előfizetésem
Hírlevél
Lakásbérlés helyett kishajót vett, ma a vízen él egy magyar lány Londonban
Barbi éveken keresztül élt egy tizenöt négyzetméteres hajón, ahol nem volt sem konyha, sem zuhanyzó, sem mosógép – ezt az utat azonban ő maga választotta. Egyedül építette újra az otthonát, holott korábban nemhogy nem vezetett hajót, de még azt sem tudta, hogyan kell csempézni vagy csiszolni.
Tizenegy évvel ezelőtt, amikor Pálfy Barbara Londonba költözött, a huszonévesek energiájával és nyitottságával érkezett a brit fővárosba. A nyüzsgő metropolisz hamar befogadta a fiatal lányt: egy kint élő barátja segítségével könnyen talált szálláshelyet és munkát is. Magyarországon vendéglátást tanult és felszolgálóként dolgozott, de a jövőjét nem ebben a szakmában képzelte el.
Nagy álma volt, hogy cukrász legyen, de ilyen jellegű tapasztalattal nem rendelkezett, és az angol nyelvtudása sem volt még magabiztos. Így londoni pályafutását konyhai kisegítőként, mosogatóként kezdte, majd az egyik munkahelyén egy magyar cukrászlány mellé szegődve tanulta ki a szakmát. Idővel több helyen is dolgozott, így folyamatosan bővítette a tudását és egyre több tapasztalatot szerzett.
Bár szakmailag jó úton haladt, mégsem találta helyét a nagyvárosban: tizenkét alkalommal költözött, és sehol nem érezte magát igazán otthon. Többnyire szobát bérelt, de volt, ahol túl sokan laktak együtt, máshol a tér bizonyult szűkösnek, vagy éppen a lakás esett messze a munkahelyétől. Később már megengedhetett magának egy aprócska stúdiót, de nehezen tudott belenyugodni, hogy a fizetése nagy része albérletre megy el. A fordulat egy nem várt élethelyzetben, egy állásinterjún következett be, amikor az interjúztató hölgy elmesélte neki, hogy egy kishajón lakik London központi részén.
„Olyan lazán és könnyedén beszélt erről az életről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elmondta, hogy ő hitelre vásárolta a sajátját, de vannak kisebb, olcsóbb hajók is. Igazából csak annyit kell tenni, hogy az ember kiválasztja a számára megfelelő hajót, és máris van Londonban egy saját kis otthona. Mondanom sem kell, hogy egyből felkeltette az érdeklődésemet a dolog, ráadásul mindig vonzott az ilyen alternatív életstílus. Ahogy hazaértem, elkezdtem beleásni magam a témába, és már aznap eldöntöttem, hogy ebbe én is belevágok” – meséli a nagykanizsai születésű lány.
Szigorú terv nélkül, negyvenévesen kezdte újra életét Los Angelesben a magyar házaspár
Élet a csatornákon
Barbi előtt ekkor egy különleges és izgalmas világ tárult fel. London történelmi, egykor áruszállításra használt csatornahálózata ugyanis ma már békés, rejtett szeglete a nyüzsgő városnak, ahol a vízi utak mentén több ezer fős közösség él keskeny lakóhajókon (úgynevezett narrowboat-okon). A csatornák környékét vízparti kávézók, gyalogos sétányok, és fás parkok teszik még hangulatosabbá.
A londoni csatornahálózat teljes hossza nagyjából 100 kilométer, ebből a legnépszerűbb, a belvárost átszelő Regent’s Canal önmagában 14 kilométer. A hajós élet pedig folyamatos mozgásból áll: a lakóhajók jellemzően nem egy adott helyen horgonyoznak, hanem a szabályok szerint két hetente átállnak máshová, és minden évben legalább 30 kilométert meg kell tenni velük. Bár a fiatal lány korábban nem vezetett hajót, mégis vonzotta a lehetőség, hogy vízi úton fedezheti fel a várost, miközben lakótársak nélkül, a cicájával kettesben élhet a saját otthonában.
„A hajóvezetés elsajátításáról a tulajdonosnak kell gondoskodni, de külön vezetői engedély vagy vizsga nem szükséges, ehhez egy egynapos tanfolyam elvégzése is elég. Lakott területen legfeljebb 5 mérföld/óra sebességgel lehet haladni, tehát a közlekedés alapvetően lassú és kevés kockázattal jár, így ettől nem féltem” – idézi fel.
Tizenöt négyzetméter boldogság
Az elhatározást hamarosan tettek követték, és Barbi a félretett pénzéből 2022 tavaszán megvásárolta azt a nagyjából 11 méter hosszú, 15 négyzetméteres lakótérrel rendelkező kishajót, ami aztán több mint négy évig az otthonául szolgált. Szűkös volt és felújításra szorult, de ő boldogan és elszántan vágott neki az új életnek.
„Igyekeztem a vásárlás előtt széles körűen tájékozódni, hogy milyen engedélyekre, papírokra van szükség. Tudtam, hogy fémszerkezetű hajót érdemes venni és figyelni kell arra, hogy a hajófenék sérülésmentes legyen. Egy idősebb hölgytől vettem a hajót, ő mutatta meg, hogyan kell irányítani és kikötni. Elmondott minden fontos tudnivalót és elsőre úgy tűnt, hogy a hajó hibátlan állapotban van, így aláírtuk a szerződést. Utólag azt mondom, hogy elég naivan vágtam bele ebbe az egészbe, és valójában fogalmam sem volt, hogy mire vállalkozom” – vallja be őszintén.
trueGaléria
Amikor az álomból rémálom lesz
Miután az anyagi lehetőségei korlátozottak voltak, komoly kompromisszumokat kellett kötnie a hajóvásárláskor, de akkor ezzel nem foglalkozott. Csak arra fókuszált, hogy végre saját otthona lehet, és élvezte a szabad, független életet. „A hajón nem volt hűtőszekrény, sem mosógép, sem konyha, sem zuhanyzó. Egy kis étkezőből, hálófülkéből és egy mosdóból állt a belső tér. De úgy gondoltam, majd megoldom valahogy. Így is történt: főzni egy kis gázpalackos kempingtűzhelyen tudtam, de miután konyhán dolgoztam, étkezést biztosított a munkahelyem. A konditeremben zuhanyoztam, a szennyest mosodába vittem.
A hajó beépített víz- és WC-tartályt a szervízpontokon tudtam rendbe tenni. A fűtéshez volt egy fatüzelésű kályhám, az áramot pedig egy kis teljesítményű akkumulátor biztosította. Ezt a motor járatásával és napelemekkel lehetett tölteni, és arra pont elég volt, hogy legyen bent világítás, meg a telefonomat fel tudjam tölteni. Ehhez az élethez kellett szervezés és rugalmasság, de vállalhatónak tűnt.”
Lemondásokkal teli, de boldog hónapok következtek, egészen őszig, amikor a hideg idővel együtt a problémák is megérkeztek.
„Mint kiderült az előző tulajdonos soha nem lakott a hajón, és csak ritkán használta. Miután én birtokba vettem, elő is jöttek a hibák: a kályhát rosszul kötötték be, ráadásul semmiféle védőburkolattal nem rendelkezett, a használata életveszélyes volt. Így a téli időszakra kénytelen voltam kiköltözni, és újra szobát béreltem. Egy tavaszi napon, amikor ellátogattam a hajóhoz, észrevettem, hogy az ablakon befolyt a víz, a padló felázott.
Egy barátom segítségével elkezdtük felszedni a padlót, és akkor láttuk, hogy az alatta lévő rész is sérült. Gyakorlatilag az egészet szét kellett szednünk belülről, és a mélypont az volt, amikor felfedeztük, hogy lyukas az üzemanyagtartály, és elkezdett beömleni a lakótérbe a gázolaj. Ekkor teljesen összetörtem. Úgy éreztem, hogy ezzel nem fogok tudni megbirkózni, és inkább hagyom a fenébe az egészet. De minden pénzem és minden álmom ebben a hajóban volt.”
Bébiszitterkedni utaztam ki, többször hazajöttem, de ma már Hollandia az otthonom
Fiatal lány csiszolóval és fűrésszel
Barbi pár nap alatt átgondolta a dolgot, erőt vett magán és eldöntötte: belevág az újjáépítésébe. Mindez anyagilag és fizikailag is megterhelő volt, ráadásul ezen a téren semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett. De bérelt egy szobát a hajó közelében, és a szabadidejét a felújítással töltötte. Olykor egy-egy barátja segített, vagy a közelben állomásozó hajósoktól kért iránymutatást. Lassan, lépésről lépésre haladt: ablakot cserélt, új kályhát szerelt be, kialakította a zuhanyzó helyét, kicseréltette az üzemanyagtartályt. Egy évig tartott, mire használható állapotba hozza a kishajót, és a visszaköltözése után is folytatta a munkát. De ekkor már újra a fedélzeten volt hűséges cicájával Nupival, aki immár tíz éve követi őt mindenhova.
„Négy év munkám van a hajóban, gyakorlatilag a nulláról építettem fel. Szinte mindent egyedül csináltam, a villanyt és az vízvezetéket kivéve. Négy évvel ezelőtt azt sem tudtam, mire való a csiszológép, hogyan kell elektromos fűrészt használni, vagy ablakot beépíteni, padlózni, szigetelni, csempézni – mára viszont megtanultam flexszel dolgozni, és magabiztosan barkácsolok. Ha annak idején több pénzem lett volna, valószínűleg olyan hajót választok, aminek nem kell bajlódni a rendbehozásával.
Ha nem fiatal, egyedülálló nőként keresek szakembert, biztosan könnyebben találtam volna megbízható munkaerőt, és nem vertek volna át. De nekem a nehezebb utat kellett végigjárni, és ma már nem bánom. Rengeteget tanultam ebből az egészből, és rájöttem, hogy többre vagyok képes, mint azt valaha is gondoltam.”
Barátságot és szerelmet hozott az új élet
Ez az életmód továbbra is lemondásokkal járt, hiszen Barbi nem egy luxusjachtot épített, ám a fedélzeten minden az ő keze munkáját dicsérte. A hajója elejére pedig magyar népi motívumokat is festett, így még inkább otthon érezte magát. Az arra járó magyarok is könnyebben felismerték, és hat magyar lakóhajóssal találkozott az évek során.
„Nagyon megszerettem a hajós életet. A változatosságát, hogy mindig új területeket fedezhetek fel, olyan mintha folyamatosan nyaralnék. Imádok a vízhez és a természethez közel lenni: kinézek az ablakon és látom a kacsákat, hattyúkat, kiülök kávézni és gyönyörködöm a tájban, a naplementében. A külsőbb részeken hihetetlen csend és nyugalom van, de amikor behajózom London központjába, akkor a nyüzsgő belváros lüktetése ragad magával, és azt is nagyon élvezem.”
Nyolc éve élek Washingtonban, elmesélem, tényleg létezik-e az amerikai álom
Ez az életforma ráadásul új barátságokat, új lehetőségeket hozott Barbi számára, és a szerelem is rátalált. „A hajós közösségben erős az összetartás: segítjük, támogatjuk egymást, sőt, vannak, akik közös utakat is szerveznek. A mostani főnökömmel – aki azóta az egyik legjobb barátommá vált – is így ismerkedtem meg, akárcsak a párommal, aki szintén egy kishajón lakott.
Nemrég összeköltöztünk egy nagyobb, jól felszerelt hajóra, ahol már van mosógép, hűtő és tűzhely is, és nemcsak egy percig folyik a meleg víz, hanem egy hosszabb zuhany is belefér – ezekről nekem évekig le kellett mondanom, így most nagyra értékelem. Ez az életvitel megtanított arra, hogy felismerjem, az igazán fontos dolgok sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlenek.”
Miután Barbi párja angol, egyelőre nem tervezik, hogy elköltöznek a szigetországból, de az már megfordult a fejükben, hogy a nyüzsgő városi életet vidéki nyugalomra cserélik – természetesen a vízen maradva. Hiszen számukra ez vált megszokottá: megtanultak pazarlásmentesen élni, alkalmazkodni a körülményekhez, nyitottan fordulni mások felé és rugalmasan kezelni a mindennapokat. Szeretik az állandó mozgást, a felfedezés izgalmát és a természet közelségét, és bár gyakran szembesülnek nehézségekkel, igyekeznek élvezni az élet minden pillanatát.
