Sült delfint és hattyút is evett az angol királyi család - Íme a legbizarrabb fogások az elmúlt évszázadokból
Az, hogy a brit királyi család a legjobbat eszi, amit csak a világ nyújtani tud, az nem újdonság, hanem már évszázados hagyomány. A legfinomabb, és néha a legfurcsább falatok szerepelnek állandó jelleggel az asztalaikon, és nem rejtik véka alá, hogy szeretnek enni.
Ezeket láttad már?
De azt tudtad, hogy nem csak Erzsébet királynő figyelt nagyon oda arra, hogy mit eszik, és mivel kínálja a vendégeit? Az évszázadok során több uralkodóról is kiderült, hogy szereti a hasát, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a különleges fogásokat, és azt is eláruljuk, mi az az étel, ami Károly király kedvence, és különleges odafigyeléssel készül.
VIII. Henrik és a sárgabarack
VIII. Henrik 1509-1547 között uralkodott, és imádta a gyümölcsöket. Illetve a nőket is, de ennek az imádatának kifejezetten tragikus következményei voltak. Térjünk inkább vissza az ételekhez. Amikor a Hampton Court Palace-ban tartózkodott, akár ezer udvaronca és több száz szolga érkezhetett volna hozzá. És ezeknek az embereknek enniük kellett. A palota 18 konyhája éjjel-nappal nyitva tartott, és a becslések szerint napi nyolc tonna tölgyfát égettek el, hogy melegen tartsák a tűzhelyeket. A hatalmas kandallók mellett, ahol a húst és a vadat fiúk sütötték és nyárson forgatták, 50 helyiség volt a péksütemények készítésére, italok palackozására, tartósításra és pácolásra. A szolgák a húsokat és más ételeket egy füstölőbe vitték, vagy megfőzték, és sütés előtt megpuhították, hogy csökkentsék az elkészítési időt.
Henrik nagyszabású bankettjein olyan tenger gyümölcseire számíthattak a vendégek, mint a bálna, a delfin, az angolna, a tőkehal, a lazac, a pisztráng és a hering. Az olyan ételeket, mint a sült sirály, a páva, a kócsag, a hattyú és a gém, szegfűszegből és fahéjból készült, ételek mellé szolgálták fel. A fűszerek a gazdagságot mutatták, a Tudor-korszakban a ezeket importálták, és csak a gazdagok engedhették meg maguknak. 1542-ben Henrik megkérte francia kertészét, hogy sárgabarackfákat importáljon Olaszországból a Hampton Court Palota kertjébe. A sárgabarack jelen lehetett Angliában, de akkoriban még nagyon ritka volt. Amikor William Turner botanikus hat évvel később kiadta a The Names of Herbs (A gyógynövények neveit) című könyvet, a sárgabarack még nem volt népszerű, a király viszont imádta.
II. Károly és a jégkrém
Az, hogy valaki szereti a jégkrémet, ma már nem olyan izgalmas, azonban az 1630-1685 között uralkodó II. Károly idejében még korántsem volt elterjedt. 1660-ban egy korábbi hagyományt élesztett fel, ez volt a nyilvános étkezés, ahol az udvar tagjai az alattvalók közönsége előtt étkeznek, azzal a céllal, hogy ez majd közelebb hozza őket egymáshoz. Abba most nem mennénk bele, hogy ez mekkora sikerrel járhatott, mindenesetre Károly hetente legalább egyszer nyilvánosan vacsorázott a windsori kastélyban. A király szakácsmestere nem kevesebb, mint 26 ételt készített a déli étkezéshez, a király asztalát arany-ezüst tányérok és evőeszközök díszítették monogramos terítőn. Egyenruhás szolgák vitték az asztalra az edényeket. A kísérői minden ételt megkóstoltak, mielőtt felszolgálták volna. 1671-ben Károly király nyilvános lakomát rendezett annak a 10. évfordulójának megünneplésére, hogy a Nemzetközösség idején Franciaországból emigrált Angliába. Az étkezés központi eleme, amelyet csak Károlynak szolgáltak fel, fehér eper és fagylalt volt. Bár a fagylalt népszerű volt Párizsban és Olaszországban, Károlynak tulajdonítják, hogy Angliában is megjelent.
Sarolta és az édességek
III. György angol király hitvese, a német származású Sarolta, aki a kontinensen népszerű ételeket és desszerteket bevezette a brit királyi udvarnál is. 1780-ban a születésnapjára arisztokrata hölgyeket hívott meg, és egy 8 méter magas, fehér cukormázzal bevont tortát is rendelt. Sarolta imádta az olyan süteményeket, mint a mille-feuille vagy a holland palacsinta és az almatorta. Amikor nem a cukros ételeknek szentelték a napjaikat, akkor marha-, birka-, sertés- és borjúhúst, mindenféle háziasított és vadon élő baromfit ettek, valamint rája, tokhal, angolna és más tenger gyümölcsei, nyúl, őz, és alkalmanként páva vagy pulyka is került az asztalra.
Viktória királynő és a krumpli, na meg a whiskey
Izgalmas adalék Viktória királynő életében, hogy mielőtt trónra került volna, a királyi tanácsadók keményen megszabták, mit ehet. De mikor ő lett az uralkodó, akkor Viktória királynő bejelentette, hogy ebből elege van, és friss, szezonális gyümölcsöket kezdett fogyasztani, nem tudott ellenállni a burgonyának, és Skóciai nyaralásai során rátalált a sót whiskey-re, amelyet kifejezetten neki készítettek Balmoral közelében. A feljegyzések szerint gyorsan evett, egy hat-hét fogásos menüsorral fél óra alatt végzett, és elvárta, hogy mindenki lépést tartson vele.
II. Erzsébet és a lekváros kenyér
Az US News 2022-es riportja szerint II. Erzsébet szerette a lekváros kis teasüteményeket, amelyeket még egészen kislány korában szolgáltak fel neki először. Darren McGrady, a királynő magánszakácsa azt is elmondta, hogy az eperlekváros volt a kedvence, és tulajdonképpen vajjal és lekvárral kell megkenni fehérkenyeret, majd akkora darabokra és formára vágni, mint egy penny. Graham Newbould volt királyi séf szerint a királynő az ételeit nem túl melegen, sem túl hidegen, sem túl fűszeresen kérte. Utálta a pazarlást, és megette a maradékot. Időnként tálcára szedte a vacsoráját, miközben tévét nézett. Megtiltotta, hogy kagylókat, fokhagymát és hagymát, spagettiszószt, tésztát vagy bármilyen mártással áztatott ételt szolgáljanak fel az asztalnál.
III. Károly király a szendvicsek specialistája
A királynak határozott elképzelése van arról, milyen egy igazán jó szendvics. Utazásai során III. Károly király csak Highgrove-ból, a gloucestershire-i magánbirtokából származó ételeket eszii, amelyeket 1980 óta biofarmként és kertként üzemeltet. Herv Marchand, a birtok egykori szakácsa ismeri a pontos utasításokat, és meg is osztotta a világgal, milyen a tökéletes szendvics. Eszerint egy pontosan 8 centiméter átmérőjű, félbevágott házi készítésű biomagvas kenyeret kell elképzelni, se nagyobb, se kisebb nem lehet. Az egyik felét meg kell vajazni, majonéz, pesto, vékonyra vágott salátalevelek, és tojás megy bele, amit fűszerezni kell, és erre kerül még két vékony szelet Gruyere sajt. A másik felére vajat és Marmite-ot kell szórni, majd összeilleszteni a két felet, és végül a rusztikus megjelenés érdekében fehér lisztet kell szórni rá.
