Mit adhat egy utazás, ha nőkkel indulsz útnak?

A No Planet B – Travel with B nem a klasszikus, bakancslista alapú turizmust képviseli: a női közösségekre épít, miközben támogatja a helyi kapcsolódásokat és kiemelten kezeli a társadalmi fenntarthatóságot. Benkő Bianka alapítóval többek között arról beszélgettünk, hogy hogyan lett egy személyes élményből utazási projekt, miért van szükség a női fókuszra a turizmusban, továbbá hogyan lehet valóban felelősen utazni a világban napjainkban?

A No Planet B – Travel with B szemlélete abból indul ki, hogy egy utazás jóval több lehet annál, mint hogy kipipáljunk néhány látnivalót. A lassabb tempó, a helyi közösségekkel való valódi kapcsolódás és a női nézőpont nemcsak személyesebb élményeket teremthet, hanem abban is segíthet, hogy tudatosabban gondolkodjunk arról, milyen nyomot hagyunk magunk után utazóként. Benkő Bianka alapítóval beszélgettünk.

Miért és hogyan jött létre a No Planet B – Travel with B?

Organikusan indult az egész. A barátnőmmel sokat utaztunk, és mivel mindketten családanyák vagyunk, szükségünk volt egy olyan dologra az életünkben, ami csak rólunk szól. Amikor kötöttségek nélkül tudunk kapcsolódni önmagunkhoz, egymáshoz, valamint az adott helyhez, amit meglátogatunk. Először ketten mentünk, aztán előbb négyen, majd hatan lettünk, végül egyre többen szerettek volna csatlakozni hozzánk.

Ezzel párhuzamosan én a turizmusban dolgoztam, közben fenntartható turizmus mesterszakon végeztem, és a kutatásom pont arra irányult, hogy milyen az a fajta utazás, ami valódi élményt, mélységet ad. Különösen a női utazók igényei foglalkoztattak: mire van szükségünk, amikor kiszakadunk a mindennapokból, milyen programok, milyen típusú kapcsolódások azok, amik valóban töltenek minket? Az is érdekelt, hogy hogyan lehet a helyi női közösségeket minél jobban megismerni és velük kölcsönösen értékes párbeszédeket kialakítani.

A fordulópontot az első marokkói utunk hozta el. Ott éreztük először, hogy ez nem csak rólunk, nekünk szól, és szerettük volna mindezt másokkal is megosztani. Innen nőtte ki magát az iroda, amit most már többed magammal építek.

Koncepciótok egyik alappillére, hogy nemcsak nőkkel utaztok, helyi női közösségeket támogattok, de az is a célotok, hogy magyar alapítványoknak, szervezeteknek segítsetek. Hogyan néz ki ez utóbbi a gyakorlatban?

Ahogy arra már utaltam, nagyon fontos számunkra, hogy ne csak „használjuk” a helyeket, ahová utazunk, hanem vissza is adjunk valamit. Ezért minden utazásunkhoz kapcsolunk egy adományalapot. Az utazás díjának egy részét elkülönítjük, és azt olyan szervezeteknek juttatjuk el, amelyek valóban hatással vannak a helyi közösségekre. Marokkóban például berber szervezetekkel dolgozunk együtt, és az utasaink dönthetnek arról, hogy melyik kezdeményezést szeretnék támogatni.

Ezzel párhuzamosan Magyarországon is építünk együttműködéseket – hátrányos helyzetű nőket, gyerekeket segítő alapítványokkal, illetve olyan szervezetekkel, amelyek a turizmus társadalmi hatásaira reflektálnak, ilyen például a Turizmus Szívvel Alapítvány is. Ami a gyakorlati részét illeti, egy utazási irodát – ami ráadásul a felelős turizmus szellemében működik – manapság nem könnyű üzemeltetni, de számunkra ez nem opcionális. Ha felelősségről beszélünk, akkor azt a működés minden szintjén komolyan kell venni.

Lehetünk-e egyszerre anyák és aktivisták?

Kifejtenéd ezt bővebben?

A jogi és pénzügyi oldal sokkal komplexebb, mint amire számítottam az elején. Magyarországon utazási irodát alapítani komoly befektetést igényel. Kötelező például felelősségbiztosítást kötni, amihez több millió forintos letét szükséges, és szakmai felelőst is alkalmazni kell, ha nincs meg a megfelelő, hivatalos tapasztalatod. Ez az egyik oka annak, hogy sokan inkább közvetítőként működnek. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy saját utakat szervezünk, és a teljes felelősséget mi vállaljuk. Ez a nehezebb út, de úgy érzem, hosszú távon hitelesebb.

Azt olvastam korábban, hogy egyesek megkérdőjelezték a női fókuszú utazások létjogát, holott külföldön több példát láthatunk erre. Te miért érezted azt, hogy egy ilyen típusú kezdeményezésre szükség van és szükség lesz a jövőben is?

Egyrészt azért, mert a nők nagyon aktív utazók, és sokszor ők hozzák meg az utazással kapcsolatos döntéseket. Másrészt azért, mert vannak olyan helyzetek, ahol a női jelenlét egészen más minőséget hoz. Amikor például helyi női közösségeket látogatunk meg, és olyan témák kerülnek elő, mint a mindennapi élet, a családi szerepek, a testhez vagy nőiséghez kapcsolódó kérdések, ezekben a helyzetekben nőként sokkal könnyebb megnyílni egymás felé.

És van egy másik, nagyon fontos réteg is: a láthatóság. Sok országban a turizmusból származó lehetőségekhez a nők nehezebben jutnak hozzá. Mi tudatosan keresünk női idegenvezetőket, szolgáltatókat, és próbáljuk őket előtérbe helyezni. Tehát ez nem csak arról szól, hogy „nők együtt utaznak”, hanem arról is, hogy milyen struktúrákat, törekvéseket erősítünk közben.

Manapság sokat beszélünk a környezeti fenntarthatóságról, és talán kevesebbet a társadalmiról. Szerinted a turizmuson belül mik azok a dolgok, amikre érdemes lenne több figyelmet fordítani ebből a szempontból?

A fenntarthatóságot gyakran kizárólag a környezetvédelemre szűkítjük le. Letagadhatatlan tény, hogy az utazások nem fenntarthatóak környezeti szempontból, hiszen például a repülésnek jelentős ökolábnyoma van, amit mi igyekszünk – ahol lehet – redukálni, de teljesen nem tudjuk elkerülni. Ugyanakkor a társadalmi fenntarthatóság legalább ennyire fontos, csak talán kevesebb szó esik róla.

Sok olyan régió van, ahol az embereknek veszélybe kerülne a megélhetésük, ha hirtelen megszűnne a turizmus – vannak, akik generációk óta ezen a területen tevékenykednek. Viszont nagyon nem mindegy, hogy a bevétel a nemzetközi láncokhoz kerül, vagy helyben marad. Mi tudatosan dolgozunk helyi partnerekkel, kisebb közösségekkel, női vállalkozókkal. Az alapgondolatunk az, hogy ha már utazunk, akkor utazzunk másképpen. Ne egy alá-fölérendeltségi rendszerben, hanem egy sokkal egyenrangúbb kapcsolódás mentén.

Manapság egyre többen utaznak a világban, és fontos, hogy hol és hogyan költik el a pénzünket, milyen szolgáltatókat választanak, milyen kapcsolatokat alakítanak ki stb.

Tíz éve élek Portugáliában, és rájöttem, miért sokkal boldogabbak az itteni emberek

Egy klasszikus csoportos körutazás gyakran arról szól, hogy minél több helyet megnézünk minél rövidebb idő alatt. Ti hogyan gondolkodtok erről?

Mi nagyon tudatosan építjük fel a tempót. Minden nap más városban ébredni és rohanva felfedezni egy országot szerintünk fárasztó, és sokszor éppen ezért nem nyújt valódi, mély élményt. Mi inkább kevesebb helyszínt látogatunk meg, és azokat igyekszünk minél behatóbban megismerni. Ilyenkor van idő kapcsolódni, beszélgetni, jelen lenni. Például Marokkóban nem járjuk körbe az egész országot néhány nap alatt, hanem a kisebb régiókra fókuszálunk. Elmegyünk vidéki közösségekhez, vendégségbe, együtt főzünk, beszélgetünk. És ugyanúgy fontos része az utazásoknak az is, hogy jut idő a pihenésre is.

Az utasok akkor pozitívan reagálnak erre a szemléletre, de hogyan viszonyulnak hozzá a nemzetközi partnerek? Mennyire nyitott a turisztikai ipar a lassabb, tudatos utazásokra?