Ilyen, mikor két ember szakmát vált és nagyot alkot a nyugalom jegyében

A mai rohanó világban az idő, a nyugalom és a csend igazi luxus - gondolnánk sokan. Burján Eszter és Szilárd szerint azonban a természet közelsége ma már nem luxus, hanem a jóllét egyik legfontosabb alapja. Ebből a felismerésből született meg a Feelmore, az élményalapú tiny house franchise, amely a városi mókuskerékből kínál tudatos, stílusos kiszakadást.

Ma már nemcsak különleges vendégházakat építenek, hanem egy lassabb, tudatosabb életforma, pihenés lehetőségét kínálják azoknak, akik szeretnének újra kapcsolódni önmagukkal, a természettel, és akik elég bátrak ahhoz, hogy kettesben maradjanak a csenddel. A Feelmore egy igazi életérzés, amire nagy szükségünk van manapság.

Hogyan indult a Feelmore története?

Szilárd: A Feelmore születése valójában egy klasszikus 21. századi útkeresés. Dániában éltünk, Eszter az egészségügyben dolgozott dentálhigiéniusként én pedig klasszikus fehér inges menedzsment területen, természetesen állandó pörgésben. Sikeresek voltunk a saját szakmánkban és felépítettünk egy olyan életet, amire mindig is vágytunk, de közben ott volt bennünk egy nagyon erős vágy arra, hogy valami kézzelfoghatót hozzunk létre. Valamit, ami valódi élményt ad másoknak is.

Egyszerre volt ez menekülés a mókuskerékből és egy nagyon erős hívás a természet felé. Én Székelyföldön nőttem fel, a Hargita lábánál, tulajdonképpen beleszülettem abba, hogy a természettel való organikus együttélés mennyire nagy szabadságot, és feltöltődést ad. Felnőttként is mindig éreztem, hogy egyszer vissza szeretnék térni ehhez az életérzéshez.

Tiny house-ok, természetközeli élmények – honnan jött ez az irány?

Szilárd: Egy walesi egyetemre jártam, ez alatt az időszak alatt találkoztam először a tiny house kultúrával, és azonnal beleszerettem. Azt éreztem, hogy ez nem csak egyszerűen egy szálláshely, hanem egy életérzés. Elkezdtem gyártókat keresni, tanulni, tapasztalatot gyűjteni, és végül így találtam rá az Eco Tiny House csapatára Erdélyben, Csíkszeredában éppen ott ahol születtem és megnyitotta előttem ez élet csodálatos kapuit.

Tulajdonképpen két évig csak tanultam, rengeteget utaztam, európai legnagyobb tiny house projektjeit ismertem meg, közben pedig folyamatosan építettük a saját víziónkat. Bevallom ez az időszak nagyon nehéz volt, Eszterrel távkapcsolatban éltünk, a kapcsolatunkat próbára tette.

„Nem azért szeretnénk elismerést, mert nők vagyunk, hanem azért, amit csinálunk" - interjú a Zsirai Pincészet vezetőivel

Eszter, benned nem volt félelem a váltás előtt?

Eszter: Dehogynem. Én nagyon szerettem a szakmámat, szerettem emberekkel dolgozni, segíteni nekik, volt egy biztos egzisztenciám és nagyon ijesztő volt belegondolni abba, hogy mindezt feladjuk valami ismeretlenért. Jól kerestünk, biztos helyünk volt. Miért kockáztatni? De közben ott motoszkált bennem is, hogy mi van, ha nem próbáljuk meg? Mi van, ha pont ez az, amit olyan régóta keresünk?

Szilárd sokkal vakmerőbb nálam, én az a típus vagyok, aki százszor átgondol mindent. Végül felmondtam és belevágtunk mert tudtam, hogy együtt meg tudjuk csinálni.

Hogyan sikerült átlendülni az említett nehéz időszakon?

Eszter: Szerintem Szilárd székely makacsságának köszönhetjük, mert ő akkor is töretlenül ment előre, amikor én már elfáradtam vagy elbizonytalanodtam.

Szilárd: A világ elképesztő ütemben urbanizálódik. Az emberek kiégnek a munkájukban, elszigetelődnek egymástól, elveszítik a kapcsolatukat önmagukkal, egymással, a természettel. Tudtam, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy legyenek olyan helyek, ahol meg lehet pihenni. Pihenni. Feltöltődni fizikailag és mentálisan. Ahol csend van. Friss levegő. Tér. Energia. Mi ebben hittünk az elejétől kezdve, ezért nem adtuk fel a nehezebb napokon sem.

Milyen volt az első saját ház megépítése?

Eszter: Őszintén szólva fogalmunk sem volt róla, hogy mit csinálunk, de megtanultunk mindent: gyomlálni, terepet rendezni, vizet bekötni, alapot készíteni. Emlékszem, egyszer slagot akartunk venni, és annyi technikai kérdést kaptunk az üzletben, hogy Szilárd hisztizve vonult ki, míg én próbáltam megérteni, hogy mi a különbség egy fél colos és egy háromnegyed colos slag között.. Nem volt könnyű, de közben imádtuk és imádjuk az egészet.

A feladatokat úgy osztottuk fel, hogy mindenki abban bontakozhasson ki amiben a legjobb. Én a dizájnért felelek mert mindig is érdekelt a belsőépítészet és a lakberendezés, a teljes dizájn az én terveim és álmaim alapján készült. Szilárd pedig az értékesítéssel és a stratégiai oldallal kezdett el foglalkozni. A Feelmore franchise növekedésével egyre diverzifikálódtak a feladatok. Mindig úgy osztottuk szét őket, hogy minden természetes legyen, mindenki azt csinálja, amiben jó és a csapatot is így erősítettük.

Hogyan lett egy házból rövid időn belül franchise?

Szilárd: Az első ház elkészülte után nagyon gyorsan kiderült, hogy a Feelmore nemcsak egy szálláshely, hanem egy életérzés. Az embereket megfogta az a nyugalom, minőség és gondolkodásmód, amit képviselünk, és egyre többen kerestek meg minket azzal, hogy szeretnének hasonló házat, ugyanazzal a dizájnnal, karakterrel és szolgáltatási színvonallal. Ekkor kezdtük el komolyabban látni, hogy ez több lehet egy önálló projektnél.

Szakács Botond, a komám, üzlettársam és az Eco Tiny House alapítója már régóta biztatott minket arra, hogy elérkezett az ideje egy kelet-közép-európai, élményalapú tiny house franchise-rendszernek. Olyan modellben gondolkodtunk, amelyben a nemzetközi tapasztalat, a tudatos dizájn, a funkcionalitás és a Feelmore filozófiája egyszerre van jelen. Így lett egyetlen házból rövid idő alatt egy továbbadható, mégis személyes értékeken alapuló rendszer. A célunk az volt, hogy a Feelmore élményt más helyszíneken is ugyanazzal a minőséggel lehessen megélni.

Természetesen egy ilyen projektet lehetetlen egyedül felépíteni, a Feelmore mögött nagyon erős emberi kapcsolatok, szakmai közösség, kreatív csapat, és hatalmas bizalom, energia, hit áll. Együtt formáltuk Feelmore-t, ami nem csak egy üzleti vállalkozás hanem egy közös gondolkodás eredménye arról, hogy hogyan lehet az embereknek valódi feltöltődést, élményt és egy kicsit önmagukat is vissza adni.

A Feelmore ma már jóval több egyszerű szálláshelynél, sokkal inkább az öngondoskodás terápiás helyszíne. Ti mit szeretnétek adni az embereknek?

Eszter: Azt, hogy újra merjenek kapcsolatot teremteni a természettel. Sokan ma már egy hangyától is félnek. Több vendégünk mondta már, hogy az első órákban szinte zavarba ejtette őket a csend. Hirtelen nem tudtak mit kezdeni vele.

Ha visszagondolunk, gyerekként a legtöbben kint voltunk estig a kertben, fára másztunk, almát szedtünk, hallgattuk a madarakat, bogarakat és csigákat kerestünk, kíváncsiak voltunk rá, hogy mi vesz minket körül. Ezeket az élményeket szeretnénk visszaadni.