Életünk egyharmadát alvással töltjük, és ha volt már legalább egy pocsék éjszakád, akkor pontosan tudod: nagyon nem mindegy, hogy azt a 7-8 órát forgolódással, szorongással és töprengéssel, vagy valódi regenerálódással töltjük. Peter Levine klinikai szakpszichológus módszerét kipróbálva arra gondoltam, bár évtizedekkel hamarabb rám talált volna ez az egyszerű gyakorlat.
Ezeket láttad már?
Veled hányszor fordult már elő, hogy hiába voltál fáradt testileg és mentálisan, miután lefeküdtél, még hosszú percekig, vagy akár órákig álmatlanság gyötört, és bármit megadtál volna egy jó alvásért cserébe? Az álom nem jött, bekopogtatott helyette viszont az aznapi kisebb-nagyobb bosszúságok miatti frusztráció vagy az el nem végzett feladatok miatti szorongás.
Peter Levine klinikai szakpszichológus, a somatic experiencing terápiás irányzat atyja kifejezetten azoknak ajánlja módszerét, akik a folytonos aggódás és szorongás miatt álmatlansággal küzdenek. A gyakorlat két nagyon egyszerű lépésből áll, és nem kell aggódni, mivel nem bonyolult, nem vesz el sok időt, viszont szemben az egy perces technikákkal, ez a módszer tudományosan megalapozott, valóban működik, a célja pedig nem más, mint hogy lecsökkenjen az idegrendszered zaklatottsága. Nézzük is a konkrét lépéseket Levine technikájában.
- Feküdj hanyatt, majd tedd az egyik kezed a homlokokra, a másikat pedig a szívtájékra. Nincs más dolgod, mint a figyelmed a két kéz közötti területre fókuszálni, és csendben megfigyelni, mit érzel. Egészen addig koncentrálj erre a területre (ez akár 5-10 percet is igénybe vehet), míg konkrét érzés nem jelentkezik — például hőmérsékletváltozás.
- A homlokodon lévő kezed ezután helyezd át a hasadra, és most így is figyeld meg, mit észlelsz a két, kezed által lefedett területen. Milyen érzés kelt a saját érintésed? Mit tapasztalsz a két területen?
Ez a tökéletes szobahőmérséklet az alváshoz az orvosok szerint
Aggódás helyett vissza a jelenbe = a jó alvás titka
A gyakorlat akkor működik, ha nem rohamtempóban akarsz túlesni rajta, hanem valóban átengeded magad neki, és kellően ráhangolódsz a feladatra. Ez a fajta saját testünkhöz való kapcsolódás hozzáférhetővé teszi a belső biztonság élményét, a gyakorlaton keresztül pedig a jelen pillanatába kerülünk ahelyett, hogy a múltba ragadva rágódnánk vagy a jövő miatt szoronganánk.
A gyakorlatnak több különböző formája is van, de mindnek az a lényege, hogy a kezeink segítségével "konténerezzük" magunkat, vagyis megtartjuk saját magunkat, átéljük a saját belső biztonságunkat, ami gyakorlással újra és újra hozzáférhetővé válik. Most pedig nincs más hátra, mint kipróbálni!
