Az eljegyzés után mindenki ugyanazt kérdezi, és érthetően leszel frusztrált

Egy eljegyzésnek elvileg egy örömteli pillanatról kellene szólnia: két ember kimondja, hogy együtt képzeli el a jövőjét, a környezetük pedig velük együtt ünnepel. Csakhogy a gratulációk után sokszor szinte azonnal megérkezik egy újabb kérdés is: mikor lesz az esküvő? Mikor kezdődik a szervezés? És ha már megvolt a nagy nap, könnyen jöhet a következő: mikor érkezik a baba? Mintha minden fontos életesemény automatikusan kijelölné a következő állomást is...

A közösségi média ezt az érzést még tovább erősítheti. Egyik pillanatban meglátjuk valaki eljegyzési fotóit, a következőben már a ruhapróbát, a helyszínválasztást és a tökéletes esküvői dekorációt. Könnyű azt érezni, hogy nekünk is ugyanilyen gyorsan kell haladnunk. De vajon honnan tudjuk, hogy valóban a következő lépésre vágyunk, és mikor csak azért sietünk, mert úgy érezzük, „ennyi idő után már illene”?

Az eljegyzés nem indítja el automatikusan a visszaszámlálást

„Az eljegyzés elvileg egy örömteli, meghitt mérföldkő egy pár életében, mégis nagyon könnyen egyfajta visszaszámlálássá és versennyé válhat” – mondja dr. Horváth Kitti pszichológus, jogász, coach, képzésben lévő pár- és családterapeuta. A szakértő szerint sokszor már az első gratulációkkal együtt megérkezik a kérdés is: „És mikor lesz az esküvő?”, majd a Nagy nap után hamar jöhet a következő: „És mikor érkezik a baba?” Ezek az elvárások érkezhetnek a család, a barátok vagy tágabb értelemben a társadalom felől is.

Ettől könnyen úgy érezhetjük, hogy minden fontos életeseményhez tartozik egy láthatatlan határidő. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy az eljegyzés után azonnal el kell kezdenünk esküvőt szervezni. Van, aki már régóta várta ezt a pillanatot, és alig várja, hogy belevethesse magát a tervezésbe, míg másnak időre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán ráhangolódjon az új életszakaszra.

– hangsúlyozza dr. Horváth Kitti. Ahogyan a gyermekvállalásnál vagy más nagy döntéseknél, itt is az a fontos, hogy ne egy külső menetrendhez, hanem a saját egyéni és párkapcsolati körülményeinkhez igazítsuk a terveinket.

Így szokunk hozzá ahhoz, hogy kevesebbet kérjünk az élettől

Amit a közösségi médiában látunk, az nem a teljes történet

Az esküvőszervezés időszakát a közösségi média gyakran gyönyörű képek és izgalmas pillanatok sorozataként mutatja. A szakértő szerint azonban azt sokkal ritkábban látjuk, mi történik mindezek között. Nem látjuk például, hogy egy pár közben hogyan próbálja előteremteni az esküvő költségeit, ezért többet dolgozik, fáradtabb, munka után pedig még szolgáltatókat keres, árajánlatokat hasonlít össze, egyeztet és újabb döntéseket hoz. Arról is kevés szó esik, hogy közben mennyi idő és energia marad magára a kapcsolatra.

Ráadásul ott van az az elvárás is, hogy ezt az egész időszakot élvezni „kellene”. „Meg kellene élni minden pillanatát”, „egymásra is figyelni kellene” – miközben a valóságban sokszor éppen erre marad a legkevesebb idő és energia. „Ez könnyen létrehozhat egy furcsa kettősséget: valaki egyszerre lehet nagyon boldog attól, hogy megházasodik, miközben rendkívül kimerült és feszült az odavezető folyamattól. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást” – magyarázza a szakértő.

Mások kirakatát hasonlítjuk össze a saját életünkkel

A probléma az, hogy mások életéből általában nem ezt a kettősséget látjuk. Kifelé mi magunk is inkább a szép pillanatokat mutatjuk, ezért könnyű azt gondolni, hogy másoknak minden egyszerűen, természetesen és gördülékenyen megy. Közben a saját életünk kulisszái mögött látjuk a bizonytalanságot, a kompromisszumokat, az anyagi nehézségeket és a fáradtságot is. „Valójában tehát gyakran mások „kirakatát” hasonlítjuk össze a saját teljes valóságunkkal” – emeli ki dr. Horváth Kitti.

A környezetünk kérdései pedig még inkább felerősíthetik ezt a nyomást. Nem feltétlenül azért esik rosszul egy „Mikor lesz már az esküvő?” típusú kérdés, mert rosszindulat van mögötte. Az ilyen mondatok könnyen rávilágíthatnak a saját belső bizonytalanságainkra is: vajon megfelelő ütemben haladunk? Nem kellene már előrébb tartanunk? Mások miért tudják ezt gyorsabban megoldani?

Honnan tudhatjuk, hogy valóban készen állunk?

A következő lépés előtt elsősorban őszintének kell lennünk saját magunkkal és a párunkkal is. Az pedig, hogy egy ilyen nagy döntéssel kapcsolatban vannak félelmeink vagy kérdéseink, önmagában egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretjük a másikat, vagy nem akarunk elköteleződni. „Ellenkezőleg, éppen azt jelenti, hogy szeretnénk komolyan átgondolni a döntést, mert fontos számunkra” – mondja a szakértő.

Érdemes megfigyelni azt is, milyen gondolatok és érzések jelennek meg bennünk, amikor a következő lépésről beszélünk. Van bennünk kíváncsiság, izgatottság, öröm és várakozás? Vagy inkább kötelességet, sürgetettséget és szorongást érzünk, miközben azon gondolkodunk, vajon mások mit gondolnak rólunk? A testi jelzéseink is segíthetnek eligazodni. A szakértő szerint érdemes tudatosítani, mi történik bennünk egy-egy ilyen beszélgetés során: összeszorul-e a gyomrunk, feszültté válunk-e, menekülnénk-e a téma elől, vagy inkább kellemes izgatottságot érzünk.

Persze egy nagy döntés előtt teljesen természetes valamennyi bizonytalanság és félelem. Nem az a cél, hogy minden kérdőjelet megszüntessünk, hanem hogy felismerjük, a bizonytalanság mögött alapvetően ott van-e a saját vágyunk is.

Újratervezhető-e a nőiesség szülés után, és ha igen, mégis hogyan?

Mi lenne, ha senki nem kérdezné, mikor lesz az esküvő?