előfizetésem
Hírlevél
A közgazdász, aki megmentette a Városliget ikonikus éttermét az enyészettől
A Pántlika teraszán ülni kicsit olyan, mint egy időutazás a hatvanas évekbe. Az árnyat adó fák alatti teraszon vendégek esznek-isznak, többen kutyával vannak, kellemes az idő, jó zene szól, tökéletes az idill. A Városligetben Papp Viktor is ezt a helyet tartja a kedvencének, akárcsak én, de neki eggyel több jó oka van arra, hogy szeresse, ugyanis ő a tulajdonosa
Sok kérdésem van, de leginkább az izgat, hogy hogyan lett a szocreál épületből menő vendéglátóhely, miért ugyanolyan ízű a babgulyás, mint harminc éve, hogyan készült a díjnyertes hamburger, és miként lehet megőrizni ezt az összetéveszthetetlen retró hangulatot. A beszélgetés alatt Viktor kutyája, Pablo otthonosan jön-megy a Pántlika teraszán.
Néhány éve összefutottunk itt, és akkor mondtál valamit, ami azóta is a fülemben cseng: „ez volt az életem legjobb döntése”.
Most is ezt mondom, főleg a munkám szempontjából. Ez egy szívemhez közel álló hely, mert kellemes a fák alatt üldögélni, bele tudtam képzelni magam, hogy az ember itt csinál valami jópofa dolgot, amit nemcsak ő szeret, hanem a vendégek is. Amikor Zuglóba költöztünk, gyakran jöttünk a Városligetbe és rengetegszer mentem el a Pántlika mellett – mindig megfogott a hangulata.
Hol laktál korábban?
Csepelen születtem, nem messze a Csepel Vas- és Fémművektől laktunk, tizennégy évig ott éltem, oda jártam bölcsödébe, óvodába, iskolába.
Dunára landoló hidroplánok, svájci tányérszervíz és Gundel Károly étterme várta száz éve a most felújításra kerülő Gellért Szálló vendégeit
Lakótelep?
Lakótelep szigorúan. Csillagtelep. Nagyon élveztem, nekem az egy boldog gyerekkor volt ott a „Guszevónia” nevezetű általános iskolában. A lakótelep hangulata meg a retró miliő belém ivódott. Tehát a nyolcvanas években vagyunk. Igen, pontosan. A nyolcvanas években szerintem egy ilyen boldog, vihar előtti csend volt. Csepel ráadásul kitüntetett terep volt a szocializmusban, például banánt lehetett kapni, nekem minden hetes volt a banánevés, nem úgy, mint az ország többi részén, meg a Csepel Vas- és Fémművek, május elsejei felvonulás és minden egyéb. A szocialista építészet és tárgykultúra a részemmé vált.
Ha már retró: a Pántlika neonfelirata és a polcokon lévő tárgyak is megidézik azokat az időket. Gyűjtöd a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek relikviáit?
Hétvégente nyitás előtt a Pecsa bolhapiacára jártam, ott rengeteg holmit találtam. Összegyűlt egy komolyabb mennyiség, így 2012-ben kibéreltem egy lakótelepi lakást, amit a konyhától a nappaliig korhűen berendeztem. Beszélgetős vacsoraesteket tartottunk, a háttérben közben a tévén ment Papp Gábor Zsigmond filmje, a Budapest retró.
Közgazdászként végeztél, és a divatiparban helyezkedtél el.
Az Intimissimi és a hozzá tartozó Calzedonia, Tezenis márkamenedzsere lettem, én nyitottam az üzleteket a Westendben és a Váci utcában.
Most ugorjunk a kétezres évek elejére. Egyszer csak eszedbe jutott, hogy megkérdezd, eladó-e a Pántlika.
Egy szép tavaszi délután a Ligeten át sétáltam hazafelé, és hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem a tulajt, hogy eladó-e a hely, de nemet mondott. Egy évvel később újra nekifutottam, és akkor ott megalkudtunk gyorsan. Ennek tizennyolc éve.
Mit tudtál róla, és mit láttál bele ebbe a furcsa tetejű, nagyon retró hangulatú épületbe?
Eredetileg az évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár információs pavilonja volt, 1963-ban építették. Amikor először láttam a kilencvenes években, már rossz állapotban lévő kis egység volt, söröző-borozó, lepukkant, igénytelen, a tulajdonosnak nem is ez volt a fő profilja. Bár nem volt bennem vendéglátós véna, mégis erősen vonzott, éreztem, hogy itt lehetne valami jobbat csinálni. Nagyon sok hátizsákos utazásom volt, és mindig az ilyen az ilyen természetközeli, kellemes vendéglátóhelyek vonzottak.
Teljesen egyedül vágtál bele?
Igen. Alaposan kitakarítottam, kifestettem, elvittem a játékgépet, megcsináltam a vécét. Az elején négy asztal volt kint. A Pántlikát Jolán nénivel együtt vettem át, ketten voltunk, ő meg én. Ő készítette a babgulyást és a pörköltet, a rántott sajtot én paníroztam és sütöttem, kivittem, mértem a sört.
Dior logós hamburger, Vuitton latté és Prada macaron, te kipróbálnád őket?
Tudom, hogy titkos a babgulyás receptje, de ugyanazt az ízt kapja ma is a vendég, mint évtizedekkel ezelőtt.
Jolán néni erdélyi volt, az ő módszerével készül ma is a babgulyás.
Ahogy bővült az étel- és italválaszték, nyilván úgy bővült a vendégkör is.
Eleinte főleg a Petőfi Csarnok közönsége járt ide: koncertek előtt és után tértek be főleg sörre és Unicumra. Aztán egyre többen jöttek, így már az első évben fel kellett vennem egy embert. A négy asztalból egyre több kellett, és rengeteg székre is szükség volt.
Egy barátnőm azt mesélte, hogy Zamárdiban azt beszélik, hogy a Pántlika székei onnan származnak.
A fele tényleg onnan van, másik felét gyártattam, merthogy nem volt elég. Egyik vendégemnek Zamárdiban volt nyaralója, és ő mondta, hogy az ottani kertmozi retró székeit leselejtezték. Sikerült megvenni, azután felújítottam, újrafestettem.
Sosem tolakodóan, de mindig szól a zene. Emlékszem, gyakran kis koncerteket is adtak itt fiatal zenészek.
Én válogatom a zenét, nagyon szeretek újakat felfedezni. Ha találok egy jót, akkor gyorsan bővítem a lejátszási listát. Hetente jönnek dj-k, és gyakran van most is élő zene.
Mi a díjnyertes hamburger története?
Tizenhárom éves koromban már stoppal utaztam Magyarországon, főiskolásként bejártam Európát, sokat vonatoztam megkérdőjelezhető eredetiségű Interrail-jeggyel, de ez egy külön sztori. Hátizsákos turistaként bebarangoltam Kolumbiát, Közép-Amerikát, Thaiföldet, Malajziát, Indonéziát. Új-Zélandon volt egy hely, ahol sorba álltak a hamburgerezőnél, mindenki fotózkodott. Beszélgettem a tulajdonossal, tőle tanultam, hogy a marhát faggyúval kell keverni a hamburgerhúshoz. Ez most már alap, akkoriban viszont sokan furcsállták – még nem volt ez a hamburgerőrület nálunk.
Amikor hazajöttem, gondoltam, na, jó, akkor most nyitok egy hamburgerezőt, és kerestem, hogy hol lenne alkalmas helyiség. És akkor a homlokomra csaptam: itt van a helyem, miért nem itt próbálom meg?! Nem variáltunk sokat: minőségi zsemle, hús, sajt, különböző szószok. A 2013-as hamburgerversenyt meg is nyertük.
Ki az a tojásdiktátor és mi a magyar ananász? A modern piac születése Budapesten
Már vegán ételek is szerepelnek az étlapon.
A könnyedebb, egészségesebb gasztronómia irányába megyek el, vannak fermentált ételek és kombucha például. Én is változom, kevesebb húst eszem, keresem a környezettudatos megoldásokat, és a vendégkör igényei is hasonlóan változnak. Az utazások is hatnak, nekem nagyon sokat adott Vietnám; imádom a francia és ázsiai konyha fúzióját. Nemrég jöttem vissza a feleségemmel Erdélyből, a Taste of Transsylvania gasztrofesztiválon voltunk. Ez részben szakmai út volt, de valódi feltöltődést is adott.
A feleséged is a vendéglátóiparban dolgozik?
Nem, Dórának teljesen más a munkája, de sokat utazunk együtt. Lassan húsz éve vagyunk házasok, két fiunk van, Benedek tizenhárom, Marci tizenegy éves. Így négyesben a világ legeldugottabb helyein jártunk már…
…És mindig visszahúz a genius loci. Az a sejtésem, hogy semmit sem szabad változtatni a Pántlika külsején.
Minden BNV-épület eltűnt a Ligetből, de ennek olyan különleges a formája, hogy talán azért is maradt meg, mert itt annak a kornak ez az utolsó lenyomata. Ez érték, igyekszem megőrizni a „hely szellemét”.
Nem véletlen, hogy gyakran forgatások helyszínéül választják.
Vizsgafilmektől a nemzetközi produkciókig megfordult itt már sok stáb.
A pántlika szónak van egy olyan jelentése, hogy dísz. Mondhatjuk, hogy a Pántlika nemcsak a Liget, de az életed dísze is?
Szinte a fél életem benne van, nem tudom elképzelni sem a helyet, sem magam máshol. Olyan életet ad, amit nagyon élvezek, és hálás vagyok érte külön sztori.
Stylist: Gál Nóra, Smink és haj: Kozian Fanni, Stylistasszisztens: Bakonyi Petra
