Nem a rossz döntések fájnak a legjobban, hanem azok, amiket nem hozunk meg

Mindannyiunk életében vannak olyan döntések, amelyek után időről időre felmerül bennünk a kérdés: vajon mi történt volna, ha akkor másképp választunk? Ha elfogadjuk azt az állást, ha maradunk egy kapcsolatban, ha bátrabban lépünk egy új irányba, vagy éppen, ha nemet mondunk valamire, ami később fontosnak bizonyul. A „mi lett volna, ha…” gondolatok természetes részei az emberi működésnek, hiszen minden döntésünk egyben azt is jelenti, hogy más lehetőségekről lemondunk. Mégis, sokkal több van e mögött az egy mondat mögött, mint gondolnánk.

A megbánás nem mindig arról szól, hogy valóban rossz döntést hoztunk. Sokszor inkább arról, hogyan viszonyulunk az elvesztett lehetőségekhez, a bizonytalansághoz és ahhoz az érzéshez, hogy az életünk alakulhatott volna másképpen is. „Egy döntés meghozatala után azért is kínozzuk magunkat sokszor a »mi lett volna, ha…« kérdésével, mert van egy veszteség élményünk. Amit nem választottunk, amire nemet mondtunk, az egy mínusz, egy hiány, egy nem választott út, vagyis egy veszteség az életünkben.” – mondja Kaszás Dóra pszichológus.

Miért olyan nehéz elengedni azokat az utakat, amelyeken nem indultunk el?

Az emberi agy természetes módon próbálja értelmezni a múlt eseményeit. Egy döntés után gyakran újrajátsszuk magunkban a helyzetet, keressük az alternatív forgatókönyveket, és elképzeljük, hogyan alakulhatott volna az életünk egy másik választással. A nehézség azonban abból fakad, hogy a nem választott út mindig tökéletesebbnek tűnhet, hiszen nem ismerjük a nehézségeit, a csalódásait vagy azokat a problémákat, amelyekkel azon az úton találkoztunk volna.

„Ehelyett érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen előnyöm származik abból, hogy benne tartom magam a »mi lett volna ha…« spiráljában. Mit ad nekem az, hogy ezen szomorkodom?” – magyarázza a szakértő. A megbánás sok esetben nem is a múlt eseményéről szól, hanem arról, hogy mennyire tudjuk elfogadni: akkor és ott az akkori tudásunkkal, lehetőségeinkkel és érzelmi állapotunkkal hoztuk meg azt a döntést.

Tényleg fejlődsz, vagy csak menekülsz önmagad elől?

A döntéseinkhez való viszonyunkat gyakran a múltunk alakítja

Az, hogy hogyan kezeljük a hibákat és az elszalasztott lehetőségeket, sokszor nemcsak a személyiségünkből fakad. Hatással lehetnek rá azok a családi minták is, amelyeket gyermekkorunkból hozunk. Van, aki azt tanulta meg, hogy egy rossz döntés után is lehet továbbhaladni, tanulni és új lehetőségeket keresni. Mások viszont olyan közegben nőhettek fel, ahol a hibák nagyobb hangsúlyt kaptak, és a döntések után inkább a veszteségekre, mintsem a lehetőségekre került a fókusz.

„Érdemes végiggondolni, milyen mintákat hozunk otthonról. A családunkban hogyan viszonyultak a döntésekhez? Otthonról, az eredeti családból milyen viszonyulást hozok? Lehet örülni és elégedettnek lenni? A szüleim egy döntés után haladtak tovább az életben, egyik lépcsőfokról léptek a következőre? Vagy inkább keseregtek az elszalasztott lehetőségek miatt? – mondja Kaszás Dóra.

Nem a tökéletes döntések tesznek boldoggá

Sokan úgy tekintenek vissza a múltbeli választásaikra, mintha létezett volna egyetlen helyes út, amelyet követniük kellett volna. A valóság azonban ennél összetettebb: minden döntésnek vannak előnyei és nehézségei. Egy kapcsolat, amelyből kiléptünk, egy munkahely, amit otthagytunk vagy egy lehetőség, amit nem ragadtunk meg, nem feltétlenül hibás döntés volt. Lehet, hogy az adott pillanatban az jelentette a legjobb választást, amelyre képesek voltunk.

Hufnágel Pisti még a legjobbakat is kísérti: vezetői coach-csal bogozzuk ki, hogyan lendülj túl a rossz döntések iránti bánkódáson

Hogyan alakíthatunk ki békésebb kapcsolatot a múltbeli döntéseinkkel?

A megbánás feldolgozása nem azt jelenti, hogy meg kell győznünk magunkat arról, hogy minden tökéletesen történt. Inkább azt, hogy képesek vagyunk elfogadni a múltat anélkül, hogy újra és újra büntetnénk magunkat miatta. Segíthet, ha nem azt kérdezzük magunktól, hogy „mi lett volna, ha másképp döntök?”, hanem azt, hogy „mit tanulhatok ebből a tapasztalatból?”. A múlt ugyanis akkor válik valódi teherré, ha már nem tanít, csak visszatart.