előfizetésem
Hírlevél
Nem akarom úgy nevelni a gyerekemet, ahogy a szüleim tették velem, de akkor hogyan tovább?
A gyermeknevelés szemlélete az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a tekintélyelvű, szabályokra épülő módszerek voltak meghatározók, napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek azok a nevelési irányzatok, amelyek a gyermek érzelmi szükségleteire, személyiségére és belső világára helyezik a hangsúlyt.
Napjainkban számos különféle nevelési irányzatról hallani, amelyek lényegesen eltérnek a mai szülők saját tapasztalataitól. Többségük ugyanis egy korábbi generáció szigorúbb nevelési módszereit élte meg. Talán ezért is jelentek meg az újabb, a gyerekek szükségleteire fókuszáló trendek, amelyek nagyobb figyelmet fordítanak a gyermek pszichés fejlődésére. Rácz-Dienes Adrienn pszichológussal beszélgettünk, aki jelenleg a Mentis Pszichológiai Központ szakembere. Adrienn szerint azért is kerültek előtérbe ezek az új, de valójában régi pszichológiai elméletekből kiinduló nevelési elvek, mert hatalmasat fordult a világ körülöttünk.
Az információhoz való könnyű és gyors hozzáférés lehetővé tette a mai szülők számára, hogy tudatosan kezdjenek gondolkodni a nevelésről és feltegyék a kérdést: „hogyan tudom ezt jobban csinálni” vagy „mi az, amiben mindenképp változtatni szeretnék a saját rossz tapasztalatomból kiindulva”.
Tekintélyelvű örökség
Mindig is léteztek szigorúbb és engedékenyebb családok. A modern kor információbősége azonban meghatározó módon képes felülírni egyes elavult módszereket. Régóta kutatják, mi tekinthető ideális gyermeknevelésnek, és korántsem kérdéses, hogy egy gyermek személyiségfejlődéséhez nyitottságra, szeretetre és mindenekelőtt jó kommunikációra van szükség.
„Régen a kontroll és a korlátozás dimenziói kaptak nagyobb hangsúlyt a nevelés során/szülői attitűdben, amely elsősorban a tekintélyelvűbb nevelési stílusoknak felelt meg, de ez sem volt egyértelműen igaz minden családban. Akkor is voltak engedékenyebb, megértőbb szülők, de az egyes nevelési stílusok előnyei és hátrányai semmiképpen sem álltak rendelkezésre olyan széles körben, mint ma. Manapság kifejezetten könnyű utánanézni annak, hogy egyes esetekben mi a teendő, ha a szülő esetleg nem tudja.”
A világháborúk utáni társadalmi és kulturális közegek egyértelműen a túlélést biztosító, betagozódó életformát tekintették biztonságosnak. Mindenki kerülte a konfliktust, és a szülők gyermekeiket is a „ne szólj szám, nem fáj fejem”-elv mentén nevelték.
A nő, aki ingyen gyógyította a szegények gyerekeit, és ellenezte a testi fenyítést
„Magyarországon hosszú ideig az alá-fölérendeltségre berendezkedett társadalom elvárásainak kellett megfelelni a ma már elérhető pszichológiai tudás hiányában ez sokkal inkább vezetett tekintélyelvű nevelési stílushoz, amely kevésbé támogatta a gyermek önállósodását. Az a személy pedig, aki gyerekként csak utasítást kapott magyarázat nélkül, könnyen válhatott önmagában kételkedő, bizonytalan felnőtté.”
A mai felnőttek közül sokan jelenleg is küzdenek megfelelési kényszerrel, amely szorongással párosulva egészen más felnőtt személyiséget eredményez, mint amit a modern nevelési stílusok emberközpontúsága támogatna.
Modern trendek
A mai gyerekek egyre inkább egy elfogadóbb, engedékenyebb társadalom tagjaivá válnak., kevésbé van jelen a magyarázat nélküli korlátozás és a túlzott kontroll. „A múltunkban jelen lévő tekintélyelvű, megértést és elfogadást nélkülöző neveléstől mindenképpen egyfajta elszakadás figyelhető meg. Az új trendek tulajdonképpen a korábbi pszichológiai elméletekre, hangsúlyosan a kötődéselméletre épülnek, amelynek lényege a megfelelő egyensúly kialakítása a gyerek biztonságérzete és a világ felfedezése iránti igénye között.” - mondja a szakértő.
Gentle Parenting
Az új trendekben a gyermek igényei állnak a középpontban, és a szabályokat nem utasítás formájában közli a szülő. Sokkal inkább elmagyarázza, hogy mit miért kér, és semmiképpen sem kényszerít a szabályok végrehajtására. Ennek hátterében az áll, hogy ma már nagyobb tudással rendelkezünk arról, mennyire hangsúlyosak az alapvető érzelmi szükségletek a gyermek pszichés és mentális fejlődése szempontjából. Ez az angolul gentle parenting-nek nevezett nevelési trend ideálisnak mondható, mivel az érzelmi igényekből indul ki.
„A gyermek szükségleteire való megfelelő szülői reakcióra példa lehet, amikor egy kétévesben megjelenik az önállóságra való igény. Hagyni kell, hogy felfedezze a világot, de közben támogatni a háttérből, és jelezni, ha veszélyt tapasztalunk. Így a gyerek megtanulja, hogy lehet önálló, miközben számíthat az embertársaira. Az is fontos, hogy megtanítsuk a gyermeknek az egyes érzelmek felismerését, hiszen ha valamit nem engedünk meg neki, arra bizonyára reagálni fog. Jó, ha vissza tudjuk tükrözni az érzelmeket, és el is tudjuk magyarázni számára. Engedjük, hogy megélje azokat, és így felnőttként sem fogja gátolni az érzelmeit.”
Ez a dolog határozza meg, hogy szorongó, perfekcionista felnőtt lesz-e a gyermekedből
A gentle parenting szükségletorientált nevelése olyan felnőtteket igyekszik nevelni, akik önállóak, és képesek döntéseket hozni.
Érzelmeiket nem gátolják, hanem felvállalják, és felnőttként is képesek kapcsolódni saját magukhoz.
Ennek megfelelően mentálisan egészségesebb, a társadalomba könnyebben beilleszkedő emberekké válnak. Természetesen minden kisgyermek más, és a gyermek személyiségén, valamint temperamentumán is múlik, hogyan reagál a szülő. Hiába szeretne valaki laza szülő lenni, ha azt tapasztalja, hogy gyermekére jobban kell vigyázni és figyelni, mint más gyerekekre, mert több veszélyes helyzetbe sodorja magát.
Slow Parenting
Ez a nevelési irányzat kifejezetten a körülöttünk lévő felgyorsult világ kihívásaira reagál. A mindennapokban jelen lévő állandó időhiány, teljesítménykényszer és információáradat nemcsak a felnőttekre, hanem a gyermekekre is hatással van. A nyugodt, kiszámítható időszakok segítenek az idegrendszer érésében, az önszabályozás kialakulásában és az érzelmi egyensúly fenntartásában. A slow parenting célja, hogy tudatosan lassítson ezen a tempón, és visszahozza a gyermekkor természetes ritmusát.
„Gyermeknevelési irányzatként azt hangsúlyozza, hogy képesek legyünk visszatalálni ahhoz a spontaneitáshoz és játékossághoz , amelyet a világban jelen lévő káosz és elvárások kiölnek belőlünk. Ez a megközelítés azért jó, mert a gyermek mentális egészsége szempontjából fontos, hogy megélhesse a nyugodt időszakokat is.” - fogalmaz Adrienn.
Ennek hátránya lehet, ha nem figyelünk oda az egyéb érzelmi szükségleteire. Például nem határozzuk meg a gyermek által is igényelt kereteket, amelyek kiszámíthatóvá tennék számára a világot.
Attachment Parenting
A magyarul kötődő nevelésnek nevezett irányzat a korai időszakra helyezi a hangsúlyt, lényege pedig az érzelmi biztonság megteremtése. Ez a korai tapasztalat ugyanis nagyban meghatározza, hogyan viszonyul majd később a gyermek a kapcsolataihoz, és mennyire bízik meg másokban, vagy tud érzelmileg stabil maradni. A szülő jelenléte, fizikai közelsége és érzelmi elérhetősége kulcsszerepet játszik ebben a korai folyamatban.
„Itt a szülő válaszkészsége áll a középpontban. A kötődő nevelési stílust alkalmazó szülők azonnal reagálnak, ha sír a baba: megetetik, felveszik, és teljes körű szeretettel halmozzák el. Ugyanakkor előfordulhat, hogy minden igyekezet ellenére a babát nehéz megnyugtatni. A kapcsolódó nevelés azzal magyarázza ezt, hogy időnként a babának igénye lehet arra, hogy sírjon, és így vezesse le a feszültségét. A sírás tehát önmagában nem jelenti azt, hogy a szülő valamit rosszul csinál.”
A kötődő nevelés elsősorban ezt a korai időszakot fedi le. Kifejezetten fontos, hogy a szülő észrevegye, mikortól hagyja a gyereket önállósodni és felfedezni a világot, hiszen ez a folyamat is része a kötődésnek. Így a gyermek az egyes igényeire megfelelő válaszokat kaphat.
Kirepült a gyermeked? A szülői szereped attól nem tűnik el, csak átalakul
Jó vagy rossz ez?
A modern nevelési irányzatok követendő elveket vallanak, mégis érik őket bírálatok, amelyek abból fakadhatnak, hogy hogyan értelmezik a szülők ezeket az elveket és módszereket. A szükségletekre fókuszálás nem azt jelenti, hogy átadom az irányítást a gyermeknek, hanem azt, hogy megfelelően vagyok válaszkész. Törődöm vele, megnyugtatom, megtanítom szabályozni az érzelmeit és kereteket határozok meg. A határok szabása tehát szintén része a gyermek érzelmi szükségleteinek, mert ettől válik a világ biztonságossá. A különbség a tekintélyelvhez képest az, hogy a modern trendek magyaráznak, tanítanak és nem parancsolnak.
„A következő generáció felnőtt embere egészségesebben működő felnőtté válhat, ha érzelmi szükségleteit figyelembe véve nevelik. Olyan ember lehet, aki képes felelősséget és kötelezettségeket vállalni. Önálló döntéseket hoz, meg tudja élni a sikereit, és fel tudja dolgozni a kudarcait is. Képes megélni az érzelmeit, ugyanakkor kontrollálni is tudja azokat. Szeretve és biztonságban érzi magát, embertársaival pedig tisztelettel bánik. Az ilyen “ideális” felnőttekre szükség lesz, hiszen a jövő az emberiség létezését érintő problémákat tartogat.” - húzza alá a szakértő.
