Elkezdtél kiállni magadért, és a környezeted megharagudott rád? A pszichológus szerint nem érdemes feladnod

„Régen könnyebb volt veled.”„Már nem vagy olyan, mint régen.” „Mi történt veled?” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Sokan úgy gondolják, hogy amikor valaki végre megtanul kiállni önmagáért, egészséges határokat húz, vagy egyszerűen nemet mond arra, ami már nem szolgálja, akkor a környezete örömmel fogadja ezt azt átalakulást. Sajnos azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb. Nem ritka ugyanis, hogy éppen azok reagálnak a legerősebben, akikhez a legszorosabb kapcsolat fűzi az embert.

Az önérvényesítés nem csak belső átalakulást jelent. A családi dinamikák, a baráti viszonyok vagy akár a munkahelyi szerepek sokszor évek, évtizedek alatt rögzült mintázatokként vannak jelen az életünkben. Ha azonban ezek közül egyetlen elem valami miatt megváltozik, akkor az mindenki számára alkalmazkodást igényel. Éppen ezért a „megváltoztál” kijelentés sokszor nem egy vád a másik féltől, hanem annak jele, hogy a elveszítette a korábbi kapaszkodóit.

Hogy miért jelenthet ez gondot? Az emberi kapcsolatok különlegessége, hogy kiszámíthatóak. Tudjuk, ki hogyan reagál, kitől mit lehet kérni, és ki lesz az, aki végül úgyis enged. Ezek a szerepek gyakran észrevétlenül szilárdulnak meg. Megszokjuk őket, és ezek szerint éljük a mindennapjainkat.

Ha azonban valaki hosszú időn keresztül mindig mások igényeit helyezte előtérbe, könnyen kialakulhat róla az a kép, hogy ő megbízható, ő az örök segítő, aki sosem mond nemet. Amikor azonban egyszer csak elkezdi megóvni a saját idejét, energiáját és lelki egészségét, a környezete nemcsak egy új viselkedéssel találkozik, hanem egy új emberrel is. Ez a jelenség sokakban bizonytalanságot kelthet. Nem biztos, hogy azért, mert rosszat akarnak, hanem mert a megszokott egyensúly felborulása ellenállást szül bennük. Furcsának tekintik, azt hiszik, hogy valami nem stimmel a másikkal.

Egy hétig nemet mondtam mindenre, amihez nem volt kedvem, így változott meg az életem

Miért fáj másoknak a fejlődésünk?

A személyes fejlődés egyfajta tükörként működik. Amikor valaki végre kiáll önmagáért, bátran vállalja önmagát, akkor a környezete azonnal azt gondolja, hogy neki ezt kellene tennie, de valamiért nincs mersze hozzá. Ez a felismerés pedig sokszor kellemetlenebb, mint a másik változása. Könnyebb ugyanis azt mondani a másikra, hogy beképzelt lett vagy elszállt magától, mint szembenézni a saját elnyomott szükségleteinkkel.

A pszichológiában ezt általában önvédelmi mechanizmusként írják le. Az ember igyekszik fenntartani azt a képet, amiben biztonságban érzi magát. Ha valaki kilép a korábban ráosztott szerepből, az másokat is arra késztethet, hogy felülvizsgálják a saját döntéseiket. Ez pedig nem mindig egy kényelmes feladat. Sokszor ugyanis nem akarunk szembenézni azzal, hogy bizony ideje lenne nekünk is változtatni.

A bűntudatkeltés eszközei

A változás első időszakában gyakran jönnek meg olyan mondatok, amik első hallásra apróságnak tűnnek, mégis komoly érzelmi nyomást jelentenek. A „Csalódtam benned.”, a „Régen mindig számíthattam rád.”, a „Most már fontosabb vagy saját magadnak, mint a családod.” - ezek mind olyan kijelentések, amik bár nem tudatos manipulációból fakadnak, a másik fél mégis szeretné visszaállítani a korábban megszokott egyensúlyt. Azt akarja, hogy minden úgy menjen tovább, ahogy korábban.b

Az érzelmi zsarolás, a sértődés vagy a passzív-agresszív viselkedés tulajdonképpen gyakran a bizonytalanság jele. A másik ember ugyanis elveszíti a megszokott működést, ezért minden erejével azon van, hogy próbálja visszaterelni a kapcsolatot a régi mederbe. Még akkor is, ha ezt nem feltétlen tudatosan teszi. De nagyon fontos lenne felismerni, hogy a másik reakciója nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz irányba indultunk el. Sőt, ilyenkor nem is feltétlenül szabad arra hagyatkozni, hogy a másik mit mond, mit gondol, hiszen éppen az a lényeg, hogy végre saját magunkat helyezzük előtérbe.

A „Nem." egy teljes és egész mondat - így húzd meg határaidat könnyedén

Amikor még senki sem szokta meg a határokat

„Amikor valaki elkezdi meghúzni a határait, különböző reakciókkal találkozhat: van, ahol támogatással és alkalmazkodással, de van, ahol ellenállással, bizonytalansággal, vagy akár sértettséggel. A korábbi működés mindkét fél számára egy megszokott egyensúlyt adott, ezért természetes, hogy a változás ezt a kapcsolati rendet is módosítja.” - mondta el Bede Anna, coach és mentálhigiénés szakember.

Hozzátette, hogy ebben az időszakban könnyű összekeverni a bűntudatot a valódi hibázással, és a feszültség hatására visszalépni a régebbi működésbe csak azért, hogy megszűnjön a kellemetlen érzés. „A bűntudat sokszor nem objektív visszajelzés, hanem egy tanult érzelmi reakció, amely akkor aktiválódik, amikor eltérünk a korábbi kapcsolati és működésbeli mintáktól.”