: hogy is lehetne fenntartható egy brand, ami hetente több ezer új terméket értékesít potom árakon? A válasz: sehogy. Az iparág alapmodellje, ami többek között a túltermelésre, a rövid életciklusú cikkekre, a műszálas anyagokra épül, eleve szembemegy a fenntarthatóság logikájával. Mégis, az olyan giga szereplők, mint például a Shein, éppen ezzel akarnak dominálni: igyekeznek zöldre festeni tevékenységüket, de ezért most – végre – nagy árat fizettek. (Még ha egyelőre nem is elég nagyot.)

Bírságok kereszttüzében

2025 nyarán az olasz versenyhatóság (AGCM) 1 millió eurós bírsággal sújtotta Sheint, miután megállapította, hogy „a vállalat a weboldalán (…) valamint más promóciós és/vagy információs online felületein környezetvédelmi állításokat tett közzé a #SHEINTHEKNOW, evoluSHEIN és Social Responsibility szekciókban, amelyek egyes esetekben homályosak, általánosak és/vagy túlzóak voltak, más esetekben pedig félrevezetőek vagy hiányosak.” A vállalat olyan üzeneteket terjesztett, amelyek szerint termékei újrahasznosíthatók, körforgásos szemléletűek vagy kifejezetten fenntarthatóbb anyagokból készültek.

Elmagyarázzuk, miért nem csak neked, hanem a Földnek is jó a Second Hand September

A vizsgálat azonban rávilágított, hogy a valóságban a felhasznált anyagok és az általuk alkalmazott újrahasznosítási rendszerek ezt nem támasztják alá. Az olasz bírságot alig egy hónappal előzte meg egy még súlyosabb ügy: Franciaország versenyhatósága 40 millió eurós büntetést szabott ki a vállalatra. Ekkor nemcsak a fenntarthatósággal kapcsolatos állításokat kifogásolták, hanem az akciós árak kommunikációját is: a vizsgált esetek több mint felében az „árengedmény” nem jelentett valós árcsökkenést, sőt, volt, amikor az akciós ár magasabb volt az eredetinél.

2025 szeptemberében pedig újabb büntetést kapott a Shein: 150 millió eurós bírsággal sújtotta a vállalatot a francia adatvédelmi hatóság a cookie-k nem megfelelő használata miatt. A döntéssel kapcsolatban a Shein közölte, hogy fellebbezni fog. Ezzel együtt a Google-t is megbüntették 325 millió euróra, hasonló okok miatt.

Az EU szabályozási hulláma

A Shein elleni bírságok nem elszigetelt ügyek, hanem egy szélesebb trendbe illeszkednek: az EU az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a fogyasztóvédelem és a fenntarthatósági állítások hitelességének ellenőrzésére – bár egyes szabályozások életbelépése olykor akadályokba ütközik. 2024-ben az Európai Parlament megszavazta a Green Claims Directive-ot, amely előírja, hogy minden környezetvédelmi állítást független szakértőknek kell igazolniuk, mielőtt azt elkezdik kommunikálni a vállalatok.

Noha ennek foganatosítása késik, az EU-ban a továbbra is egyre szigorúbb szabályokhoz kell igazodni. A tagállamokban már működik az Unfair Commercial Practices Directive, ami régóta tiltja a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat, Írországban a Consumer Protection Act 2007 pedig kifejezetten bünteti a hamis állítások terjesztését. Életbe lépett továbbá egy új ökodesign rendelet is nemrég – ez egy úgynevezett digitális termékútlevéllel követi a termékek környezeti lábnyomát. 2026-tól jön a Green Transition Directive, ami kimondja: „klímasemleges” vagy „környezetbarát” kijelentéseket csak akkor lehet tenni, ha azokat hiteles adatok támasztják alá.

Mindezek nem csupán a Sheint érintik, hanem a teljes divatipart, a fast fashiontől a luxusmárkákig. Vajon hányan tudják majd hitelesen alátámasztani az állításaikat, és kik azok, akiknek az álcája újra és újra lelepleződik?

Fogyasztói dilemmák

Noha a superfast fashion szereplők miattunk, vásárlók miatt alkalmazzák a álságos mimikrijüket, hajlamosak megfeledkezni rólunk – nem igazán érdekli őket, hogy mire vágyunk igazán, amikor bizalmat szavazunk nekik. Értéket, minőséget, őszinteséget szeretnénk. De legalábbis nem azt, hogy a pénzünket kicsalva eláruljanak minket, miközben embert és élő környezetet kihasználva gyártják és terjesztik hiperolcsó áruikat. A Shein sikere abból fakad, hogy tömegek keresik a filléres azonnal-darabokat, és ilyenkor a klímatudatosság általában háttérbe szorul a rövid távú élvezettel szemben.

„A slow márkák biztosan nem tudnak a Shein-nel versenyezni, de ez nem is lehet a céljuk” - beszélgetés Mengyán Eszter divatszakértővel

A Shein esete fontos tanulságot hordoz: a tudatosság nemcsak arról szól, hogy vásárlunk-e új ruhát vagy sem, hanem arról is, hogy felismerjük a kommunikáció mögötti félrevezetést, manipulációt, és értékeljük-e magunkat annyira, hogy megnézzük, mit vásárolunk. Ha elhisszük a fenntarthatósággal kapcsolatos ígéreteket anélkül, hogy utánanéznénk a tényeknek, magunk is részei leszünk káros tevékenységüknek. Annak a vállalatnak a tevékenységének, ami etikai dilemmákkal is szembenéz, hiszen például túldolgoztatja munkavállalóit.

Természetes szelekció

A természetben a megtévesztés sikeressége gyakran élet-halál kérdése, és ahogy az állatoknál, úgy – remélhetőleg – a divatiparban is működik a szelekció: azok a cégek maradnak fenn hosszú távon, amelyek képesek valódi alkalmazkodásra, nem csak színlelt változtatásokra. A fogyasztók egyre kevésbé dőlnek be az illúziónak és a szabályozások is egyre szigorúbbak. A kérdés már csak az, hogy mi, vásárlók meddig vagyunk hajlandóak benyelni a superfast fashion álcáit, és mikor jön el az a pillanat, amikor a fenntarthatóság nem egy trendi gumifogalom lesz, hanem valódi elköteleződést tükröző, kölcsönös hasznot hozó, életet adó gyakorlat?