Az emberi kapcsolatok jelentősége soha nem volt ennyire kézzelfogható: a társas kötelékek és a fizikai érintés nem csupán érzelmi szükséglet, hanem mérhető hatással van az egészségünkre, különösen az idősebb korosztály számára.
Ezeket láttad már?
A vágyunk, hogy valaki mellett legyünk, mélyen gyökerezik az evolúcióban. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatának nem kell kötelezően növekednie, ha elérjük életünk harmadik harmadát, mégis megfigyelhető ez a tendencia. Vajon van összefüggés az elmagányosodás és a szívünk állapota között?
Két szakértővel jártuk körbe, mennyire befolyásolja a testi egészségünket, hogy milyenek a kapcsolataink. Dr. Szigeti Zsolt nyolc évig volt egy németországi szívklinika főorvosa, belgyógyász, kardiológus szakorvos, jelenleg a Mind Klinika munkatársa és a Bajcsy-Zsilinszky kórház kardiológiai osztályvezető-helyettes főorvosa. Jarovinszkij Vera tanácsadó szakpszichológus, kiképző integrált kifejezés- és táncterapeuta, a Traumaközpont munkatársa.
Test és lélek
A keleti gyógyítók szerint a szív- és érrendszeri probléma, például az érszűkület vagy a magas koleszterinszint nem csupán fizikai jelenség, hanem szimbolikusan mutatja, hogyan élünk. Ha kevés a boldogság a mindennapokban, akkor az életenergia az erekben, vagyis a vérünk nem áramolhat szabadon a testben, szűkül az útja. A modern orvoslásban már egy külön tudományág, a pszichokardiológia kutatja az összefüggést az érzelmi állapot, valamint a szív- és érrendszer között. Egyik fontos kutatási területe, hogy a magány hogyan befolyásolja a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat.
„Egy évekkel ezelőtti kutatás, melyben 148 korábbi nemzetközi vizsgálat több mint 300 ezer személy adatait elemezte újra, egyértelműen kimutatta, hogy 25-30 százalékkal magasabb a koszorúér-betegség, a szívinfarktus és a sztrók kockázata azoknál, akik tartósan elszigetelten vagy érzelmileg kiüresedett kapcsolati térben élnek. Ez a növekedés mind a szív, mind az agyi erek állapotában mérhető, tehát valódi, klinikailag jelentős rizikónövekedésről beszélünk" – foglalja össze a Plos Medicine nemzetközi orvosi szakfolyóiratban publikált kutatási eredményeket dr. Szigeti Zsolt.
Egy kardiológus listája: ez a 3 reggeli szokás terheli meg leginkább a szívedet
A következmények nemcsak a megbetegedések gyakoriságában jelennek meg, hanem a halálozásban is. A kutatások szerint mindez nagyságrendileg hasonló kockázatot jelent, mint az elhízás vagy a fizikai inaktivitás, vagyis ugyanabba a kategóriába tartozik, mint azok a klasszikus életmódbeli tényezők, amelyekről régóta tudjuk, hogy jelentősen rontják az egészségi kilátásokat.
„Különösen figyelemre méltó, hogy kimutatható a különbség a magányosan élők és a társas szempontból jól beágyazott emberek között, amikor a hagyományos rizikófaktorokat – például a dohányzást, a vérnyomást vagy az anyagcsere-eltéréseket – orvosi alapon kezelik. Vagyis a magány hatása nem tűnik el attól, hogy más egészségügyi kockázatokat sikerül kontrollálni. Az orvosi szakirodalom ezért ma már önálló rizikófaktorként tekint a tartós magányra és társas izolációra" – magyarázza a szakember.
Egyre intenzívebben kutatják ennek biológiai mechanizmusait is: nem csupán egy nehezen mérhető lelkiállapotként írjuk le az egyedüllétet, hanem olyan élettani folyamatról van szó, amely az idegrendszeren, a hormonális szabályozáson és a keringési rendszeren keresztül hat a szervezet működésére.
A hormonok hatása
Virginia Satir amerikai pszichológus és családterapeuta közismert elmélete szerint a fejlődéshez és boldogsághoz naponta tizenkét ölelésre van szükségünk. A minimumszükséglet a puszta túléléshez négy, a szinten tartáshoz és lelki egyensúlyhoz pedig nyolc ölelés lenne ideális. Az ölelés csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert és fokozza az érzelmi biztonságot.
A fizikai érintés különösen fontos szerepet játszik az idegrendszer szabályozásában és a hormonrendszer működésében. „Az érintés során felszabaduló oxitocin – a kötődés hormonja – csökkentik a kortizol szintjét, aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, és ezzel nyugtatja a szívet" – magyarázza Jarovinszkij Vera, a Traumaközpont munkatársa. – „A koraszülött babáknál ezt jól dokumentálták: azok a kisbabák, akik megfelelő testkontaktust kapnak, gyorsabban fejlődnek, az agystruktúrák integrációja stabilabb, a hormonális rendszerük kiegyensúlyozottabb. Felnőttkorban ugyanez a mechanizmus működik: a párkapcsolatban kapott érintés stabilizálja az idegrendszert, csökkenti a szívritmust, lazítja az érfalakat, és hosszú távón véd a szív- és érrendszeri problémák ellen."
A terapeuta rámutat, hogy az érintés és a kapcsolat hiánya komoly következményekkel járhat: „Az izoláció hatására nő a magány érzése, romlik az önértékelés, csökken a motiváció, és fokozódhatnak a depresszív tünetek. Ez hosszú távon nemcsak lelki, de fizikai egészségünkre is hatással van." Az érszűkület vagy vérnyomásproblémák hátterében lehet genetika, de pszichés tényező is. Hosszan tartó stressz esetén az erek és a kötőszövetek nem tudnak ellazulni, folyamatos feszültségben maradnak, ami hosszú távon a szív- és érrendszeri kockázatot növeli.
Végre kiderült, mennyi az ideális vérnyomás az életkorod alapján
Dr. Szigeti Zsolt el is magyarázza, milyen csodálatos az emberi test, hogyan képes az érfal akár ellazulni, rugalmas maradni: „Ha a szervezet nyugalmi, regeneráló működéséért felelős paraszimpatikus idegrendszer aktívabban képes működni, annak valódi ritmusszabályozó hatása van: stabilizálja a szívritmust, csökkenti a túlzott terhelést, és mérsékli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A kötődés nem romantikus elképzelés, hanem túlélési mechanizmus
Az erek állapotára például közvetlenül hat: javítja az endotél működését, vagyis annak a finom sejtrétegnek az állapotát, amely az erek belső felszínét borítja. Ez kulcsszerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásában, hiszen az endotél egészséges működése segíti az erek rugalmasságát, szabályozza a gyulladásos folyamatokat és a véráramlást. Ezek tehát nem elvont elképzelések, hanem mérhető, biológiai hatások, amelyek hosszú távon közvetlenül befolyásolják az infarktus és a sztrók kockázatát."
5 tiltólistás dolog a stroke-specialisták szerint, amivel napi szinten rombolod az egészséged
Párkapcsolat kontra egyedüllét
Paradoxon, de elemi félelmeink is növelik a kockázatot, függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolatunk vagy nincsen. Honnan eredhet, hogy akár extrém mértékben szoronghatunk a magánytól? Ehhez menjünk vissza képzeletben egészen a törzsi időkig...
A túlélésünk biológiailag és pszichésen is a törzsi közösséghez kötött – nemcsak érzelmi, de fizikai szinten is. „Evolúciós szempontból az emberi érintés és kötődés kérdése rendkívül egyszerű alaphelyzetből indul: az ember önmagában nem volt életképes. Az evolúció ezért az emberi idegrendszert eleve kapcsolódásra hangolta: a közelség, az érintés és a másik ember jelenléte biztonsági jelzésként működik, amely szabályozza a légzést, a szívritmust, a stresszválaszt és később a társas viselkedést is" – utal a régről hozott alapfélelemre Jarovinszkij Vera.
A társas kapcsolatok hiánya, a magány élménye, az izoláció mind-mind aktiválják a test túlélési mechanizmusait. „Felnőttkorban a párkapcsolat, a baráti kötelék vagy bármilyen közeli társ jelenléte nyugtatja a szervezetet, míg a magány fokozza a stresszt." Legyenek olyan életszakaszaink, amikor egyedül vagyunk. Valljuk be: párkapcsolatban lenni sem könnyű, rengeteg a stresszfaktor. A folyamatos alkalmazkodás, a közös élet dinamikája aktivál számos kötődési mintát, akár feldolgozatlan traumákat is, amelyekkel dolgoznunk kell. A nem megfelelő vagy bántalmazó párkapcsolat okozhat traumát.
Vajon a krónikus stressz hozzájárulhat a rákot elősegítő biológiai környezet kialakulásához?
Egyébként sem mindenki él át nehézséget az egyedüllétben. „Attól függően, hogy ki hogyan éli meg és bontakozik ki ebben a helyzetben, a szingliség lehet nyugtató és önfejlesztő időszak is. Gyakori, hogy valaki hosszú évekig él egyedül, és nagyon jól érzi magát; számára a párkapcsolat stresszfaktora sokkal nagyobb lett volna, ezért az egyedüllét jelentette a nyugalmat és a kontrollt az élete felett" – meséli Jarovinszkij Vera.
Másoknál pedig a magány miatt kialakulhat krónikus stressz. Romlik az alvás minősége, a kialvatlanság pedig tovább csak fokozza a kortizolszintet, így ördögi kör alakul ki. A fáradtság csökkenti a fizikai aktivitást és kedvez az egészségtelen életmódnak, ami növeli az elhízás és a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. „A romló egészségi állapot egyben gyengíti a társas kapcsolatokat is, tovább erősítve az izolációt és rontva a felépülési esélyeket" – mondja dr. Szigeti Zsolt.
A kötődés nem romantikus elképzelés, hanem túlélési mechanizmus. Az emberi faj története során azok az egyedek maradtak életben, akik képesek voltak kapcsolatot kialakítani, segítséget elfogadni és közösségben élni. A másik ember közelsége így nemcsak pszichológiai szükséglet, hanem evolúciós örökség: a testünk arra van kódolva, hogy ne egyedül létezzen.
