előfizetésem
Hírlevél
Már a méhlepényünkben is mikroműanyag van – hogyan védekezhetünk az élővilág csendes gyilkosai ellen?
Egyes előrejelzések szerint 2025-re tizenegy milliárd tonna műanyag halmozódik fel a környezetben, és ezzel párhuzamosan a mikroműanyagok mértéke is egyre inkább növekszik. De mi a baj ezzel, és léteznek-e megoldások erre a komplex problémára?
A mikroműanyagok apró, 5 mm-nél kisebb műanyagrészecskék, amelyek, ha az élővilágba (a talajba, a vízbe, a levegőbe, növényekbe stb.) jutnak, a tápláléklánc részei lesznek, így az emberi szervezetbe is bekerülnek. A mikroműanyagoknál kisebb (szabad szemmel nem látható) nanoműanyagok további kockázatokat jelenthetnek, hiszen méretük miatt még nagyobb számban fordulhatnak elő, mint a mikroműanyagok.
A mikroműanyagok hatása
Ugyan a mikroplasztikok környezeti és egészségügyi hatásai még nem teljesen ismertek, egy 2024-es kutatás rámutatott, hogy növelhetik a szívroham, a stroke kockázatát, és akár halált is okozhatnak, emellett kapcsolatba hozhatók gyulladásos és egyéb civilizációs betegségekkel (daganatok, autoimmun- vagy épp szív-és érrendszeri megbetegedések stb.)
Egyes kutatók aggodalmukat fejezték ki továbbá amiatt, hogy ezek a részecskék akár neurológiai betegségeket is előidézhetnek, például hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához. Egy amerikai tanulmány arra is rávilágított, hogy a koraszülöttként világra jött babák placentájában magasabb koncentrációban voltak jelen mikro- és nanoműanyagok, mint azoknál, akik 9 hónapot töltöttek az anyaméhben. Sőt, a levegőbe került plasztik részecskék az éghajlatot is befolyásolhatják, és még sorolhatnánk kedvezőtlen hatásaikat.
Ha menni kell, hát menni kell: Várostörténeti körkép a nyilvános WC bűvöletében
Törvényi keretek
A műanyagszennyezés a teljes ökoszisztémára negatív hatással van, vagyis a probléma súlyos, ezért gyors és hatékony megoldásra van szükség.
2022 márciusában az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésén 175 ország állapodott meg abban, hogy véget vetnek a műanyagszennyezésnek, 2023-ban pedig az EU is számos kezdeményezést indított a csomagolási hulladék és a mikroműanyag-szennyezés kezelésére. Ezek a törekvések a korábbi intézkedéseket egészítették ki, például az egyszer használatos műanyagok betiltását 2019-ben.
A műanyagszennyezés elleni küzdelem jegyében az Európai Bizottság 2018 januárjában új műanyagstratégiát javasolt azzal a céllal, hogy 2030-ra minden műanyag csomagolóanyag újrafelhasználható vagy újrahasznosítható legyen, valamint csökkenjen az egyszer használatos plasztik tárgyak használata, valamint a mikroműanyagok hatása. De miben segíthet a tudomány, hogyan avatkozhatnak közbe a vállalatok, mit tehetünk mi?
Példát mutat a fiatal generáció, ebben mindenképp követnünk kellene őket
Áttörés Japánból
A Tokiói Mezőgazdasági és Technológiai Egyetem kutatói olyan biológiailag lebomló műanyagot fejlesztettek ki, amely sós vízzel érintkezve gyorsan és természetes módon bomlik le. Ez a speciális bioműanyag – amely poliaszparaginsavat tartalmaz – képes ellenállni a hőnek és a nyomásnak, tehát akár hagyományos csomagolóanyagként is használható. Ha azonban az óceánba kerül, nem szennyezi azt évtizedeken át, mint ahogy a hagyományos műanyagok.
A kutatók arra törekedtek, hogy olyan anyagot hozzanak létre, amely nem csak biológiailag lebomló, de valós környezetben, kint a természetes vizekben is biztonságosan és maradéktalanul veszi fel új formáját. Erre azért van szükség, mert a legtöbb bioplasztik csak megfelelő komposztálási körülmények között bomlik le – vagyis ipari komposztálókban, nem pedig a természetben.
A tudósok elmondása alapján az új anyag lebomlás után nem hagy toxikus nyomot maga után. A kutatás egyik vezetője szerint ez az áttörés a jövő csomagolóiparának és az egyszer használatos műanyag eszközöknek is új irányt mutathat, főleg a tengeri szállítmányozásban és a halászatban, ahol a műanyaghulladék egy jelentős része keletkezik. A japán kutatók felfedezése mellett világszerte többféle módon próbálják csökkenteni a mikroműanyagok mértékét.
Mikroszűrők mosógépekhez
Egyes becslések szerint az óceánok mikroműanyag-szennyezésének egy része nem is közvetlen a műanyaghulladékból, hanem például szintetikus ruhákból származik (ezek másodlagos mikroműanyagok). Minden egyes mosás során apró műanyagszálak szakadnak le a poliészter, akril vagy nylon anyagú textilekről, amelyek végül a lefolyókon keresztül a tengerekbe, óceánokba jutnak.
Erre válaszul több cég fejlesztett már ki speciális mosógépszűrőket, például a PlanetCare is. Ezek arra valók, hogy kiszűrjék a mikroszálakat, mielőtt azok a természetbe kerülnének. Egyes országok – például Franciaország – már törvényben is rögzítették, hogy 2025-től minden új mosógép ilyen szűrővel legyen felszerelve.
Vége a csendes luxusnak, a divat hangosabban kiabál, mint valaha
Enzimek, amelyek „feldarabolják” műanyagot
Egyre több kutatás irányul olyan enzimek kifejlesztésére, amelyek képesek lebontani a műanyagokat. A legismertebb példa a PETase, egy olyan enzim, amely természetes módon járul hozzá a PET (polietilén-tereftalát) típusú műanyagok – például a palackok – lebontásához.
A kutatók célja, hogy ezek az enzimek ipari környezetben is bevethetők legyenek, például műanyaggyűjtő telepeken vagy akár a tengeri műanyagszigetek felszámolásakor.
Az enzimekkel történő lebontás során a műanyag elemi alkotóelemeire esik szét, így újra felhasználható lesz.
Óceántisztítók bevetésen
Az olyan autonóm, félig elmerülő járművek, amelyek képesek a mikroműanyagok összegyűjtésére a vízfelszínen, szintén hozzájárulhatnak a szennyezés csökkentéséhez. Hasonló elven működik a The Ocean Cleanup fejlesztése. A projekt célja, hogy segítsen a műanyagszennyezés mértékének csökkentésében a vizes területeken – különösen a Csendes-óceán északi részén található híres „nagy szemétsziget” (Great Pacific Garbage Patch) környékén. A rendszer úszó gátakból áll, amelyek a vízfelszínen sodródnak, és a műanyaghulladékot egy központi gyűjtőbe terelik.
Egyesek szerint az óceántisztítók tevékenysége technológiai szempontból ígéretes, de a tünetet kezelik csupán, nem az okokra keresnek megoldásokat. Mindenesetre azzal, hogy segítenek eltávolítani az óceánokba már bekerült nagyobb méretű plasztikhulladékot, mielőtt azok mikroműanyaggá, vagy még kisebb részecskékké válnának, sokat tesznek a változás előre mozdítása érdekében.
Növényi alapú alternatívák
A témával kapcsolatban sokszor felmerül a megelőzés fontossága. Ennek (egyik) kulcsa az egyszer használatos műanyagok lecserélése és kiváltása – amennyiben ez lehetséges. Egyre több fejlesztő dolgozik növényi alapú, komposztálható alternatívákon: például algából, bambuszból, kukoricakeményítőből vagy gombából készült csomagolóanyagokon, evőeszközökön.
Schram András: „A fotózást nem lehet tanulni, vagy látod vagy nem”
Bár ezek sem tökéletes megoldások – különösen, ha nem megfelelően kezelik őket hulladékként –, mégis csökkenthetik a hosszú távú műanyagszennyezés mértékét.
A szemléletváltás szükségessége
Bármennyire is izgalmasak az új technológiák, önmagukban nem elegendőek. A mikroműanyag-probléma valódi megoldása rendszerszintű gondolkodást igényel. A jövőben várhatóan még szigorúbb szabályozások jönnek, azonban ezek csak akkor lesznek hatékonyak, ha mindenki kiveszi a részét a probléma megoldásában.
Az alábbiakra való törekvéssel mi, fogyasztók is részesei lehetünk a műanyaghulladék és mikroplasztik elleni harcnak:
- Ha tehetjük, csökkentsük a műanyaghasználatot a mindennapjainkban, különösen az egyszer használatos műanyagokét!
- Figyeljünk a helyes újrahasznosítási gyakorlatokra és ösztönözzük az illetéseket a hulladékkezelési rendszerek javítására!
- Tájékozódjunk a fenntarthatóságról, és tudásunkat osszuk meg a szűkebb és tágabb környezetünkkel is!
- Támogassunk olyan alapítványokat, szervezeteket, amelyek a műanyagszennyezés ellen (is) küzdenek! (Greenpeace, PET Kupa stb.)
- Vásárlásaink során részesítsük előnyben a csomagolásmentes vagy újrahasznosított anyagokba csomagolt termékeket!
- Szervezzünk vagy csatlakozzunk közösségi szemétszedési akciókhoz, part- és erdőtakarítási programokhoz! (TeSzedd! stb.)
Merre tovább?
A műanyagszennyezés csökkentésére irányuló fejlesztések tükrében jól látható, hogy vannak, lehetnek válaszaink erre az összetett, teljes ökoszisztémát sújtó válságra. És ez nemcsak a természetes környezetünk megóvásáról, hanem a túlélésünkről is szól – minden mindennel összefügg, együtt vagyunk részei a körforgásnak.
Az innovációk csak akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha egy nagyobb, átfogó stratégiába illeszkednek, amelyben az egymásra mutogatás helyett ipari, politikai, tudományos és társadalmi szintű összefogás történik, és az egyéni felelősségvállalás is megvalósul.