15 év Anglia után költöztem haza Magyarországra, és ezt gondolom most az országunkról
Tizenöt év Angliában töltött idő után hazaköltözni nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember egyszerűen visszatér oda, ahonnan egykor elindult. Ennyi idő alatt ugyanis nemcsak az ország változik, hanem mi magunk is. Más tapasztalatokkal, más szemlélettel és más elvárásokkal érkezünk haza.
Interjúalanyunk, Mónika tizenöt évig élt Angliában, majd négy éve családjával hazaköltözött Magyarországra. A hazatérés azóta sem egy lezárt történet: férje angol, így Anglia továbbra is fontos része az életüknek, miközben itthon próbálják megtalálni a helyüket.
„Az Angliában töltött idő alatt is rendszeresen tartottam a kapcsolatot Magyarországgal, a családommal, barátaimmal. Folyamatosan figyeltem a fejleményeket, a politikát, és vártam azt a pontot, amikor jó lenne hazaköltözni. Ez a pont, talán a Brexit volt mert már nem éreztem annyira a »vendégszeretetet«, mint régen. Magyarországgal a kapcsolatom inkább hazaköltözés után változott meg. Sajnos az elején igencsak toxikus volt, olyanok voltunk, mint a Marmite, olykor gyűlöltük, olykor szerettük egymást.”
Mintha egy csodálatos, de még csak félkész országba érkeztünk volna
A hazaköltözés gondolata sokáig érlelődött, de amikor valóban megtörtént, az itthoni valóság több ponton egészen másnak bizonyult, mint amire számítottak. Az angliai élet kiszámíthatósága után Magyarország sok szempontból meglepetéseket tartogatott: nemcsak negatív, hanem pozitív értelemben is.
„Az angliai élet kiszámíthatósága után olyan volt itthon, mintha egy csodás, de még csak félkész országba érkeztünk volna. Nem igazán úgy működtek a dolgok, ahogy arra számítottunk. Sajnos sok kellemetlen meglepetésben volt részünk, például az oktatás terén, de voltak pozitív dolgok is. Ezek azonban inkább szubjektív élmények, például az, hogy a barátaink és a testvérem közelében lehetünk, és a gyerekeink, a kis unokatestvérek együtt nőhetnek fel. Mindemellett nagyon szeretjük Budapest kulturális nyüzsgését, sokszínűségét, az időjárást, az embereket és nem utolsó sorban a sok napsütést.”
Egy Stockholmban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet a svéd fővárosban
A hazatérés egyik legnagyobb kérdése talán éppen az, hogy mikor érkezik meg az az érzés, hogy valóban újra otthon vagyunk. Négy év után azonban ez számára még nem teljesen egyértelmű. „Azt hiszem ezt az érzést még mindig keresem. Talán, ha lesz saját otthonunk akkor meglelem. Ez az elmúlt négy év inkább olyan volt, mint egy dolgos nyaralás, van bennünk még bizonytalanság, de nem tervezünk máshova menni. Emellett pedig Anglia is ugyanúgy az életünk része maradt, sokat járunk vissza a nagyszülőkhöz - a férjem angol, így az ő szüleihez” – tette hozzá Mónika.
Amit Anglia adott, és amit hazahoztunk
A külföldön töltött évek természetesen nem tűnnek el attól, hogy valaki hazaköltözik. A nyelvtudás mellett olyan szemléletet és tapasztalatokat is magával hoz az ember, amelyek később már az itthoni élet részévé válnak.
„A munkában a nyelvtudás, amit leginkább kamatoztatni tudok. Az angol mentalitás és az empátia mindennapi használata és az oktatásban való fontos szerepe pedig sokat segített az önelfogadásban, és a másokat való elfogadásban is. No meg abban is, hogy legyek bátrabb, ne vegyem túl komolyan az életet. Oscar Wilde is megmondta, az »élet túl fontos ahhoz, hogy komolyan vegyük«.” Ez a külföldről hazahozott nézőpont pedig az ország megítélését is átformálhatja. Más szemmel nézünk arra, amit korábban természetesnek vettünk, és közben az összehasonlítás is elkerülhetetlen.
Külföldről nézve Magyarország is más arcot mutat
Az első években természetes, hogy az ember folyamatosan összehasonlítja az új országot azzal, ahonnan érkezett. Később azonban változik a perspektíva: a kezdeti lelkesedést felválthatja a honvágy, majd megjelenhet a hazatérés gondolata is. „Legtöbben amolyan kritikus-szeretettel szemléljük a hazánkat szerintem, mint a gyerekünket, aki sokat csetlik-botlik. Amikor először Angliába költöztünk folyton összehasonlítgattunk, vagy csak azt láttuk, hogy mennyivel jobb ez az ország, mint a régi.
De egy idő után előjön a honvágy, lecsillapszik a dopamin, és elkezdünk a hazatérés gondolatán pörögni, opciókat mérlegelni. Persze vannak olyanok is, akik nagyon jól érzik magukat külföldön, vagy úgy »összevesztek« Magyarországgal, hogy sosem mennének haza. És vannak olyanok is, akik távolból áhítoznak a hazatérésre, de évtizedekig fontolgatják, hogy »Should I stay or should I go«. Aki már eldöntötte, hogy hazaköltözik, annak muszáj felvennie egy »juszt is jó lesz itt« attitűdöt, és ez segít abban, hogy tényleg jobb legyen.”
A hazaköltözés után pedig olyan dolgokat is újra felfedezhetünk, amelyek mellett korábban talán gondolkodás nélkül elmentünk. „Az első új dolog, ami feltűnt nekem az a csend volt, Anglia után az emberek és a város halknak, nyugodtnak tűnt. De az is hogy az emberek itt nem nagyon beszélgetnek idegenekkel, nem mosolyognak egymásra. Emellett a lassan tötyörgő sorok, mert mindenhol adnak blokkot, számlát, mindenhol kérnek lakcímkártyát meg anyja-nevét.. De hogy a pozitívumoknál maradjunk az is gyorsan feltűnt, hogy mennyire segítőkészek és intelligensek itthon az emberek. Vagy ahogy egy szintén sokat külföldön élt barátom fogalmazott, mennyire szexik vagyunk!”
A békéscsabai nő kislányként Baliról álmodott, végül egy indonéz képviselő felesége lett
A vidék, a hegyek és az európai életérzés
A hazatérés egyik különleges hozadéka lehet, hogy bizonyos, korábban magától értetődőnek tűnő értékeket egészen más szemmel kezdünk látni. Az itthoni tájak, a bor és az európai életforma is ezek közé tartozik. „Ide sorolnám a vidéket és a hegyeket. Az időjárást, a bor-kultúrát. De magát az európai életstílust is megemlíteném. Vagy ahogy a gyerekek mondják “Milyen jó már az, hogy ennyi országon keresztül lehet autókázni a nyári szünetben!” De vajon miért van az, hogy itthon sokszor mégis sokkal könnyebben vesszük észre azt, ami nem működik, mint azt, ami igen?
A külföldről hazatérő szemével nézve ez a jelenség is új megvilágításba kerül. Talán a kritikus hozzáállás nem pusztán negatív gondolkodás, hanem egy olyan tulajdonság, amely mélyen része lett a magyar mentalitásnak. „Talán azért, mert szeretünk mindent tökéletesen csinálni és önmagunkkal szemben is kritikusak vagyunk. És még büszkék is vagyunk rá! Kicsi ország vagyunk, valószínű ezzel a mentalitással tudtunk fennmaradni a politika evolúciójában.” – véli a magyar hölgy.
Saját hazatérésének tapasztalatai végül egy ennél nagyobb gondolathoz is elvezették: mi lenne, ha a Magyarországról szóló történetekben több figyelmet kapnának azok a dolgok is, amelyekért érdemes itthon lenni?
„De jó, hogy itt vagy, nagyon jó döntést hoztál!”
Még áprilisban kezdődött a HUNited nevű alapítvány megalapítása, Horváth Szabina egy szintén Angliában élő magyar hölgy kezdeményezésére. A cél az, hogy útmutatást adjanak azoknak, akik Magyarországra szeretnének visszaköltözni. „Furcsálltam, hogy amikor mi magunk érkeztünk Magyarországra, szinte minden hivatalban az volt az első kérdés felénk, hogy »De mégis minek költöztek ide?«. Ezen a hozzáálláson szeretnék változtatni, de sajnos ez elsősorban nem rajtam múlik, hanem az ügyintézőkön, és azokon intézkedéseken, amelyeket az új kormány tervez bevezetni azért, hogy egyrészt kellemesebb legyen hazaérkezni, másrészt pedig jó legyen itthon élni.”
„A németek nem szeretik a harsányságot, sokan úgy néztek rám, mintha épp a cirkuszban lennék”
A kezdeményezés részeként egy másik nézőpontot is szeretne megmutatni: azokét a külföldiekét, akik Magyarországot választották otthonuknak. „Mivel a magyarok elég lehangoló képet festettek az itthoni életről, elindítottam egy kampányt amelyben elsősorban az itt élő külföldieket kérdezem meg, hogy mit szeretnek Magyarországgal kapcsolatban. Abban reménykedem, hogy az általuk kínált pozitívabb perspektíva segít nekem is abban, hogy a hozzám érkező érdeklődőket ne úgy várjam, hogy »Mégis minek jöttetek ide«, hanem hogy, »De jó, hogy itt vagy, nagyon jó döntést hoztál!« – emelte ki Mónika.
Megemlítendő érdekesség, hogy a Budapesten élő külföldiek közül sokan megemlítették azt, hogy milyen jó nálunk a tömegközlekedés. Vagy, hogy milyen klasszak a játszóterek és a családi program-lehetőségek, strandok.
A hazaköltözés egyik legérdekesebb része talán éppen ez: ugyanazt az országot látjuk, mégis egészen mást veszünk észre benne attól függően, honnan érkeztünk vissza. A külföldön töltött évek nem feltétlenül eltávolítanak Magyarországtól. Néha éppen azok tanítanak meg arra, hogy újra felfedezzük.