Miközben a klímaszorongás egyre nő, ezek a történetek reményt adnak

Ha környezetvédelemmel kapcsolatos hírek általában ritkán adnak okot az optimizmusra – szélsőséges időjárási körülmények, pusztuló élőhelyek, kihalás szélére sodródó fajok, műanyaggal szennyezett természetes vizek stb. Szinten minden napra jutnak olyan szomorú történetek, amelyeket látva és hallva reménytelennek tűnik a harc a bolygónkért. Pedig a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb.

Egy kutatás szerint a kizárólag a veszélyekre és katasztrófákra fókuszáló klímakommunikáció növelheti a tehetetlenség, a reménytelenség és a klímaszorongás érzését. A negatív érzelmek pedig önmagukban nem feltétlenül ösztönöznek cselekvésre, ha nem párosulnak megoldási javaslatokkal. Mindezek mellett érdemes figyelmet fordítani azokra a történetekre is, amelyek bizonyítják, hogy a természet igenis képes a regenerációra, ha lehetőséget kap rá. A közelmúltban számos ilyen előremutató aktivitásnak lehettünk szemtanúi.

Az esőerdők gyorsabban gyógyulnak, mint hittük

Az esőerdőkről szóló hírek többnyire az elképesztő iramú erdőirtásról szólnak, és ez továbbra is számottevő probléma. Arról kevés szó esik azonban, hogy milyen lenyűgöző regenerációs képességgel rendelkeznek ezek a területek. Egy friss kutatás több ezer növény- és állatfaj vizsgálata alapján arra jutott, hogy a természetes regeneráció során a másodlagos trópusi erdők biodiverzitása akár néhány évtized alatt visszanyerheti a természetes állapot jelentős részét.

Persze, az őserdők továbbra sem pótolhatók egykönnyen, viszont minden megmentett és helyreállított fás közegnek óriási jelentősége van a bolygóegészség szempontjából.

Nem kell minden műanyagot száműznünk az életünkből, és ennek fontos oka van

Skóciában önkéntesek gyűjtenek magokat, hogy újraerdősítsék az országot

A természetvédelem sikereit hajlamosak vagyunk a kormányokhoz, a nagy nemzetközi szervezetekhez vagy a tudományos közösséghez kötni, pedig sokszor civilek írják a leginspirálóbb történeteket. Skóciában az elmúlt három évben mintegy 100 önkéntes vállalta, hogy nehezen megközelíthető hegyoldalakon és erdőkben őshonos fafajok magjait gyűjti össze. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: több mint 11 millió mag került a faiskolákba, és ezekből közel 8 millió őshonos fa nevelhető fel.

A résztvevők olyan genetikai állományú fákat keresnek, amelyek az évszázadok során alkalmazkodtak Skócia különleges éghajlatához, így a jövő erdei ellenállóbbak lehetnek a különböző betegségekkel és a klímakrízissel szemben.

Az ibériai hiúz már nem áll a kihalás szélén

Az elmúlt években több ikonikus faj helyzete tovább romlott: a borneói elefánt az IUCN Vörös Listáján a veszélyeztetett kategóriába került, az afrikai erdei elefánt továbbra is kritikusan veszélyeztetett, a császárpingvint az éghajlatváltozás miatt sorolták magasabb kockázati kategóriába, míg a vaquita és a szaola továbbra is a kihalás szélén egyensúlyoz. Vannak azonban pozitív hírek is: az ibériai hiúz története a modern természetvédelem egyik legsikeresebb példája.

A 2000-es évek elején mindössze 94 egyed élt vadon, így a faj közel állt a kihaláshoz. Leginkább az élőhelyének fragmentálódása, az orvvadászat, illetve fő zsákmányállatának, a vadnyúlnak az összeomló állománya veszélyeztette a fennmaradását. Az összehangolt spanyol és portugál természetvédelmi programoknak, az élőhelyek helyreállításnak és a visszatelepítéseknek köszönhetően a populáció ma már meghaladja a 2000 egyedet, ezért a faj veszélyeztetettségi besorolását is enyhítették.

Közel 200 év után ismét óriásteknősök járják Floreana szigetét

Floreana egykor saját óriásteknős-populációnak adott otthont, a 19. században azonban a bálnavadászok ezrével hurcolták el őket hosszú tengeri útjaikra élelemként. Emellett a betelepített invazív fajok is egyre nagyobb nyomást gyakoroltak az ökoszisztémára, így néhány évtized alatt az óriásteknősök teljesen eltűntek ebből a régióból.

De itt még nem ér véget a történet. Tudósok egy csoportja olyan teknősöket talált egy másik közeli szigeten, amelyek megőrizték a floreanai populáció genetikai örökségének nagy részét. Az évtizedes tenyésztési program következtében 2026-ban 158 fiatal óriásteknős térhetett vissza Floreanára. Ez azért is jó hír, mert az óriásteknősök nem csupán ikonikus állatai a térségnek, de természetvédelmi szerepük is jelentős. Pozitív hatással vannak a növényzetre és számos más faj fennmaradását segítik elő.

Szakértőt kérdeztünk, tényleg egy bankkártyányi mikroműanyagot eszünk meg hetente?

Új korszak kezdődött a nyílt tengerek védelmében

Bolygónk felszínének közel felét olyan tengerszakasz borítja, amely nem tartozik egyetlen országhoz sem. Ezeket nevezzük nyílt tengereknek, és egészen mostanáig nem létezett átfogó nemzetközi jogi keret a védelmükre. Ez változott meg a High Seas Treaty, vagyis a nyílt tengerek védelméről szóló ENSZ-megállapodás hatályba lépésével. Ennek ratifikálása történelmi jelentőségű, hiszen végre lehetővé teszi a nagy kiterjedésű tengeri védett területek kijelölését a nemzeti felségvizeken túl is.

Mindez nem csupán az élőlények védelme miatt fontos – az óceánok hatással vannak a Föld éghajlatára, hatalmas mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, és emberek százmillióinak biztosítanak megélhetést.

Európában egyre több folyó nyeri vissza természetes medrét

Évtizedeken keresztül Európa folyóinak jelentős részét gátak, duzzasztóművek és mesterséges mederszabályozások alakították. Ezek általában gazdasági célokat szolgáltak, de közben megszakították a halak vándorlási útvonalait, rontották a vízminőséget és negatívan hatottak a folyók természetes élővilágára. Az elmúlt években azonban egyre több ország döntött úgy, hogy lebontja a már használaton kívüli akadályokat.

A Dam Removal Europe kezdeményezésének köszönhetően csak 2024-ben több száz elavult gát tűnt el európai folyókról. Ennek hatására számos helyen ismét megjelentek a lazacok, angolnák és más vándorló halfajok, miközben a folyók természetes vízjárása is fokozatosan helyreállt.

A korallzátonyok is kaphatnak egy második esélyt

Talán kijelenthetjük, hogy a korallzátonyok az éghajlati válság egyik legnagyobb „vesztesei”. A tengerek melegedése miatt az elmúlt években világszerte tömeges korallfehéredési eseményeket figyeltek meg, amelyek számos ökoszisztémát súlyosan károsítottak. Ausztráliában, a Nagy-korallzátonynál olyan korallkolóniákat azonosítottak a kutatók, amelyek a vártnál jobban ellenállnak a hőhullámoknak, miközben több országban sikeresen alkalmaznak korallkertészetet és mesterséges koralltelepítést is.