Íme a dietetikus tanácsa, ha minden este a hűtő előtt kötsz ki a stressz miatt

6 perce
Szöveg:
Schütz Alexandra
újságíró
Szakértő:
Petrik Dorina
dietetikus
Szerkesztő:
Tuza Dorottya
online szerkesztő
Fontos felismerni az úgynevezett érzelmi evést, mert mély problémákra is rámutathat
Fotó: Getty Images/Canva/GLAMOUR

Egy falat csoki a stresszre. Egy zacskó nasi a magányra. Egy gyors rendelés egy hosszú nap végén. Ismerős? Van, amikor nem az éhség hajt a hűtőhöz, hanem valami kimondatlan feszültség belül.De vajon felismerjük-e időben, mi zajlik bennünk valójában?

Az étel nemcsak üzemanyag: vigasz, jutalom, menekülés is lehet. Egy nehéz nap után egy szelet csoki vagy egy adag gyorsétel többnek tűnik egyszerű kalóriáknál, mintha rövid időre rendet tenne bennünk. De ez az „azonnali megkönnyebbülés” gyakran csak elfedi a valódi problémát. Az érzelmi evés nem gyengeség, hanem egy tanult reakció és mint ilyen, felismerhető és alakítható is.

Éhség vagy érzelmi evés?

Az egyik legnehezebb kérdés, hogy mikor eszünk valódi szükségből, és mikor érzések hatására. A kettő sokszor összemosódik, különösen egy rohanó, ingerterhelt életben. Mégis vannak árulkodó jelek, amelyek segíthetnek különbséget tenni.

„A fizikai éhség fokozatosan alakul ki, és jellemzően testi jelekkel jár: korgó gyomor, energiaszint csökkenés, koncentráció romlás. Az érzelmi evés ezzel szemben általában hirtelen jelentkezik, gyakran specifikus étel utáni sóvárgással (pl. édesség, sós snackek) és nem a teltségérzet, hanem az érzelmi állapot változása a fő kiváltó tényező. ilyenkor gyakran jellemző, hogy evés után sem múlik el a sóvárgó érzés, sőt gyakran bűntudat is társul hozzá” – magyarázta Petrik Dorina, dietetikus szakértő.

Emésztési problémákhoz és anyagcsere zavarokhoz vezethet, ha mindig a kedvenc kajád eszed

Emésztési problémákhoz és anyagcsere zavarokhoz vezethet, ha mindig a kedvenc kajád eszed

Az érzelmi evés ritkán szól magáról az ételről. Sokkal inkább arról a stresszről vagy unalomról vagy szorongásról, amit el akarunk kerülni vagy el szeretnénk nyomni. „Az érzelmi evés hátterében leggyakrabban a stressz, a szorongás, az unalom és a magány állhat, de sokszor megjelenhet feszültségkezelési nehézség vagy érzelmi túlterheltség esetén is. Az evés ilyenkor egyfajta gyors, könnyen elérhető menekülési stratégia, amely átmenetileg csökkentheti a negatív érzelmek intenzitását.”

Az édes és zsíros ételek nem véletlenek

Érzelmi evéskor ritkán vágyunk egy tál zöldségre. Sokkal inkább cukros, zsíros, magas energiatartalmú ételek után nyúlunk és ennek nagyon is biológiai oka van. Az agyunk ugyanis gyors jutalomra vágyik, amikor feszültséget élünk át. „A cukros és zsíros ételek hatnak az agy jutalmazó rendszerére: dopamin felszabadulást váltanak ki, ami átmeneti kellemes érzést eredményez. Emellett az édességek, csokik gyakran korábbi pozitív élményekhez, gyermekkori megnyugtató helyzetekhez is kapcsolódhatnak, így érzelmi szabályozó szerepet töltenek be” – tette hozzá Dorina.

Egy nehéz nap után elfogyasztott pizza még nem jelenti azt, hogy problémánk van az evéssel. Az alkalmi stresszevés természetes reakció lehet egy-egy kiélezett helyzetre. A kérdés az, mikor válik ez rendszeressé, és mikor kezd el észrevétlenül irányítani minket. Az alkalmi stresszevés általában egy konkrét érzelmileg megterhelő helyzethez köthető a szakértő elmondása szerint és ritkán jelentkezik.

„A tartós érzelmi evés ezzel szemben ismétlődő viselkedési minta, ahol az étel rendszeresen érzelem szabályozási eszközzé válhat. Ez gyakran összefügg a hatékony stresszkezelési stratégiák hiányával vagy az érzelmek tudatos feldolgozásának nehézségével” – tette hozzá a dietetikus.

Megvan a válasz, tényleg négy óránként kell ennünk, vagy ezen lehet változtatni?

Megvan a válasz, tényleg négy óránként kell ennünk, vagy ezen lehet változtatni?

Az első lépés mindig a felismerés

Amikor valaki rájön, hogy nem az éhség vezérli, az egyszerre lehet megkönnyebbülés és ijesztő felismerés. Hiszen ilyenkor már nem lehet az étel mögé bújni, szembe kell nézni az érzésekkel is. De ez egyben az első és legfontosabb lépés a változás felé.

„Az első lépés az önmegfigyelés és a tudatosítás: érdemes észrevenni, milyen helyzetekben, milyen érzelmi állapot mellett jelentkezik ez a típusú étkezés. Sokat segíthet a fizikai és érzelmi éhség megkülönböztetésének gyakorlása. Ezt követheti alternatív megküzdési módok kialakítása, például légzőgyakorlatok, séta, sportolás vagy más tevékenység, amely segít az érzelmi feszültség levezetésében. Tartós nehézség esetén érdemes szakemberhez fordulni.”

Szigorú diéták: megoldás vagy olaj a tűzre?

Sokan gondolják, hogy az érzelmi evés ellenszere a még nagyobb kontroll és a szigorú szabályok. A „mindent vagy semmit” típusú diéták azonban gyakran épp az ellenkező hatást váltják ki. A tiltás és a bűntudat könnyen egy ördögi kört indíthat el, amelyből nehéz kilépni. „A túlzottan restriktív, szigorú diéták gyakran fokozhatják az érzelmi evés előfordulását. A tiltások növelhetik a sóvárgást az „tiltott” ételek iránt, és elősegíthetik a kontroll vesztés kialakulását is. A rugalmas, fenntartható étrendi szemlélet ezzel szemben kedvezőbb lehet, mivel kevésbé erősíti a bűntudat–tiltás–kompenzáció ördögi körét” – tette hozzá a dietetikus.

Az érzelmi evés mindannyiunk életében megjelenhet, különösen egy olyan világban, ahol folyamatos nyomás alatt élünk.

De minél jobban értjük a működését, annál kevésbé lesz irányító erő. Az igazi kérdés nem az, hogy mit eszünk, hanem az, hogy miért. És ha erre őszintén válaszolunk, már nem csak a hűtő ajtaját nyitjuk ki, hanem egy újfajta önismeret felé is lépünk.