Jól fizető irodai állást ígértek nekik, de egy csalótáborba kerültek, ahol másokat kell átverniük
Az elmúlt években egyre több kutatás mutatott rá arra, hogy Délkelet-Ázsiában ipari méretű, határokon átnyúló, online csalásra specializálódott hálózatok működnek. Mianmar, Kambodzsa, Laosz, a Fülöp-szigetek, Vietnam és Thaiföld bizonyos régiói olyan központoknak adnak otthont, ahol ezrek dolgoznak zárt, őrzött komplexumokban, akár napi 12–16 órában, gyakran kényszer hatása alatt azért, hogy másokat átverjenek.
Valószínűleg mindannyian hallottunk már róla (rosszabb esetben át is éltük), hogy milyen érzés online csalás áldozatává válni. Arra viszont talán kevesebben gondoltunk, hogy olykor maguk a csalók is áldozatok. A nemzetközi sajtóban is egyre többször visszhangzó esetek alapján ez nem egy elszigetelt jelenség, hanem egy strukturált bűnözési forma, ami a modern rabszolgamunkára épít.
Ipari csalás, globális károk
A 2010-es évek vége felé a korábban lakásokból és hotelszobákból működő kisebb online csalóhálózatok ma már afféle ipari telepekké „fejlődtek” – Kambodzsa egyes részein például több száz, falakkal, szögesdróttal és fegyveres őrökkel védett komplexum működik. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala jelentéseiben arra figyelmeztet, hogy a délkelet-ázsiai scam compoundokból irányított online csalások globális kárt okoznak, és évente több milliárd dolláros bevételt termelnek a bűnszervezeteknek.
A módszerek folyamatosan változnak: romantikus csalások, kriptobefektetési átverések, hamis technikai támogatás ígérete, hivatalos személynek álcázott megkeresések és még sorolhatnánk. A pénz leginkább Európából, Észak-Amerikából, Indiából és Ausztráliából áramlik a régióba, miközben a munkaerőt gyakran Kínából, Vietnamból, Malajziából, Indonéziából, vagy épp Afrikából toborozzák.
A toborzás és a fogvatartás mechanizmusa
A mézesmadzag sok esetben hasonló: jól fizető irodai, ügyfélszolgálati vagy szállodai munkát ígérnek, miközben biztosítják a repülőjegyet és a vízumot is a jelentkezőknek. Az érkezést követően szinte egyből elveszik az érintettektől az útlevelüket, majd elszigetelik őket, közlik velük, hogy „ledolgozással” törleszthetik a kiutaztatással, munkába állással járó állítólagos költségeket.
És ez még nem minden. Az olyan nemzetközi civil szervezetek, mint például a Blue Dragon Children’s Foundation vagy a Humanity Research Consultancy dokumentálták, hogy a munkavállalók egy része fizikai bántalmazást, pszichológiai nyomást, fenyegetést él át. Ebben a világban egy úgynevezett kvótarendszer működik, ami szerint, aki nem teljesít, vagyis nem vár át elég embert, büntetésre számíthat. A Blue Dragon szerint a túlélők nagy része szégyenérzet és jogi következmények miatt nem, vagy nem azonnal kér segítséget, ami tovább nehezíti a helyzetük dokumentálását és a támogatásukat.
Fiatalkorú áldozatok is vannak
Ahogy arról Ling Li, a Scam: Inside Southeast Asia’s Cybercrime Compounds is beszámol, a dokumentált esetek között kiskorúak is vannak. Egy 15 éves kínai fiú nyári munkát keresett, hogy segítsen eladósodott családján. Vietnámba érkezett, majd Kambodzsába vitték, ahol egy csalóközpontban kötött ki. A családja végül jelentős váltságdíjat fizetett érte, így tudott kiszabadulni. Hasonló történetek láttak napvilágot vietnámi és kínai források nyomán olyan 14-16 éves fiatalokról, akiket ideiglenes gyári vagy adminisztratív munkával csaltak el fogva tartói.
Egy másik beszámoló egy fiatal női áldozatot mutat be, aki ismerőse hívására érkezett Kambodzsába, majd online csalásokra kényszerítették, és szexuális erőszakot is elszenvedett. Mindezt tetézte, hogy a kiszabadulása után bizalmatlansággal, stigmatizációval kellett szembenéznie.
2022 februárjában Li Yayuanlun esete váltott ki közfelháborodást: a kínai férfi egy kambodzsai kórházban arról beszélt, hogy biztonsági őri állás ígéretével csalták el, majd eladták egy csalásra specializálódott központba. Azt állította, hogy megverték, és fél év alatt hétszer jelentős mennyiségű vért csapoltak le tőle.
A kínai közösségi médiában „vérrabszolgaként” emlegették.
A történet valódiságát több szakértő megkérdőjelezte, és a sztori nem minden elemét sikerült egyértelműen alátámasztani. Ugyanakkor Li Yayuanlun esete is ráerősített, hogy a fogva tartás és bántalmazás ténye számos túlélő beszámolójában visszatérő elem. A vitatott részletek nem cáfolják azt a strukturális problémát, amit más, független források már bizonyítottak: a régióban tömegesen működnek zárt, kényszermunkára épülő scam compoundok.
A „victim-offender overlap” jelensége
A helyzetet bonyolítja, hogy nem mindenki egyértelműen áldozat. A kriminológiában régóta ismert fogalom a „victim-offender overlap”: az áldozati és elkövetői szerepek átfedése. A scam compoundok világában ez különösen érdekes, hiszen egyes dolgozók eredetileg tudatosan léptek be az iparágba, de később maguk is fogva tartottak lettek. Mások kényszer hatására kezdtek el csalásokban részt venni, majd szabadulásuk után – a megélhetési kényszer vagy fenyegetések miatt – toborzóként tértek vissza.
A fentebb hivatkozott Blue Dragon kutatás szerint több emberkereskedő maga is áldozatként került a rendszerbe. Egyes túlélők elmondták, hogy csak akkor engedték volna el őket, ha új embereket toboroznak a helyükre. Vagyis így válik a rendszer önfenntartóvá: a túlélés feltétele mások csapdába ejtése, amire nem mindenki képes, ezért sem kérnek sokan segítséget.
Szürke zónák, jogi dilemmák
A hatóságok és civil szervezetek számára mindez komoly dilemmát jelent. Hogyan különíthető el az, aki teljes mértékben kényszer alatt cselekedett, attól, aki hasznot húzott a rendszerből és saját döntése nyomán ver át másokat? Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala és több regionális kutató hangsúlyozza, hogy a csalóközpontok elterjedéséhez jelentősen hozzájárul(t) többek között a korrupció, a gyenge határvédelem, a politikai instabilitás és a COVID-19 utáni gazdasági visszaesés is.
A közvélemény hajlamos minden online csalót bűnözőként kezelni, és igen, vannak, akik valóban azok, saját akaratukból. Ugyanakkor a rendelkezésre álló kutatások és terepen végzett tapasztalatok alapján egyértelműnek látszik, hogy a rendszerben dolgozók egy része maga is kényszer hatására cselekszik, illetve erőszak áldozata.
Megoldási lehetőségek
Éppen ezért a megoldás nem merülhet ki az egyéni elkövetők büntetésében, a szakértők szerint szükség van határokon átnyúló rendészeti együttműködésre, a toborzóhálózatok felszámolására, a pénzmosási csatornák blokkolására és az áldozatok reintegrációját segítő programokra.
A legfontosabb felismerés pedig talán az, hogy a scam compoundok terepe nem fekete-fehér. Mindez persze nem relativizálja a csalások által okozott károkat, de segít megérteni azt a rendszert, ami egyszerre termel pénzügyi veszteséget világszerte, és okoz súlyos emberi tragédiákat Ázsiában.