Hogyan lett a sneaker közösségi identitás Nagy Britanniában?
A brit sneakerkultúra jóval több, mint divat vagy trendek gyors egymásutánja: társadalmi lenyomat, közösségi élmény és személyes identitás egyszerre. A Sneakerness Budapesten beszélgettünk Kaylával és Paullal, a Sole-Zine alapítóival arról, hogyan váltak a sneakerek emlékek, városok és közösségek hordozóivá. Szavaikból kirajzolódik egy olyan kulturális térkép, amely a futballlelátóktól a hype dropokig vezet.
Ezeket láttad már?
Interjúnkban a Sole-Zine alapítói brit trainerkultúra gyökereiről, a hype jelenség átalakulásáról, az archívumok fontosságáról és az Air Max 95 kultikus státuszáról beszélnek. Szavaikból kirajzolódik egy olyan világ, ahol a sneakerek nem puszta termékek, hanem emlékek, közösségek és érzelmek hordozói.
A Sole-Zine nemcsak egy kiadvány, hanem egyfajta kulturális küldetés is. Kayla Owen és Paul Owen történetein keresztül megérthetjük, hogyan vált a brit sneakerkultúra lokális jelenségből globálisan is értelmezhető, mégis mélyen helyhez kötött kulturális nyelvvé.
Gyökerek és inspiráció
Kayla és Paul, mesélnétek arról, hogyan kezdődött a kapcsolatotok a trainerkultúrával, és mi vezetett a Sole-Zine, illetve a szélesebb kurátori projektjeitek létrehozásához?
A Sole-Zine a 2020-as lezárások idején indult, de a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Mindketten úgy nőttünk fel, hogy a sneakerek az identitásunk részét képezték – erőteljes tárgyak voltak, amelyek formálták azt, ahogyan a divatot, a stílust, a helyet és a közösséget megéltük.
Akadémikusként (Dr. Kayla Owen, a @weare_mafashion program igazgatója és Paul Owen, a @paul_owenstudio kreatív igazgatója) és tervezőként egyre inkább tudatosult bennünk, hogy a brit trainerkultúrát formáló történetek szétszórtak, aluldokumentáltak, és gyakran kimaradnak a mainstream divattörténetekből. A Sole-Zine azért született, hogy archiválja, megőrizze és ünnepelje ezeket a narratívákat. Tudatosan választottuk az analóg formát, mert ez visszautal a korai zine-kultúrára és arra a DIY szellemiségre, amely a trainerközösségeket hajtja. Kezdetben egyfajta digitális detox is volt, és ami szenvedélyprojektként indult, mára szélesebb küldetéssé vált: hogy kuráljuk, dokumentáljuk és láthatóvá tegyük ennek az alulreprezentált szubkultúrának a hangjait.
Hogyan írnátok le a brit trainerkultúra sajátos jellemzőit a globális sneaker szcénához képest, különösen a közösség és az örökség szempontjából?
A brit trainerkultúrát a hagyományok, az osztályhelyzet, a futball, a zene és az erős regionális identitások formálják. Az Egyesült Államok központú sneakerhead-kultúrával szemben, amely a kosárlabdából és a hiphopból nőtt ki, a brit szcéna mélyen beágyazódik a lelátók világába, a munkásosztály stílusába, a klubkultúrába és a helyi büszkeség árnyalataiba. Liverpool, Manchester, Glasgow, Bristol és London mind kialakították a saját kódjaikat – az 1970-es évek adidas cipőitől a lelátókon egészen a Nike dominanciájáig Északnyugat-Angliában, különösen Liverpoolban, ahol a regionális trainerkód vagy sziluett az Air Max 95, azaz a „110”, amely a cipő eredeti árára utal. Ezek mind a hovatartozás kulturális jelölői.
Ami igazán megkülönbözteti az Egyesült Királyságot, az a közösség és a rituálé érzése: a szombati meccs, a zenei szcéna vagy a sorban állás a legújabb megjelenésekért.
A sneakerek társadalmi jelzésekké váltak. Elárulják, honnan jössz, mit hallgatsz, melyik közösséghez tartozol. Ez az örökség és lokalitás teszi a brit trainerkultúrát különösen rétegzetté és érzelmileg telítetté.
Trunk Tamás elhozza Sean Wotherspoont – világsztár érkezik az év legnagyobb sneaker eseményére
A lelátóktól a hype megjelenésekig
Hogyan mozdult el a kultúra a Terrace Casuals és az underground gyűjtők világából a ma ismert globalizált hype és drop korszakba, és milyen társadalmi vagy digitális változások tették ezt lehetővé?
Az út a Casuals kultúrától a rave-en és a britpopon át vezetett a mai globális hype-ig. Az 1980-as években a lelátói kultúra igazán megerősödött az Egyesült Királyságban, és megszállottság alakult ki olyan sziluettek iránt, mint az adidas Samba, a Gazelle vagy a Forest Hills. Tudjuk, hogy a fiatal liverpooli Casuals Európa-szerte hoztak haza különleges lábbeliket, amikor a Liverpool Football Club európai kupameccseire utaztak. 1981–82-ben olyan kiskereskedők, mint Robert Wade Smith, maguk is útra keltek egy furgonnal Európán át, hogy a legritkább adidas modelleket szerezzék be, majd visszahozzák őket liverpooli sportboltjukba. Ilyen korábban nem létezett. Liverpool azóta is a háromcsíkos kultúra egyik központja, amely mélyen gyökerezik Merseyside örökségében.
A kilencvenes években a rave és a britpop korszakában megjelentek a merészebb színállások és az 1980-as évek jogging korszakából származó futócipők. Ez újabb kapukat nyitott meg, és Liverpoolban az Air Max 95 vált egyfajta egyenruhává.
A digitális és társadalmi változások mindezt felgyorsították. A korai online fórumok és Facebook-gyűjtőcsoportok niche közösségeket hoztak létre, majd az Instagram, a Depop és újabban a TikTok azonnal felerősítette a trendeket és a kultúrát. Ami korábban lokális volt, vizuális köznyelvvé vált. Az algoritmusok átvették a szájhagyomány és a ritka cipők fizikai felkutatásának szerepét. A limitált megjelenések globális eseményekké váltak, és a közösségi média sok szempontból árucikké formálta azt, ami egykor underground regionális kultúra volt.
A drop fogalma egyszerre hordozza a várakozást, a hiányt és az értéket. Inkább művészi marketingnek vagy kulturális rituálénak látjátok, esetleg mindkettőnek?
Mindkettő. A drop egy rendkívül tudatosan felépített marketingstratégia, ahol a hiány keresletet teremt, a kereslet pedig kulturális feszültséget. Ugyanakkor modern rituálévá is vált a brit trainerkultúrában. Sok éjszakai sorban állást láttunk üzletek előtt archív újrakiadásokért. Ennek vannak pozitív és negatív hatásai is. Egyes csoportokban létezik az a filozófia, hogy a vásárlás és csere a kiskereskedelmi áron belül történjen – ebben becsület és valódi bajtársiasság van. Ezek a kollektív élmények új közösségeket és bizalmi tereket hoznak létre, míg mások, a kereskedők és flipperek, a másodlagos piac keresletéből profitálnak. A drop marketing, igen, de hozzáad a közösségi történetmeséléshez is.
Fuzik Adél sneakereiben a streetstyle mellett megjelenik a reneszánsz ihletés is
A Sole-Zine-en keresztül olyan narratívákat őriztek meg, amelyek gyakran hiányoznak a mainstream divattörténetekből. Mely történetek voltak számotokra a legbeszédesebbek vagy leginkább elfeledettek?
A tíz lapszámunk során azok a történetek emelkednek ki leginkább, amelyek megmutatják, mennyire érzelmi, személyes és hiper-lokális kapcsolat fűzi az embereket a cipőikhez. A legutóbbi 110 Voices projektünk ezt tökéletesen megfogja. Liverpoolban az Air Max 95 nem csupán egy cipő, hanem a városi identitás, a munkásosztály stílusa és az „innen származás” büszkeségének jelképe. Sokan az első párjukról úgy beszélnek, mintha beavatási pillanat lett volna.
A projekt az megszállottságot, a stílust, a helyet és az emlékezetet tárta fel. Van egy gyengéd, érzelmi kötődés ezekhez a tárgyakhoz, amely ritkán jelenik meg a mainstream divat narratíváiban. A sneakerek az emlékezés, az öröm és a hovatartozás tárgyaivá válnak. Ezek dokumentálásával azt mutatjuk meg, hogy a trainerkultúra sokkal több, mint fogyasztás, megélt tapasztalatként kell értelmeznünk.
A sneakerek testreszabása, restaurálása és újraalkotása ma kreatív mozgalommá nőtte ki magát. Ez a hype kultúra ellensúlya vagy annak természetes fejlődése?
Mindkettő. Egyfelől a testreszabás ellenállás: annak elutasítása, hogy a hype ciklusai vagy a nagy márkák diktáljanak, és az egyéniség visszaszerzése egy tömeggyártott környezetben.
Másfelől a kultúra természetes evolúciója is, ahol kézművesek, restaurátorok és alkotók viszik tovább a trainerdizájnt. Ez csak erősíti a közösségi kötelékeket, és tiszteleg a kreativitás előtt, amely mindig is a trainerkultúra szívében volt.
Kayla, hogyan látod a sneakerek szerepét a divat innovációjában, legyen szó anyagokról, technológiáról vagy a nemi és stílusbeli határok feszegetéséről?
A sneakerek erőteljes kulturális tárgyak, amelyek formálják, hogyan gondolkodunk divatról, identitásról és mozgásról. Mindig is kísérleti terepei voltak az anyaginnovációnak, a légpárnázástól a kötött felsőrészeken át a fenntarthatóság-központú kísérletekig. Az újrahasznosítás, a bioalapú anyagok és az adaptív dizájn kutatásának élvonalában állnak.
A sneakerek a nemi normákat is megkérdőjelezik. Az, ahogyan ma viselik őket, lebontja a határokat: a korábban a lelátók „fiús” sziluettjeit nők, nonbináris viselők és fiatalabb generációk értelmezik újra. Lehetővé teszik az önkifejezést merev divatszabályok nélkül.
Paul, tervezőként és kurátorként hogyan fordítod le a személyes tapasztalatokat kreatív projektekké a trainerkultúráról?
A Sole-Zine munkái gyakran megélt tapasztalatból indulnak ki. A sneakerek végigkísérték a kreatív gyakorlatomat, mint a stílus, az idő, a fejlődés és az identitás szimbólumai. Szinte kulturális történészként működünk, amikor ezeket a projekteket gondozzuk, és a narratívát vizuális nyelvre fordítjuk: interjúkra, dokumentarista képekre és portrékra, amelyek kiemelik ezeknek a tárgyaknak az érzelmi súlyát. A trainerkultúra tele van történetekkel – az első párra való spórolással, az identitáskereséssel, azzal a büszkeséggel, amit egy közösséget képviselő cipő ad. Ezért a narratíva és az autentikus hang megtalálása központi szerepet játszik a munkámban. A sneakereket nem termékként, hanem az emlékezés és a közösséghez való újrakapcsolódás katalizátoraiként kezelem.
Sneakerek által inspirált porcelánok: Oversize Guo művészete
Szerintetek a hype modell továbbra is uralni fogja a sneakerkultúrát, vagy új értékek, például a fenntarthatóság, a lokalitás és a közösségi tulajdon kerülnek előtérbe?
A hype modell mindig létezni fog, mert a nagy márkák erre építenek. Ezzel párhuzamosan azonban egyre erősebb ellenmozgalom bontakozik ki, amely a fenntarthatóságra, a lokalitásra és a közösségközpontú gondolkodásra épít. A Sole-Zine-en keresztül igyekszünk egyensúlyt teremteni, regionális történeteket, restaurációs gyakorlatokat és független hangokat bemutatva.
Az emberek egyre inkább az autentikusságot értékelik a hype helyett. A regionális kultúrák iránti elköteleződés azt mutatja, hogy a jelentés nem pusztán a hiányból fakad, hanem a közösségi történetekből, az örökségből és a helyből.
Ha mindketten választhatnátok egy tárgyat, történetet vagy eseményt, amely a jelenlegi trainerkultúrát képviseli a jövő generációi számára, mi lenne az és miért?
Mindkettőnk számára jelenleg az Air Max 95 lenne az, nem csupán cipőként, hanem kulturális jelenségként. Mindent megtestesít, ami a mai Liverpoolt jellemzi: a regionális büszkeséget, az érzelmi kötődést, az osztályhelyzetet, az identitást, a globális láthatóságot és a helyi narratívák felértékelődését.
A 110 kultúra tökéletesen összefoglalja, hogyan válhat egy cipő egy konkrét városból, Liverpoolból, globálisan ismertté úgy, hogy közben megőrzi mély kulturális jelentését otthon. Ez a legjobb szimbóluma annak, ahol ma a trainerkultúra áll: helyhez kötött, emberek formálják, és folyamatosan változik.
true
