Démon helyett feminista erő: a boszorkánykultusz újjászületett és bátrabb, mint valaha

A witchcraft, a taró kártya, a női körök új erőre kaptak az utóbbi időben. Felelevenítjük a régmúlt hiedelmeit, amikor a nőket tudásuk, hatalmuk vagy rátermettségük miatt megbélyegezték és boszorkánynak titulálták. A boszorkány archetípusa szépen beintegrálódott a modern nők identitásába is. Már nem a tündérkeresztanyát várjuk, hogy teljesítse kívánságainkat, hanem egy boszorkát, aki megmutatja, hogyan bánjunk az elfojtott képességeinkkel.

Mégis, miért ad ez a mágikus, sötétnek vélt világ ekkora löketet ahhoz, hogy szabadjára engedjük a bennünk lakozó erőt? Csányi Gergely szociológussal beszélgettünk.

Név nélküli ősök

A 16. és 17. századi boszorkányüldözések során a boszorkány vált a lázadó nő archetípusává. „Azokban a tettekben, amiket a legtöbbször máglyára küldött boszorkányoknak tulajdonítottak – az ördöggel való bujálkodás, átkok szórása, a gyerekek megevése – azoknak az elvárásoknak való nem megfelelés tükröződik vissza szélsőséges formában, amelyeknek a nőknek ezekben az időkben meg kellett felelniük” – fogalmaz Csányi Gergely, aki kutatásainak köszönhetően behatóan ismeri a korszakot.

A máglyától a popfeminizmusig: a rebellis nő és a boszorkány

„A kialakulóban lévő új világrend, a kapitalizmus hajnalán az európai államok és az egyház együtt próbálták megtörni a városi nők társadalmi erejét, és kényszeríteni őket arra, hogy elfogadják a rájuk kiosztott szerepet. A boszorkányüldözések célpontjai a szexuálisan aktív nők, illetve azok voltak, akik nem tettek eleget reproduktív feladataiknak – mint például a társadalomból kiszakadt, földönfutóvá vált özvegyek –, de legfőképpen a bábák és az eretnek szektákhoz tartozó, alternatív életformákat élő nők voltak könnyen megbélyegezhetők” – folytatja a szociológus a boszorkánymítosz létrejöttének felvázolását.

Ebben a korban nem mellesleg igen gyümölcsöző foglalkozás volt a boszorkányvadászat, és nem egy olyan férfi nevét ismerjük ezekből az időkből, aki több mint száz nő haláláért volt felelős, akiknek meglehet, annyi volt a „bűnük”, hogy nem egyezett a véleményük az átlagéval.

„Minden nő, aki máshogy élt, mint ahogy elvárták tőle, vagy aki olyan tudás birtokában volt, ami hatalmat adott a női test reproduktív funkciói felett, az ellenszenvet váltott ki. A boszorkányüldözés tehát nem volt más, mint a lázadó női test megtörésére irányuló hadjárat, a boszorkány pedig nem volt más, mint a modern lázadó nő első formája.” – foglalja össze a szakember. Igen ám, de azóta több évszázad eltelt, és nem egyszer adott erőt a boszorkányok archetípusos alakja, amely a mai napig erős szimbólum.

Szüfrazsettől napjainkig a boszorkányok mi vagyunk

Az üldözés következményeként a boszorkánymítosz egy időre feledésbe merült, mígnem a ’60-as és ’70-es évek nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmei során újra elő nem vették az engedetlen, társadalmi konvencióknak nemet mondó nő archetípusát. Ő testesítette meg azt, miként kellett a nőknek oly sokáig kevesebbnek, kedvesebbnek mutatniuk magukat, holott a bennük buzgó tetvágy, zabolázatlan akarat mindvégig ott volt. Csupán ha társadalmilag megbecsült pozícióra vágytak, akkor le kellett mondaniuk az önálló gondolatformálás kiváltságáról.

A félelem pszichológiája – Miért félünk, mégis vágyunk a halloween borzongására?

A mozgalom azonban nemcsak feminista aspektusában volt meghatározó, hanem egyben spirituális önmeghatározásként is lehetett rá tekinteni. A „witchcraft” ettől fogva több volt, mint eszköz: egy filozófiai iránymutatás, amely lázadt a vietnámi háború és ezzel együtt mindenfajta erőszak ellen, valamint ellenállást fejezett ki a patriarchális vallási rendszerekkel szemben is.

Feltámasztották azoknak az elfeledett nőknek az emlékét, akik tudásuk vagy különlegességük miatt váltak áldozattá. Ezen értékek mentén jött létre 1968-ban New Yorkban egy radikálisabb szemléletű feminista mozgalom, a W.I.T.C.H. (Women’s International Terrorist Conspiracy from Hell), avagy „A Pokolból Jött Nők Nemzetközi Terrorista Összeesküvése” – más néven Women Inspired to Tell their Collective History, azaz „Nők, akiket közös történetük elmondására inspiráltak”. A név meglehet, nem keltett sokakban elsőre szimpátiát, ugyanakkor felhívásként remekül működött.

Itt a „witch” (boszorkány) szó új etimológiai jelentést is kapott: ironikusan és politikailag használták. A boszorkány mint a kapitalista, patriarchális renddel szemben álló nő szimbóluma élt tovább. A csoport akciói performatívak, szatirikusak és szimbolikusak voltak. Egyik legemlékezetesebb performanszuk keretében „megátkozták” a Wall Streetet, valamint más cégeket is, hogy felhívják a figyelmet a gazdasági kizsákmányolásra.