Egy vállveregetés is életet menthet: ez történhet veled, ha tartósan hiányzik az érintés az életedből
Fel tudod idézni, mikor ölelt meg utoljára valaki? Mikor érintett meg bárki együttérzés gyanánt, esetleg gondoskodó szándékkal? Ha nehezen ugrik be, nyugtasson a tudat, nem vagy ezzel egyedül. A magány, ezzel együtt a testi közelség hiánya lassacskán globális pandémiává növi ki magát. Kollár Balázs pszichológus segítségével utánajártunk, mit jelent mindez a mentális és fizikai egészségünkre nézve, illetve hogyan elégíthetjük ki a „valódi” és nagyon is emberi szükségleteinket.
A WALL-E magányos kisrobotja egy régi film szerelmeseit figyeli, közben összeérinti apró robotkezeit, mintha azt próbálgatná, milyen lehet valaki másét megfogni. A jelenet szavak nélkül is erőteljes jelentést hordoz: ékes példája annak, amikor nem egyszerűen társaságra, hanem valakinek a közelségére vágyunk. Mi történik, ha az életünk valamely pontján hiányos ez a közelség?
A gondoskodás több annál, mint hogy valakit megetetünk
A Szociális és Családügyi Minisztérium nyáron közölt adatai szerint (még mindig) háromszáz körül mozog azoknak a csecsemőknek és kisgyermekeknek a száma, akiket valamilyen oknál fogva a kórházakban hagytak szüleik, gondozóik. Bár a minisztérium kiemelt ügyként foglalkozik a gyerekek megfelelő elhelyezésével – és az október 13-án elfogadott új, gyermekvédelmi törvény külön foglalkozik a témával – az idő a törvényalkotók ellen dolgozik. A szakdolgozók nem győzik hangsúlyozni: az ingerszegény kórházi környezet, a szülői gondoskodás és érintés hiánya súlyos lelki és testi fejlődési elmaradásokat, rendellenességeket okozhat a kisbabáknál.
„Amikor az ember megszületik, még fejletlen az idegrendszeri apparátusa; egészen limitált módon tud csak kapcsolatot létesíteni a világgal. Ilyen a sírás, az étkezés és a taktilis inger, azaz az érintés is, amelyen keresztül megtapasztalhatja a gondozó jelenlétét, magát a világot és kapcsolódni, kommunikálni tud vele. Ennek köszönhetően épül fel benne az az alapérzet, miszerint a világ egy biztonságos közeg,” – fogalmaz Kollár Balázs pszichológus a korai kötődés leglényegesebb pontjáról, az érintésről.
A kijelentés bizonyításához elég az ötvenes-hatvanas évekhez visszanyúlni. Harry Harlow amerikai pszichológus hírhedt majomkísérlete igazolta: korai kötődésben a testi érintés és a biztonságérzet jóval fontosabb, mint a puszta táplálás. Mint ismert, Harlow kétféle „műanyát” kínált az anyjuktól elválasztott rézuszmajmoknak: egy tejet adó drótfigurát és egy puha, frottírral borított figurát. A kismajmok a táplálkozást leszámítva főképp a puha műanyára kapaszkodtak és félelmükben is hozzá menekültek.
Harlow kísérlete nemcsak a testi érintés fontosságát bizonyította, annak elvonásának következményeire is fény derült: az ilyen formán nevelt majmok ugyanis olyannyira traumatizáltak lettek, hogy később, felnőttként képtelenek voltak a szocializációra, a saját utódjaikat is elhagyták, bántalmazták. Bár a kísérlet (visszatekintve) az állatetika elkerülendő példájává vált, rámutatott arra, valójában mekkora szerepe van az érintésnek az egész életünkre nézve.
Egy népes családban is lehetsz olyan magányos, mint egy lakatlan sziget közepén
És mégis hiányzik a közelség
Hiába „beszélgetünk” ugyanis egész álló nap online vagy veszünk részt véget nem érő Teams meetingeken a home office-ban, úgy fest, azok mégsem tudják pótolni a személyes találkozásokat, és a jóleső érintéseket. Aki egyedül él, és a munkán kívül csak kevés társas kapcsolattal rendelkezik, könnyebben megtapasztalhatja mindezt, belőlük pedig nincs hiány.
A Meta és a Gallup Intézet 2022-2023-as, globális kutatása szerint minden negyedik ember (a válaszadók 24%-a) érezte magát nagyon vagy meglehetősen magányosnak a 15 éves és annál idősebbek közül. Hazánk is ugyanúgy érintett a problémában: az Európai Bizottság magányosságkutatása szerint körülbelül 900 ezer, a Meta és a Gallup felmérése szerint pedig nagyjából 1,5 millió magányos ember lehet hazánkban. (Összehasonlításképp, az utóbbi megközelíti Budapest komplett lakosságszámát.)
Noha a magány és az érintés hiánya között nem húzható egyértelmű egyenlőség (hiszen társas kapcsolatok megléte mellett is vágyhatunk több érintésre és rendszeres, testi kontaktus mellett is érezhetjük magunkat magányosnak), ha hiányoznak a meghitt kapcsolataink, gyakran a velük járó érintések is elmaradnak. A hiányuk pedig tovább erősítheti az elszigeteltség érzését, nem beszélve olyan specifikus, mentális problémák elmélyítéséről, amelyeket a modern ember nagyon is jól ismer; így például a depresszió vagy a szorongás.
Érintkezünk, tehát vagyunk
Az érintés – noha mindössze pár másodperc töredékéig tart – egészen speciális hatást vált ki belőlünk neurológiai és hormonális szinten. Az érintéssel járó nyomást, hőhatást és mozgásérzetet a bőr legkülső rétegében (epidermisz) fellelhető keratinociták és a mélyebb rétegekben található Merkel-sejtek fogják fel. Ennek hatására a bőr érzékelő receptorai kémiai hírvivő anyagokat szabadítanak fel, amelyek a gerincvelőn keresztül jutnak el az agy szomatoszenzoros kérgébe: itt történik az érintés érzékelése. Noha a biológiai folyamat mindannyiunkban ugyanúgy játszódik le, az érintés értékelése a korábbi tapasztalatoktól, az egyén hangulatától, egészségi állapotától és általános jóllététől függ, magyarán mindenkinél teljesen egyéni.
További csavart jelent a hormonrendszer válaszreakciója az érintésre. Jóleső érintés esetén oxitocin szabadul fel a szervezetben. Biztonságos, támogató helyzetben az oxitocin hozzájárulhat a megnyugváshoz és az érzelmi közelség megéléséhez. Paraszimpatikus tónus felé tolja el az idegrendszer működését, ami – végső soron – kiegyensúlyozott hormonális egyensúlyhoz vezet, továbbá normál ritmusú légzést, a pulzus, vérnyomás rendeződését, valamint az emésztés-, és az immunrendszer kiegyensúlyozott működését eredményezi.
Több mint tíz év városi élet után visszaköltöztem vidékre, elmondom, miért nem bántam meg
Nem véletlen, hogy az érintésmegvonás (a legtöbb országban) a büntetési procedúra szerves része.
Az érintéstől való megfosztottság biokémiai szinten jelentősen fokozhatja a stresszt, ami megnöveli a szervezet kortizolszintjét. Ez pedig – végső soron – szimpatikus idegrendszeri tónushoz vezet. Ennek hatására megemelkedhet a pulzus és a vérnyomás, felgyorsulhat a légzés, az érintett fokozódó izomfeszülést érzékelhet, miközben visszaszorul az emésztőrendszer és az immunrendszer természetes működése. Mindezek összességében megnehezítik a pihentető alvást, ami súlyosbíthatja az érintés megvonásával együtt járó mentális nehézségeket.
Hogyan indulhatunk el a kapcsolódás felé?
Kollár Balázs pszichológus szerint a való életben különbözőképp ismerhetjük fel, milyen közelség hiányzik az életünkből. Van, aki elsősorban a szexuális együttléteket hiányolja, más pontosan tudja, hogy ölelésre, összebújásra vágyik, csak nincs kivel megélnie ezeket. A szakember szerint a „tünetek” felfedezésén túl fontosabb azok tovább gondolása. Vajon mit jelez számunkra ez a hiány? Milyen kapcsolódásokra vágyunk és mi akadályoz abban, hogy megtaláljuk vagy elmélyítsük őket? A kérdések megválaszolásához nem feltétlenül (új) párkapcsolatra van szükségünk, hanem olyan emberi kapcsolódásokra, amelyekben helyet kaphat a számunkra fontos közelség.
A szakember három, egymáshoz szervesen kapcsolódó lépésben látja a megoldás kulcsát.
1. Felismerni, mire vágyunk
Kollár Balázs szerint az első lépés annak a kérdésnek a kibontása, mi hiányzik az életünkből. Mire vágyunk igazán? Több testi közelségre, meghittségre, figyelemre, esetleg rendszeres társaságra? „Érdemes elgondolkodni azon is, vajon a meglévő kapcsolatainkban ki tudjuk-e mondani: valami hiányzik!” – mutat rá a szakértő.
2. Olyan közösséget keresni, ahol önmagában a tevékenység is örömet ad
A puding próbája az evés, mondhatnánk joggal, és ez a magányon való felülkerekedésre is érvényes. „Keressünk olyan közösséget, közösségi élményt, amely egyébként is kapcsolódik a saját érdeklődésünkhöz! Ha szeretünk olvasni, keressünk könyvklubot,” – fogalmaz a szakember, aki egyúttal hangsúlyozza: érdemes minimális elvárásokkal belevágni az efféle kapcsolódásokba. Egy alkalom nem biztos, hogy azonnal barátságokkal, kapcsolódásokkal jár, mint ahogy az is előfordulhat, hogy a vágyott eredmény érdekében át kell lépnünk a komfortzónánkon. „Épp ezért fontos, hogy olyan közösséget keressünk, amely egyébként is egy általunk kedvelt tevékenységre épül. Ha a kapcsolódás mégsem úgy jön össze, ahogy arra számítottunk, önmagában a szívünknek kedves téma is örömet okozhat.”
Az algoritmusok világában a lassú olvasás lehet a mentális egészség kulcsa
3. Segítséget kérni, ha a közeledés újra és újra elakad
A pszichológiai konzultáció önmagában annak megértésében (is) segíthet, mi nehezíti a kapcsolódást vagy a szükségletek kommunikálását. „Ehhez nem kell megvárni egy krízist, az önismereti munka – hosszú távon – minden idő-, és energiabefektetést megér!”
A felsoroltak mellett léteznek olyan „egyszerű, de nagyszerű” mini-technikák, amelyek kiegészítésként állják meg a helyüket a problémakezelésben. Ilyen például a súlyozott takaró használata vagy az önmasszázs gyakorlata. A szakember által végzett kozmetikai kezelés vagy egész testes masszázs során kapott gondoskodó érintés is jelenthet kellemes, testi élményt, ezekben a helyzetekben azonban fontos tiszteletben tartani a szolgáltatás szakmai kereteit, miszerint az érintés a kezelés része és nem jelent szexuális jellegű közeledést.
Noha valóban fontos azon elgondolkodni, mikor öleltek meg utoljára, messzebbre vezethet az a kérdés, vajon fel tudod-e ismerni, milyen fajta közelségre vágysz, és annak van-e helye az életedben?