előfizetésem
Hírlevél
Az egykori fonókat pótolhatja ez a hely, ahol a nők megtanulják, hogy nem egymás ellenségei
Voltál már női körben? Ha igen, akkor saját bőrödön tapasztaltad meg, milyen varázslatos. Ha nem, segítek: képzelj el egy teret, ahol nincs megfelelés, elérendő cél, szigorú programterv vagy összehasonlítás. Helyette viszont van biztonság, megtartás, lágyulás és puhulás, és a csoport jellegétől függően játékosság, vidámság, szenvedély és szexualitás. A női kör összekapaszkodás a többi nővel. Rálelni arra az ősi szövetségre, amit a törzsi időkből hozunk magunkkal. Igaz, a világunk, a ritmusunk mást kíván tőlünk, de a sejtjeink nem felejtették el, hogy valójában ezekbe a közösségekbe tartozunk. Hazatalálhatunk.
Bereczki-Budai Zsuzsi tematikus női csoportokat tart, amelyeken 16 és 65 között minden korosztály megfordul. Úgy fogalmaz, kivételes helyzetben van, ugyanis régóta nem tagja a klasszikus társadalmi kollektíváknak. Ehelyett megalkotta a saját közösségét és a számára autentikus életformát. Női köröket tart egyedül, elvonulásokat más női segítőkkel, és vegyes csoportokat férjével, Budai Gergővel.
Csoportjain családállítós-, integrál- és test alapú módszerekkel dolgozik. Egész lényéből sugárzik egyfajta megérkezettség, az a fajta harmónia és kiegyensúlyozottság, ami azon embereké, akik igazán jól vannak saját magukkal és az életükkel. Nőiségének komplexitása is megmutatkozik, egyszerre érzem benne a szenvedélyes nőt, a játékos, kíváncsi kislányt, a beölelő, gondoskodó anyát, és azt a bölcs nőt, aki a többi nőnek is át akarja adni azt, amit ő maga is megtapasztalt. De ő sem itt kezdte. Ez egy időt, energiát, munkát igénylő út. És a női kör az egyik legjobb hely, ahol elkezdheted.
Milyennek látod ma a nőket? Hogyan viselkednek egymással? Vannak valódi női közösségek?
A legszembetűnőbb nekem, hogy a nők nem szövetségesként tekintenek egymásra, hanem vetélytársként, mintha folyamatosan versengeniük kellene egymással: ki a szebb, jobb, ki tetszik jobban a férfinak… Ennek van egy ősi lenyomata, hiszen amikor a férfiakat elvitték a háborúkba, a nők egyedül maradtak, és azért a kevés férfiért, aki visszatért, meg kellett küzdeni – akkoriban ez valóban élet-halál kérdése volt egy nőnek. Ez bennük maradt. A másik, amivel gyakran dolgozom is a csoportjaimon, az az árulás, amikor nő árul el egy másik nőt egy olyan végtelenül mély, kollektív seb a női fájdalomtestben, amivel mindannyiunknak dolga van – akár személyes tapasztalás révén, akár transzgenerációsan.
Én a munkám és a kialakított életem miatt nagyon jó és értékes közösségekben mozgok, ahol pont azt tapasztalom, hogy igenis lehet a nők között szövetség, összetartás, ahol tényleg egymást segítve, támogatva, emelve vagyunk együtt. Ez társadalmi szempontból egy szűk réteg, de a női körökkel e réteg tágítása a célom, hogy a nők megtalálják ezt az érzést, ezt a szövetséget. Hogy hazataláljanak a női közösségbe.
Az igazi női erő abban rejlik, ha megengedjük magunknak a gyengeséget és a támogatást
Neked mi volt az első tapasztalásod női körben?
Hat-hét éve egy női csoportban az volt a feladat, hogy egy másik nő szemébe kellett nézni nagyon sokáig. Csak ültünk egymással szemben, és néztük egymást. Azt éreztem, ő pont olyan, mint én. Megért engem, hisz ugyanazok a fájdalmai, sebei, küzdelmei, örömei, mint nekem. Ugyanabból a szívből működünk. Ekkor megszületett bennem az elhatározás, hogy női csoportokat fogok tartani, hogy minél többször érezhessem, átélhessem ezt az egységérzetet, és minél több nőnek megmutassam, hogy lehet más a nőkkel való kapcsolódás, mint ami a társadalmunk szerinti norma.
Nem kell, hogy nő a nőnek ellensége legyen, inkább egy huncut összekacsintás legyen a világunk alapja. Ezeken a körökön valójában a női összetartozást mutatom meg a nőknek.
Én intenzíven járok önismereti csoportokba, de női körben nemrég voltam először. Teljesen más élmény, mint egy vegyes csoport, ahol férfiak is vannak. És a rengeteg szép, gyógyító, felszabadító élmény mellett először furcsa ennyi nővel együtt lenni, akár kissé diszkomfortos is lehet.
Idő, mire feloldódnak a nők, mégpedig a mélyen magunkba szívott hiedelmek miatt. A bizalmatlanságot lassan tudjuk lebontani, kell néhány óra, hogy a készenléti állapot csillapodjon bennük, és beleérezzenek ebbe a légkörbe, belelazuljanak és érezzék, nincs veszély, mindenki azért van itt, mert közös a célunk. Én is éreztem, amikor először ültem be: összehúztam magam, jobbra-balra nézelődtem, ki milyen, próbáltam felmérni a terepet – pontosan úgy, ahogy az életben megszoktuk: elhelyezzük magunkat a többi nőhöz képest, egyfajta hierarchiát állítunk fel akár tudat alatt (ki szimpatikus, ki nem, kitől kell tartani, kinek az energiája hív vagy éppen taszít).
Ezt látom szinte mindenkin az első alkalommal. Nagyon erős tükröt mutatnak a nők egymásnak, és ez lehet nehéz, fájdalmas vagy diszkomfortos éppen amiatt, mert az elrejtett, elfojtott, akár szégyenteljes részeinket is megmutatják, akikkel magunkban mi is küzdünk – vagy éppen nagyon vágyunk az adott minőségre. De nagyon értékes és gyógyító tapasztalások és folyamatok indulhatnak el, ha kíváncsian és befogadóan vagyunk jelen.
Nagyon erősnek érzem a nők esetében az elszeparáltságot, hogy valódi, mély érzésekről nehéz beszélni – akár szégyen, félelem, „kevés vagyok” érzet miatt. Ezért tartják magukat, megfelelnek, viselkednek…
A csoportvezető mélysége alapvetően meghatározza a csoportnak a mélységét is. Ha én is beteszem a saját nehezemet, és látják, hogy minden érzésnek van tere és elfér, akkor megértik, hogy ugyanonnan jövök, mint ők, és feloldódnak. De a nyitókörben is mindig van néhány nő, aki nagyon mélyen behozza magát, ami a többieket is segíti. Egymásra találnak a történetekben, és rájönnek, hogy nincsenek egyedül a nehezükkel. Mindig az első lépést a legnehezebb meghozni: hogy eljöjjenek egy ilyen körre. Később már inkább függővé válnak, mert megérzik, hogy ez annyira jó, hogy még többet akarnak belőle.
A legtöbb nő elnyomja ezt az érzelmet, pedig sokkal egészségesebb lenne a világ, ha nem tennénk
Mert azt a hiányt tölti be, amit a régi fonók eltűnése hagyott a nőkben, nem?
Igen. Magamban és másokban is éreztem a hiányt, ezért tartottam korábban női fonót, ahol nem volt tematika, csak jöhettek a nők beszélgetni, énekelni, együtt lenni, kötetlenül kapcsolódni. A nők nem véletlenül gyűltek össze régen a fonóban horgolás, kötés vagy bármilyen kézimunka közben, ahol jól kicsacsogták magukat. Ebből óriási hiányunk van, és sokan ezt a ventilálást, csacsogást a párjukra zúdítják, amiben a férfi nagyon el tud fáradni, hiszen nem mindig tudja lekövetni a nő ciklikusságát, az érzelmi kilengéseit, mélységeit és magasságait – ami a női természetünkből adódik –, és szerintem nem is feladata.
Nem ez a célja egy nő-férfi kapcsolódásnak. Nem kell minden apró-cseprő dolgot megbeszélni a férfival. Erre vagyunk ott nők egymásnak, a hétköznapi életben a barátnők, egy másik szinten pedig a női körök. A fonó azért jó, mert értő közegben beszélhetjük ki magunkat, ahol van befogadóképesség.
Szerintem a mai „sokságban”, a sietségben nehéz ezekhez a csoportokhoz kapcsolódni, mert lehet, hogy nem is tudja egy nő, hogy szüksége van a női kör adta megtartó térre, hiszen sosem volt ilyen tapasztalása. Miközben lehet, hogy ez az élmény, ez a női minőség az, ami könnyítene, harmonikusabbá, önazonosabbá tenné az életét.
Azért nehéz sokszor beilleszteni a női kört az életünkbe, mert ott a lassulás, megengedés, a visszalágyulás van fókuszban. Ezen minőségek és fogalmak nem megszokottak a modern életstílusban.
De már sok női kör van, így mindenki megtalálhatja azt, ami számára a legjobb, hiszen női körök között is van különbség: milyen mély, van-e mozgás, éneklés, bodyway vagy szomatikus módszereket alkalmaznak, mennyire spirituális, és az is lehet, hogy „csak” beszélgetnek. Sok nőnek már az is óriási lépés, hogy magát választva elmegy egy ilyen körbe, megnyílik és beszélget a többi nővel érzelmekről és a belső világáról.
Melyek a kedvenc tematikus csoportjaid, amiket tartasz?
Nagyon szeretem a belső gyerekmunkát, amit úgy hívok, Találkozás a belső kislánnyal. Ez nagy szívügyem. A második a női ciklus és a hullámain való szörfözés. Nagyon fontos, hogy a nők értsék és rálássanak a saját ciklikusságukra, hogy bele tudjanak simulni a változásba, és ne kapálózzanak ellene, ne akarják kiegyenesíteni a hullámokat. Aztán a belső férfi-belső nő működése, az összhang megteremtése, hiszen nem csak női energiát kell működtetnünk nőként, hanem férfi energiát is. Van, aki azzal keres meg, hogy sok benne a férfi minőség, férfi ritmusban él, és szeretne visszapuhulni a nőiségébe. Más éppen ellenkezőleg, a férfi részét nem képes működtetni: nem tud döntést hozni, határt húzni, az erővel, a tűzzel hadilábon áll.
És végül a Tánc a láván program, ahol a nők megtalálhatják a belső tüzüket, és megértik, hogy akkor sem kell félni ettől az erőtől, ha néha pusztít vagy megéget. Nekünk, nőknek ott van az erőnk, a tüzünk, ahol a szenvedélyünk – és ebben benne van a szabad szexualitásunk is. Nagyon sok nő ezt lekorlátozza, elfojtja magában – az esetleges árulások és a férfiak általi visszaélések vagy értéktelenítések miatt.
Úgy lecsavarják a fényüket, hogy szinte már alig pislákol, pedig nagy lánggal is éghetne.
És nem az a cél, hogy folyamatosan lángoljunk, hanem hogy tudjuk elővenni, amikor szeretnénk vagy szükségünk van rá. Használhassuk, amikor jól esik, és ez ne mástól függjön, csakis magunktól.
Mitől lehet félelmetes ez az erő, ez a szenvedély?
Megint behozom a transzgenerációt: nem voltak még olyan régen azok a boszorkányüldözések, a kollektív nőbántalmazások. Rengeteg nőt bántottak társadalmi szinten a történelem során. Nagyon sokáig voltunk elnyomva. Földtörténeti szempontból rövid ideje vagyunk egyenlőek, tanulhatunk és szavazhatunk – hatalmas öröm számomra, hogy ennyi nő fog beülni a Parlamentbe. De ezek nem régóta evidens dolgok. Ennek az elnyomásnak, bántásnak jelen van a kollektív emléke és fájdalma.
Őrizzük ezeket a lenyomatokat, és általuk azt tanultuk meg, az erőnket el kell rejteni, mert a férfiban félelmet kelthet – akkor pedig bántás jön. És sajnos a világ számos pontján még mindig félelmet kelt a nő szépsége, ereje, szexualitása… És a bántás elkerülése végett látszólag egyszerűbb és biztonságosabb, ha takarékon tartjuk magunkat.
Nem kell visszamenned a múltba hogy jobban érezd magad a jelenben a belső gyermeked így gyógyul
De a női körön egyre több nő jön rá, hogy nem kell…
Igen, és lehet szenvedélyes, harsány, vállalhatja a fényét, az erejét, a szépségét… Nagyon szeretek olyan csoportot tartani, ahol dolgozunk ezzel a belső tűzzel, a szexualitással. Ami ilyenkor történik, hogy 15-20 nő felszabadultan, a szexuális energiáját megélve táncol – az valami csodálatos! És nagyon szépen kapcsolódhatunk egymáshoz is, látjuk a szakaszokat a felszabadulás felé: van, aki még a sarokban áll, és csak nézi a többi nőt, van, aki szégyenlősen, lassan mozog, és van, aki már teljes önátadással betáncolja a termet.
Ez bátorságot és erőt ad azoknak is, akik nem tartanék még ott – és ebben sincs egyedül, hiszen van kihez kapcsolódni, van kivel összekapaszkodni. Ezek a nők egymástól tanulnak, egymástól lesik el, hányféleképpen lehet nőnek lenni. Nem én vagyok a fontos, én csak összehívom őket, teret biztosítok.
Ezután, hogy biztonságos térben megtapasztalják a nőiségüket, szexualitásukat, könnyebb vegyes csoportba is menni, ahol már férfiak is vannak és láthatják őket.
Igen, mert a férfiak által okozott sebek (bántás, megszégyenítés, erőszak) szintén nagyon mélyek és ott vannak a női fájdalomtestben. Mint egy pulzáló, lüktető seb – még nem varas, nincs begyógyulva. Ez minden nő életében jelen van, ha nem személyes tapasztaláson keresztül, akkor transzgenerációsan. Ezért tud könnyebben kijönni belőlünk az istennő, a szabad szexdémon, ha nincsenek férfiak – mert akkor veszély sincs!
A női körök biztonságos terében lehet gyógyulni: oda lehet menni ezekhez a sebekhez, elsírni azt a mérhetetlen fájdalmat, ami egy ilyen sérüléssel, akár traumával jár, majd lassan, türelmesen, szeretettel fel lehet fedezni, milyen nő él bennünk a félelmek és fájdalmak alatt. Sokszor a nők maguk is meglepődnek, micsoda szexuális életenergia lakozik bennük. És igen, miután biztonságos körülmények között megtapasztalták a nőiségüket, haza lehet vinni a párkapcsolatba, vagy megmutatni egy vegyes csoportban. Ez egy gyönyörű gyógyulási út.
